Mégis kinek az élete? Kié az élete? És a halála? Súlyos kérdéseket és súlyos válaszokat tesznek fel az orvosok és színészek az eutanáziáról a Mégis, kinek az élete? c. darab kapcsán a Centrál Színházban december 7-én. "Mondjuk, van egy ember, aki olyan biztos az igazában, hogy nem tűr ellentmondást. Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak" – mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében megbénul. Harrison úgy dönt, nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni. Mégis, kinek az élete? - | Jegy.hu. Harcba száll az élete és halála fölötti rendelkezés jogáért, aza passzív eutenáziát szeretne. Ehhez előbb viszont be kell bizonyítani, nem őrült, nem depressziós, nem hajlamos az öngyilkosságra, hanem szellemi és leki erejének teljese erejével képes élete fölött dönteni. Márpedig annak ellenére, hogy ő nem az életet tagadja, nem akar élni. Küzdelme az élet szeretetét ébreszti fel bennünk, újra érezzük: élni jó – még akkor is, ha Ken Harrison hozzáteszi: nem minden áron.
21:30-kor kezdődik a nagyszínpadon. A Centrál Színház társulata ezúton is kéri mindazokat a cégeket és magánszemélyeket, hogy az OTP Bankhoz – az esemény főadományozójához – hasonlóan támogassák az estét akár közvetlen adománnyal, akár az előadásra váltható támogatói jegyek megvásárlásával! Az Ave-Reha Közhasznú Alapítvány számlaszáma: 11702036-20712356
Le kell számolnunk azzal a tévhittel is, hogy a beoltottság önmagában teljes biztonságot jelent! A hamis biztonságérzet az oltottak körében, a kiegészítő védelmi szabályok sutba dobása a járvány fellángolásának a melegágyát képezi az átoltottság mai szintje mellett. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.
Világhírű drámaírónk, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című komédiája egy készülő új színpadi mű és egy szerelmi háromszög viszontagságos és mulatságos történetébe nyújt betekintés. HAVASI Pure Piano Dohány utcai Zsinagóga Havasi Balázs a Pure Piano című koncertjén megmutatja, hogy a 21. században is elegendő egyetlen művész és egyetlen zongora ahhoz, … 10 Szép Radnóti Színház A 10 tíz magányos ember történetét meséli el. Mind a tízen megszegnek egy bibliai parancsolatot, elkövetnek valamilyen bűnt. De vajon… Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár! tétel a kosárban összesen: Lejárt a vásárlási időkorlát! Mégis kinek az elite auto. Kérjük, állítsa össze a kosarát újra! Tisztelt Ügyfelünk! Mint a legtöbb weboldal, a is cookie-kat használ a működéséhez. Tudomásul veszem, hogy az InterTicket számomra releváns, személyre szabott ajánlatokat igyekszik összeállítani, amelyhez számos személyes adatot használ fel. Az adatkezelés szabályait az Adatkezelési Tájékoztatóban megismertem, azokat elfogadom. Hozzájárulok
Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak. " - mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében megbénul, és úgy dönt, nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni. Harcba száll az élete és halála fölötti rendelkezés jogáért. Mégis, kinek az élete? - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét. Küzdelme az élet szeretetét ébreszti fel bennünk, újra érezzük: élni jó - még akkor is, ha Ken Harrison hozzáteszi: nem minden áron. forrás: Centrál Színház fotók: Takács Zsolt |
Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot. Az alkotmány rózsája a tiétek, Tövíseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! Pest, 1847. március
Orbánnak ugyanis nem eleve a személyét utálják Európában, hanem azt, amit másfél éven keresztül művelt kétharmada birtokában. E mostani módszere persze nem új, még csak nem is ő találta ki, régi recept hadat üzenni Kanadának, azaz ordas nagy hazugsággal elterelni a figyelmet a hétköznapi kis hazugságokról. Hiszen mi is arról beszélünk, hogy szabadságharcot indít az unió ellen, s nem arról, hogy ugyanebben a beszédében azt hazudta, hogy "megállítottuk a munkanélküliség terjedését". Állították egy fenét! Orbán Viktor a nemzet ünnepén úgy csinált, mint aki ráront Európára, pedig csak rárántott nemzetére. Magát rakta a nép helyébe, bukásának mocskát próbálta szétkenni a megjelenteken és a távolmaradókon, honi hívein és ellenfelein, egyszóval mindenki máson. Ahogy szokta.
Nem mi írtuk. Ő írta, ő diktálta a sameszainak. Nem mi vagyunk azok, akiket Orbán Viktor - orcátlanul egyes szám harmadik személyben - népnek nevez. S van egy jó hírünk, bár Orbánnak alighanem rossz, még csak nem is a nép tette tiszteletét múlt csütörtökön "Kossuth Lajos terén" (értsd: nem ám a Károlyién! ). Orbán Viktor némileg megfogyatkozott számú rajongói jelentek meg ott, passz. Nem "a lengyelek" és nem "a litvánok" jöttek el vattának, hanem az előbbiek egyik bukott populista pártjának jobboldali szakadárjai, s az utóbbiak elhanyagolható létszámú szélsőségesei. Ugyanakkor nem az az ország legnagyobb baja, hogy Orbán Viktor úgy beszél, mintha ő maga lenne egy személyben a nép - minden kicsit is önbizalom-hiányos vezető hajlamos így beszélni, így tekinteni önmagára. Soroljuk a nagy elődöket? De még az sem eleve olyan nagy szörnyűség, ha az épp aktuális szövetségi rendszer ellenében fogalmazza egy állami vezető az álláspontját - megvannak az ilyen ügyek elintézésének a megfelelő fórumai.
A versnek rendkívül fenyegető hangja van, ráadásul kioktató és megalázóan gúnyos is azokkal szemben, akiket megszólít, így lélektanilag nem alkalmas a nemesség meggyőzésére (ha nem a nép, hanem a nemesség helyébe képzeljük magunkat, akkor a vers hangvétele sértő). De nem is az a vers célja, hogy meggyőzze a nemességet, hanem hogy az agitátor, Petőfi nézeteit hirdesse – nem az ellenfél, vagyis a nemesség, hanem a "párthívek", vagyis a nép felé. A vers azért olyan, amilyen, mert a költő meg akarja győzni a plebejusokat-polgárokat, hogy jól tudja képviselni az érdekeiket, hiszen mestere szónak, képes egy mondattal szétzúzni a nemesek önérzetét. A versben Dózsa György 1514-es parasztfelkelésének felidézésével próbálja megfélemlíteni a nemességet. Dózsát ugyan megégették, sorsa tragikus bukás volt, de az emléke, a szelleme, az eszme, amiért küzdött, tovább él, s újra itt van köztünk. Petőfi kijelentésében (Dózsa Györgyöt elégettétek) vád érezhető, mintha felelősségre akarná vonni a nemességet azért, amit őseik a parasztvezérrel tettek.
Nem véletlenül: mindez az ő kirablásuk árán történt meg. Vizsgáljuk meg ebből a perspektívából a háborút, a holokausztot és a felelősség kérdését. Hitler egyik első intézkedése a költségvetés titkosítása volt. A nácik azzal az ígérettel kerültek hatalomra, hogy megfékezik a gazdasági válságot, elsősorban a hatalmas munkanélküliséget. Minden történelemkönyvből tudjuk, hogy Hitlernek ez pár éven belül sikerült, és azt is, hogy ennek eszköze a hatalmas állami megrendelések, különösen az újrafegyverkezés volt. De honnan volt erre pénz? Sehonnan. Az állam teljesen eladósodott. A diktatúra kötelezte a bankokat, hogy az általuk őrzött megtakarításokat állampapírokba fektessék az ügyfelek tudta nélkül. Az államcsőd azonban így is elkerülhetetlennek látszott. A háború tehát pénzügyi előremenekülés (is) volt. A megszállt országok felé fennálló hiteleket törölték. Az ottani bankokat is kötelezték német állampapírok vásárlására. Óriási sarcot, úgynevezett védelmi hozzájárulást kellett fizetniük évről évre.