A darabról 1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical. >
Hiába telt el 92 év a film bemutatása óta és hiába veszik elő Eriket újra meg újra, mind a mai napig senkinek sem sikerült olyan hűen és mégis a vászonra alkalmasan megalkotnia ezt a történetet, mint az 1925-ös verziónak. Ez a film egyszerűen zseniális, mert képes volt meglátni Leroux történetének lényegét és éppen ezért filmre tudták vinni a fájdalmat. Pontszámom: 8/10 IMDb | mafab Az 1943-as adaptáció Phantom of the Opera (1943) Mindig érdekesnek találtam az Akadémia ízlésvilágát, ugyanis az 1943-as verzió nem kevesebb, mint két Oscar-díjat nyert, ami egészen egyszerűen rejtély a számomra. Elképesztően untam ezt a filmet, komolyan majdnem elaludtam rajta, de ne szaladjunk ennyire előre. A történet szerint Christine DuBois egy nagyon tehetséges fiatal énekesnő, aki a Párizsi Operaházban dolgozik. Van egy rejtélyes jótevője, aki fizeti a lány énekóráit, ugyanis a hölgyet nem veti fel a pénz, viszont szükséges van az ország egyik leghíresebb énektanárának segítségére, hogy ő lehessen az operaház fényesen ragyogó új csillaga.
A képregény elkészült és meg is jelent, mi pedig elolvastuk. Varga Tomi képregényrajzoló (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio) Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy Az operaház fantomjáról elsősorban még mindig Andrew Lloyd Webber musicalje ugrik be, amit ha véletlen láttam is, mára teljesen elfelejtettem. Joel Schumacher 2004-es hollywoodi feldolgozásáról sajnos ez nem mondható el: még mindig élénken emlékszem Gerard Butler fantomjára, a képernyőről lecsorgó giccsre, és az ez által kiváltott szekunder szégyenérzetre, amit a film nézésekor éreztem. Az eredeti regényhez ugyanúgy nem volt szerencsém, mint a klasszikusnak mondott, ám mára elfelejtett 1925-ös néma horrorfilmhez, mely az akkoriban horrorban utazó Universal stúdió egyik nagy sikere volt. Varga Tomi képregénye utóbbihoz hasonlóan szintén Gaston Leroux regényét vette alapul, így valószínűleg közelebb áll a horrorhoz, mint a musicalhez. A graphic novelnek azonban pont az az egyik legnagyobb erénye, hogy fejezetről fejezetre, sőt, oldalról oldalra változik a hangulata: hol tragikus románc, hol vérfagyasztó rémtörténet, hol pedig keserű dráma.
TARTALOM Christine Daae (Emmy Rossum), a fiatal szopránénekesnő a párizsi Opera Populaire tagja. Egy napon titokzatos pártfogóra talál, s azt hiszi, hogy ő a "Muzsika Angyala", akiről korán meghalt apja beszélt neki. Az idegen azonban nem az Angyal, hanem a rejtélyes Fantom (Gerard Butler), aki rettegésben tartja a színház művészeit. Csak Madame Giry, a balett-tanárnő (Miranda Richardson) tudja, hogy aki a színházépület katakombái között rejtőzik, valójában egy torz arcú zenei géniusz. Az operaház temperamentumos dívája, La Carlotta (Minnie Driver) az új előadás próbáinak közepén távozik, a színház menedzserei pedig nem tehetnek mást, mint az újonc Christine-t állítják helyette a rivaldafénybe. A varázslatos bemutatkozás nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a Fantomot is. Ezentúl csak a lány érdekli, és mindent elkövet, hogy pártfogoltja az opera új csillaga legyen. Szereti és bátorítja, egyengeti a karrierjét, de nem ő az egyetlen férfi, aki felfigyelt a fiatal énekesnőre. A színház gazdag patrónusa, Raoul de Chagny (Patrick Wilson) is körüludvarolja a lányt szerelmével.
Gaston Leroux 1909-ben megjelent regénye, Az operaház fantomja az elmúlt 108 évben rengeteg adaptációt megélt már. A filmesek, színházi rendezők előszeretettel veszik elő, újra és újra ezt az operaház zegzugos falain belüli játszódó rémmesét. De mégis mi lehet olyan vonzó ebben a történetben, ami miatt ennyien feldolgozzák és amit ennyien szeretnek, újra és újra megnézni? Ebben a cikkben bemutatom az eredeti művet és négy, eléggé különböző filmes adaptációját, hátha rájövünk az Operaház fantomjának titkára. A könyv Gaston Leroux a francia krimiirodalom egyik legismertebb alakja volt, ám művei közül talán ezt a krimi elemekkel átszőtt rémmeséjét ismerik a legtöbben. Regénye méltán kapott kultstátuszt és megérdemelten emlegetik egy lapon Frankenstein, Drakula vagy Dr. Jekyll és Mr. Hyde történeteivel. Leroux egy narrátorral mondatja el nekünk rémtörténetét, amiről már rögtön az első mondatában kijelenti, hogy ez nem egy mese és váltig állítja, hogy szereplői egytől-egyig léteztek, beleértve a fantomot is.
Julian is tudta, hogy a könyv csúcspontja az álarcosbál és mindent erre a jelenetre épített fel, ami a horrortörténelem egyik legfélelmetesebb jelenetsorát adta. A Fantomot Lon Chaney, a korszak egyik legnagyszerűbb színésze játszotta. Chaney nem merült el a szemgúvasztásban, a túlzott mimikában, mint sok némafilmes színésztársa. Pontosan tudta, hogyan kell egy-egy mozdulattal elérnie a megfelelő hatást, éppen ezért a Fantomtól ebben a jelenetben megfagy a vér az ereinkben. Vincent Price nagyon sokat merített Chaney játékából, amikor majdnem 50 évvel később eljátszotta Dr. Phibes szerepét. A báli jelenet nem csupán a Vörös Halál jelmez miatt annyira félelmetes, sokkal inkább az érzelmek miatt, amit közvetít. Igaz Chaney álarcot visel, de még így is érezzük a haragját. Pontosan úgy merevedünk le mi is a nézése közben, mint ahogyan a báli forgatag állt meg egy emberként. Innentől kezdve pedig pontosan olyannyira felpörögnek az események, mint ahogyan a regényben. Ez az egész történet fordulópontja, itt tudhatjuk, hogy Erik végérvényesen elveszett.
Közben a piruló krumplit is sózzuk, hiszen a mikróban nem tudtuk ezt megtenni, majd beletesszük a tojásba, és összerázzuk. A közepes lángon hevített, forró, fém nyelű serpenyőbe teszünk még egy kevés olívaolajat, beleöntjük a tojásos keveréket, elegyengetjük, hogy egyik krumpli se lógjon ki, majd átpirítjuk az alját, és 160 fokra előmelegített sütőbe toljuk 20 percre. Konyharuhával a kezünkben kivesszük a serpenyőt, egy vágódeszkára csúsztatjuk a kész tortillát, és néhány centi vastag csíkokra vágjuk. A paradicsomokat lereszeljük, összekeverjük a sóval és az olívaolajjal, majd megkenjük vele a félbe vágott és egy kis olívaolajjal megcsepegtetett bagetteket, és erre rakjuk a spanyoltortilla-csíkokat. Nincs ötleted, mi legyen a reggeli hétvégén? Mutatjuk a 15 legfinomabbat! | Femcafe. Spanyol tortilla A sült tojás: A harmadik tojásos reggelihez a muffin- vagy szufléformákat kikenjük egy kis olajjal, majd belehajtogatjuk a sonkát úgy, hogy egy kis fészket formázzon. Megszórjuk a zöld fűszerekkel, esetleg spenóttal, ha épp van nálatok otthon, és beleütjük a tojásokat. Sózzuk, borsozzuk, és 160 fokra előmelegített sütőbe tesszük 12-15 percre, attól függően, mennyire átsütve szeretjük.
Nagyjából 10 adag lesz egy áfonyás pitéből. Gyors toast csészék Igazi mindent-bele hangulatos és finom kosárkák reggelire. Az alap itt a toast kenyér, vagy bármilyen kenyér, ami vékony, jól hajtogatható. Elsőként vágj ki a szeletekből pohár, vagy tiszta befőttes doboz segítségével kör alakú kenyereket. Lapítsd ki nyújtófával, hogy még vékonyabb szeletet kapj. Ezután nyomkodd bele a muffin formákba, egész nyugodtan hagyhatod kilógva a kenyér szélét. Ezután keverj össze 3 darab tojást sonkával, fűszerekkel vagy sajttal, ami épp akad otthon. Forró, előmelegített sütőben süsd arany barnára 10-15 percen keresztül. Tálald tejföllel leöntve, vagy saláta ágyon. Gyümölcsös gyűrű palacsinta Aligha találsz egyszerűbb finomságot reggelire! Ráadásul mivel gyümölcsről van szó, a bundáját külön édesítened sem kell, így tökéletesen beillik a diétázók étrendjébe is. Nincs más dolgod, mint összekeverni egy tálban a palacsinta tésztát, azaz egy kis lisztet, vizet és tojást. Az arányokat úgy adagold, hogy tejföl sűrűségű masszát kapj.
Kever össze sajttal, fűszerrel, vagy apróra vágott kenyér kockákkal. Süsd körülbelül 15 percig, amíg aranybarna nem lesz. Meglepetés sajtos pogácsa A sajtot sosem lehet megunni, pláne, ha fehérjében gazdag emellett a reggelink. Igazán meglepő lesz a recept annak, aki csak a kész finomságot fogja látni. A belsejében ugyanis egy egész tojás rejlik. Először is 4 tojást forrásban lévő vízben főzz meg félig, azaz 5 percig. A tészta összeállításához szükséged lesz 1 bögre lisztre, fél teáskanál szódabikarbónára, fél teáskanál sóra, 2 teáskanál szobahőmérsékletű vajra, fél bögre sajtreszelékre, 3 kanál joghurtra, 2 tojásra, ízlés szerint apróra vágott hagymára, borsra. Ezeket jó alaposan dolgozzuk össze, amennyiben pedig száraznak találjuk a masszát, adjunk hozzá még joghurtot. Osszuk 4 egyenlő részre. Ezután a meghámozott tojások köré óvatosan formázzunk bundát belőlük. Tedd sütőpapírral bélelt tepsibe, majd süsd 180 fokon, körülbelül 6-7 percig. Vágd ketté, és tálald vajjal leöntve! Pizza reggelire A pizzát szinte mindenki szereti, így miért ne készíthetnéd el Te is reggelire?