Az az érzés valószínűleg sokaknak megvan, amikor hajnalban az utolsó kört már nem hozzák ki a pultusok, a biztonsági őrök pedig egy szofisztikált "légyszíves" kíséretében kiraknak az utcára. Nem tudod, hogy fogsz hazáig eljutni, de igazából nincs is kedved hazamenni. Maradni szeretnél ebben az öntudatlan állapotban, mert így legalább addig, amíg fel nem kel a nap, nem cseszteted magad azzal a kérdéssel, hogy ki is vagy valójában. Vannak persze, akik ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak egyáltalán és lehet, hogy nekik van igazuk. ESTI KORNÉL - ITT MARADTAM AZ ÉJSZAKÁBAN CD - Popshop. Mi minden esetre ezen a lemezen is elsősorban a magunknak feltett kérdésekre keresünk válaszokat. És ez a keresgélés, reméljük, másoknak is izgalmas lesz. A teljes lemez: A cikk elkészülését a Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Végül ez lett a címadó dal, mert úgy éreztük, hogy az éjszaka, mint motívum, minden dalnak keretet ad. Woody Allen (Alvy Singer) mondja az Annie Hallban a szerelem kapcsán, hogy "Soha nem akartam olyan klubhoz tartozni, ami engem elfogadna tagnak". És tényleg van ebbe valami. Kell valami tökéletlen, irracionális, abszurd dolog ahhoz, hogy egy szerelem igazán izgalmas legyen, hogy igazán "megérje". Esti kornél éjszaka van. És persze ettől lesz marha veszélyes is a dolog, mert sokszor mindent képesek vagyunk feladni egy ilyen kapcsolatért. Az alap gitárriffet egyébként Imi hozta, aki előszeretettel használ olyan hangzásokat, amelyektől leginkább egy megvadult, beekizett bölény képe sejlik fel lelki szemeink előtt. Ebben az esetben pontosan ez történt. Ez volt az első dal, amit az előző lemez után kihoztunk. Mostanában érzünk egy olyan közhangulatot, hogy csak arról szabad beszélni, hogy minden nagyon jó, minden nagyon buli és reményteli. Ami valahol érthető, mert hát nem akar az ember mindig szomorkodni, csak közben meg azt látjuk magunk körül, hogy nagyon sokan bajban vannak, tele vannak szorongással, félelemmel, de valahogy erről nem illik, nem konform mostanában beszélni.
Közreműködők a Klasszik Lasszón a Várkert Bazárban Szereplők: Kemény Zsófi, Vitáris Iván, Schoblocher Barbara, Jancsó Gábor, Sárkány Bertalan, Benkő Dávid, Czinki Ferenc Esőhelyszín: Rendezvényterem További információ Nyitókép: Klasszik Lasszó hivatalos
Szatíra, irónia, intellektuális tőr és ordináré, külvárosi gúny, szójáték, vicclapötletesség van a kezébe, hogy — tűzzel-vassal — célhoz érjen… Nála a humor igazi kritika, alkotóművészet, dolgok, stílusok, világnézetek integrális átfogása. " Ez a mindig telibe találó költő-humorista, ez a csípősen szatirikus és kesernyésen ironikus író szakadatlanul arra törekedett, ahogy komolyan vegyék, hogy hallgassák meg, hogy elhiggyék neki, ő jót akar, figyelmeztet, mert ő tud valamit, fölismert valamit, amit még más esetleg nem, aki kitalálta a nagy aforizmát: "Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek", aki gyakorta arra panaszkodott, hogy csak a humorát élvezik, de filozófiáját, gondolatait eldobják, rá sem figyelnek. Figyeljünk Karinthy költészetére (is), érdemes. Karinthy frigyes előszó a gas. KARINTHY FRIGYES: ELŐSZÓ Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább.
Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Karinthy Frigyes: Foreword (Előszó Angol nyelven). De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 14. Visegrad Literature :: Karinthy Frigyes: Előszó. - csütörtök július 21. - csütörtök