Dobos szakíróként sem volt utolsó. Az egyik legismertebb műve 1881-ben látott napvilágot Magyar–francia szakácskönyv címmel, s hű tükre korának. Ízig-vérig franciás: az ételek párolása, a sok zöldségféle használata, az előkészítési és tálalási módok stb. is ezt mutatják. Az ételek mindkét nyelven szerepelnek, így észrevétlenül folytatódhatott az a gyakorlat, amely szerint a roládok, a kotlettek, az entrecotok, a pommes-frites-ek, a szószok stb. megszokott kifejezésekké váltak. Pavilonja volt az 1896-os kiállításon is. Üzletét 1906-ban adta fel. Vagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, s így szegényen halt meg. Műveltsége révén közmegbecsülésnek örvendett, sok neves barátja volt. Gazdag könyvtárral rendelkezett. A Dobostorta Szerkesztés Dobostorta a híres cukormázzal Dobos C. József szakácskönyve (1883. évi kiadás) Híres tortáját – a Dobostortát – az 1885. évi Országos Kiállításon mutatta be, lázba hozva vele Budapest ínyenceit és cukrászait. Mind a csokoládés vajkrém, mind a tészta masszája Dobos találmánya volt.
Landthaller Mária névmagyarítása (Budapesti Közlöny, 1892) Az olasz és a magyar külpolitikát bírálva kijelentette, hogy ő Benešhez hasonlóan nem megy Rómába, mivel nem akarja a dobostorta szerepét játszani, vagyis nem akar egy tortaréteg lenni az olaszoknál. Ezzel fejezte ki nemtetszését Magyarország külpolitikai elszigeteltségének enyhülését tapasztalva. A korabeli magyar sajtó szerint a dobostortát saját gusztusa szerint ki-ki szeretheti vagy nem, de azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy "megemészthető, nem úgy, mint a kisantant-államok szörnyű főztje, mely úgy megfekszi Európa gyomrát, hogy vagy megszabadul tőle, vagy belepusztul. " A Dobos-rejtély: a mester házassága "Dobos C. József mester (…) valóban különleges ember lehetett. Mindenek előtt példátlanul szélsőséges. Egész életében nőtlen maradt és ahogy könyve előszavában kifejtette: azért, mert a szakács legfőbb hibája… ha megházasodik" – írta róla Faludy György. Habár Dobos a szakácskönyvében valóban a nőtlenség mellett érvelt, és talán Faludy még beszélhetett olyanokkal is, akik szerint agglegény volt, ám az igazság nem ilyen egyszerű.
A korabeli magyar sajtó szerint a dobostortát saját gusztusa szerint ki-ki szeretheti vagy nem, de azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy "megemészthető, nem úgy, mint a kisantant-államok szörnyű főztje, mely úgy megfekszi Európa gyomrát, hogy vagy megszabadul tőle, vagy belepusztul. " "Dobos C. József mester (…) valóban különleges ember lehetett. Mindenek előtt példátlanul szélsőséges. Egész életében nőtlen maradt és ahogy könyve előszavában kifejtette: azért, mert a szakács legfőbb hibája… ha megházasodik" – írta róla Faludy György. Az életrajzi művek ugyanis megemlékeznek Landthaller Máriáról és gyermekéről, Jozefinről. Ma már nem állapítható meg, hogy hol találkozhatott a nővel, ám azt tudjuk, hogy lányuk 1885-ben Bécsben született. A helyszín viszont meglepő, mivel a tortakirály ekkora már Budapesten szilárd egzisztenciával rendelkezett. Mégis magányosan élt, a kilencszobás lakásában öt szoba választotta el a családjától, és nyilvánosan soha nem mutatkozott velük. Mindig egyedül étkezett.