Nagy korong (tracklista) 1. Tavasz, tavasz – moldvai népdal – Kovács Z; vers: Kovács Z. 2. Kisütött a nap sugára – moldvai népdal – Kovács Z. 3. Balatonparton – Bognár Sz., Kovács Z. – Nagy László 4. A tavon – Kovács Z. – Kányádi Sándor 5. Mikor leszen nyár – moldvai népdal – Kovács Z. 6. Rakjuk a tüzet – zoborvidéki népdalok – Bognár Sz., Kovács Z. 7. Nyári este – Kovács Z. – Weöres Sándor 8. Görögdinnye – Kovács Z. – Gryllus Dániel – Hajnal Anna 9. Jön az ősz – Bognár Sz., Kovács Z. – Kányádi Sándor 10. Gyere ki szívem – moldvai népdal – Kovács Z. 11. Egy szem szőlőt – dunántúli népdalok – Kovács Z. 12. Fáj a kutyámnak a lába – gyimesi népdal – Bognár Sz., Szokolay Dongó B. 13. Télnek-fagynak – Kovács Z. – Kovács Z. Kányádi sándor őszvégi játékok. 14. A rátóti ürgepásztor – Kovács Z. – Weöres Sándor megyünk Moldovába – moldvai népdalok – Kovács Z. tlehem kis falucskába – mezőségi és moldvai népdalok – Kovács Z. Kis korong (tracklista) 1. Csintekerintő – gyerekdal Vas megyéből – (elfújja és zörgeti egy kupac gyerek) 2.
Hozzákeverjük a diót és a kókuszlisztet, maj... Laktató burgonya A megmosott, meghámozott burgonyákat fél centinként félig bevagdossuk egy éles késsel. Magas falú tepsibe pakolgatjuk őket szorosan egymás mellé. Elkészítjük a... Madártej Teflonedényben feltesszük forrni az 1 liter tejet. Míg a tej forr, a sárgájától különválasztott fehérjéket kemény habbá verjük, majd a sárgájákat a cukorral, a l... Franciasaláta kukoricával Egy edényben felteszem a vizet forrni. Megsózom, majd amikor felforrt, beleöntöm a mélyhűtött zöldséget és körülbelül 15 perc alatt nem túl puhára főzöm. Kányádi sándor őszvégi játék benchmarkok és grafikai. Leszűr... Belépés Felhasználónév: Jelszó:
Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i
Lehet-e aktuálisabb Elizabeth Wurtzel alapműve ma, amikor több mint 2600 panaszos perli az Egyesült Államok giga-gyógyszergyártóit, mindezt a megtévesztő opioidalapú fájdalomcsillapítók miatt? A csodatévő tabletták, amik végre megváltoztatják életünket, vagy legalább délután pár órára enyhülést hoznak: tömegjelenség ma is, ahogy a sikertelenséget követő csalódottság, feléledő pereskedő vágy szintén. Wurtzel két és fél évtizeddel ezelőtt, 1994-ben írta meg a Prozac Nationben (magyarul 2001-ben jelent meg először, Prozac-ország címmel), milyen az, amikor a levertséget panaszolónak pár perc alatt írják fel a Prozacot, esetleg valamelyik másik szert, mert az majd biztos egy csapásra formálja át az ember üresnek érzett életét. Könyv: Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország - Fiatalon és depressziósan Amerikában. "Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő – két könyvet publikált a Prozac-ország óta" – olvasható az Európa 2004-es kötetének fülszövegében. Kedden érkezett a hír, Elizabeth Wurtzel életét vesztette Manhattanben. Mindössze 52 éves volt.
Prozac-ország leírása Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Prozac-ország, s lett a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai könyvsikere. A tüneményesen szép és sziporkázóan tehetséges Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta depressziós gyötrelmeinek történetét... s aztán pillanatok alatt Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a "depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegették. De Wurtzel egészen más, mint a nagy klasszikusok: az övé "rock-and-roll könyv" - vadul, kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. És a könyv végén ott van a Prozac-világ szenvedélyes kritikája. Tekla Könyvei – könyves blog: Elizabeth Wurtzel – Prozac-ország [Fiatalon és depressziósan Amerikában]. A kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel Wurtzelt is "meggyógyították" - legalábbis először úgy érezte. Amerikában akkor jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodott, három perc alatt felírták a Prozacot vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert.
Csakhogy az igazi depresszióval nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az igazi depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást, mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani. S a helyzet azóta is ugyanaz, Amerikában is, nálunk is: egyre jobb gyógyszerekkel kúrálhatjuk a bánatainkat, de hosszú távon mégis mintha egyre boldogtalanabbak lennénk. INFORMÁCIÓ: Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT. Oldalak száma: 488 Borító: FÜLES, KARTONÁLT Súly: 430 g ISBN: 9789630799058 Nyelv: MAGYAR Kiadás éve: 2014 Fordító: Zentai Éva SZERINTEM: Egyszer már elkezdtem olvasni a Prozac-országot (tavaly tavasszal), de más problémák foglalkoztattak, és egyszerűen a téma túl komoly volt ahhoz, hogy kvázi végigszenvedjem. Inkább félretettem, és talán aktuálisabb idén télen nem is lehetett volna, habár nem egyben olvastam el, hanem hosszú hetekig húztam. Hogy miért? Mert a hangulatomtól függött az olvasás, egyszerűen azt éreztem, hogy csak akkor tudom igazán élvezni és megbecsülni, ha épp olyan a hangulatom.
Plath szintén a depressziójáról, s a sikertelen elektrosokk-terápiáról írt. A módszer persze jóval drasztikusabb, és sajnos pusztítása máig kihat, míg a gyógyszerek ígérete mindig is bizalomgerjesztőbb volt: csak néhány pirula, és a kedvet sikerül stimulálni, az életcélokra és a boldogságra rátalálni. Pedig a depresszió nem olyasféle kór, ami hirtelen kialakul, és létezik rá gyors, biztos gyógymód. Wurtzel a könyvében a betegségét a rákhoz hasonlította: "a figyelmes szem számára a daganat eleinte nem is látható, aztán egy napon – bumm! – ott a háromkilós végzetes tumor az ember agyában, gyomrában vagy lapockájában, és ami meg akar ölni bennünket, azt a saját testünk hozta létre. Sok tekintetben a depresszió is ilyen: az évek során lassan gyűlnek az adatok az ember agyában és szívében, tökéletes negativisztikus komputerprogram épül fel a szervezetében, amitől úgy érzi, az élet egyre elviselhetetlenebb. De fogalma sincs róla, mi vár rá, pillanatnyilag azt hiszi, minden rendben van, ezek normális, életkori problémák, ilyen előfordul, amikor valaki betölti a nyolcadik életévét, vagy tizenkettediket vagy a tizenötödiket, aztán egy szép napon rájön, hogy nem érdemes élnie, hogy az egész élete egyszerűen iszonyatos, valóságos horror, fekete folt az emberi lét fehér világában.
Azzal a fajta képmutató hárítással, amelyik mások szenvedésére válaszul csak azt tudja mondani: engem sem sajnált senki. Persze, a kínálkozó csapdákba is bele lehet sétálni, ha pedig az olvasók többségének túl sok lesz a személyesség, akkor hiába mondja a szerző, hogy ő is csak generációja nyűgét-baját énekli meg. Ahogy 2014-ben a Daily Beast is példaként említette, ez történt Friendship című regénye nyomán Emily Gould-dal, akinek könyvét a kritikusok imádták rommá alázni. A Gawker korábbi szerkesztője főleg kapcsolati bonyodalmairól adott számot, a Los Angeles Times szerint pedig egy mindent túlpörgető elme rohamait láthattuk, amik viszont nem tudták bevenni célpontjukat. A Daily Beast hozzátette, a támadásokból bőven kijutott Wurtzel könyvének is. Viszont a lap szerint a dühös reakciókra ez esetben nehezebb magyarázatot találni. A leginkább talán az állhatott emögött, hogy Wurtzel szokatlan nyíltsága ijesztő volt sokak számára. A párhuzamot Sylvia Plath klasszikusával, Az üvegburával megvonva, ami a szerző szerint ugyanúgy egy nemzedék hangja lehetett a hatvanas évek elején.
Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom. Olyan voltam, mint egy űrhajós, aki arra készül, hogy magasra szálljon, messzire a Földtől, még a Holdon is túlra. De aztán soha nem kellett attól tartanom, hogy lezuhanok, mert végül föl se szálltam. Arra a dologra van szükségem, amikor az ember agya kikapcsol, a szíve meg be. Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj. Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból.