Ady Endre: Az Úr érkezése Mindörökre látom. Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre ( Érmindszent, 1877. – Budapest, Terézváros, 1919. ) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Kozák András ( Vencsellő, 1943. február 23. – Budapest, 2005. február 24. ) Kossuth – és Jászai Mari-díjas magyar színész, művészeti vezető, Drahota Andrea Jászai Mari-díjas színművésznő férje. Alhasi fájdalom terhesség 3 trimeszterében Hány osztály kell a jogositványhoz 2020 online Earl nightingale a legfurcsább titok letöltés Z mint zombi 4 évad 10 rész 10 resz magyar felirattal
Ady istenes versei már kamaszkoromban megragadtak, idézgettem is őket, egyre pontatlanabbul, most emlékezetidézőnek: Pedig valahogyan: van Isten Nem nagyon törődik velünk, De betakar, ha nagyon fázunk… Mert ő mégis legjobb kísértet S mert szörnyűséges, lehetetlen, Hogy senkié vagy emberé Az Élet, az Élet, az Élet. (Menekülés az Úrhoz – nekem Latinovits hangján; s persze azért, mert annyira vallásantropológiai gondolat) Mikor elhagytak Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten (Az Úr érkezése) Itt hozzászólhat!
- Elemér, most aztán már tényleg elég legyen ebből! - Mi az a papitikus bácsi? - Gyerekek, elég legyen! Kata, Zsófi, hozzátok is beszélek! Elég legyen! - Zsuzsika néni, van még kakaó a kancsóban. - Lacika, most fejezd be! A csizmádat felvetted már? - Hülye. Kakaó. Hülyekakó. - Hülye, lopós papitikus! Hülye, lopós polip pukis! - Misi, Álmos, ezt most azonnal fejezzétek be, megértettétek? Peti, azonnal tedd le azt! Ne kelljen még egyszer mondanom! - Te Zsuzsa, felszórtátok már szalmával a járdát? Nagy a hó, a gyerekek ott fognak álldogálni, aztán meg le is kell térdelniük. Érted. - A fenébe, hú, azt nem Iliék csinálják? Mediátor képzés egyetem Heti hetes tagok
Arvai_Emil 2020. március 29. 08:30 Nem csodálom, hogy megihletett Ady nagyszerű költeménye, és valószínűleg a saját átélés... (üdvözlettel ÁE) Gyula16 2020. január 26. 17:10 Sajnos Gábor rossz hírem van. Nagyon szép verset olvastam tőled. A mondanivalója az ami példaértékű. Csodálatos megközelítés az önmagad megtalálása. Nagyon szép gondolatmenet. Kérem az Istent, hogy adjon erőt, hitet, hogy soha másképpen ne gondold az utadat. Szívvel gratulálok szép, és tartalmas versedhez. Baráti üdvözlettel Gyula Marych 2020. 16:51 Istenem, de szép! szívvel, Marych Rea1972 2020. 15:08 Nagyon szép! ♥️Gratulálok! Andrea zefina 2020. 08:23 Nagyon szèpen megìrtad, gratulàlok! kintkong10 2020. január 25. 16:03 Köszönöm, Gábor! Nagyon szép! J. Törölt tag 2020. január 24. 12:34 Törölt hozzászólás. aizamzics 2020. január 21. 19:04 Kedves Gábor! Versed annyira gyönyörű, szívet érdemel! Szeretettel, Gyöngyi Gloren 2020. 18:19 Kedves Gábor! De gyönyörű! Gratulálok Szívet 💗hagyva sok Szeretettel: Tünde JohanAlexander 2020. január 18.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod. Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra! Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok. Az élet szörnyűség, A halál őrűltszép! És visz a vágy - Akárhol, akárhol, Csak itt ne tovább! Oly észrevétlen sötétedik bennem, hogy úgysem látszik, ha még itt talál s angyalkezekkel segít továbbmennem (nem látom már:) egy élet vagy halál... Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik. Legjobb Búcsú az élettől idézetek 2022 évből. Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok. A porba vegyül könnyünk, vérünk. Jajunk a végtelen felissza, Mi nem jövünk ide vissza. Talán csak napjaim vannak hátra, és utána... ki tudja, mi lesz velem? Meghalok és eltűnök, mintha sosem lettem volna? Semmivé válok az érzéseimmel és az emlékeimmel együtt? Elfelejtem a szeretteimet, és sohasem láthatom már őket? Vajon fájni fog az elmúlás?
Az ifjúság örömeit Lelkesedve öleltem, De szívem szebb ösztöneit Soha bé nem tölthettem. Ithakám partját elértem: S ah, hazámra nem ismértem! Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni ne bánnám, Úgy éltem, hogy életemet Végezni ne fájlalnám; Megcsókolgattam rózsáit, Megizzadtam vaspályáit. Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék. Tűnő éltem rövidségét Én tehát nem siratom, S a jövendő kétes képét Előre nem borzadom, Minden kornak van istene, Nem zúgolódom ellene, S kebelemben marasztom. 1811. Szeretnék még egy nyarat érni, Egy-két hetecskét áthenyélni, Tópartot, erdőt, rétet járni, S egyebet semmit nem csinálni. Tóparton ülni, napsütésben, Nagy, boldog magamfeledésben, Hullámain a zsongó csöndnek Gyöngyét halászni halk örömnek. Búcsú az élettől idézetek - 365 idézet • Idézetek minden témában 18. Árnyékos erdőn, tarka réten Tünődni sok-sok semmiségen: Játékát nézni fénynek-árnynak, Virágát szedni kurta nyárnak. Időnek nemtudója lenni, Csak járni-kelni, jönni-menni, Napot könnyelműn elfecsélni, – Gondatlan szívvel élni, élni!
Ilyenkor az ember szeret számadást készíteni, szívesen teszi rendbe lezáratlan ügyeit. Nem ölelek többé, elég volt. Nem ölelt vissza, eldobott (... ) S megölellek még egyszer, Élet, Utolsót lendül a karom S úgy fonódik be görcsösen Küllőibe a szent keréknek. Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet. De azért még változatlanul itt vagyok köztetek. Búcsú az élettől témájú versek - Oldal 2 a 12-ből - Magyar versek. Sőt, még csak most kezdődik minden. A lelkem még ronggyá-szedettebb, Testem röpítné könnyű szél Hádesz felé. És, és: szeretlek. "
– Élet, Élet, Terád hagyom! 1922. június Múltamba vissza ösvény nem vezet És ködbe fullad az emlékezet. Hogy én is éltem, versekből tudom, Míg topogok egy céltalan uton. Ki egykor új igéket felidéztem, Most némán tűröm meddő szenvedésem. Egy elsüllyedt világ felett Megváltó sírom integet. Mint a kísértetek feljárnak Fáradt fejembe verssorok, A régi öröm és a bánat Sírjából éjjel felzokog. Még valamit akartam itt én, De már csak sóhaj lett a szó. Állok, mint északfény letűntén Áll az eltévedt utazó. Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed, Te tudod: az örök seb mese csak, Egy seb ha nyílik, a másik heged, Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, A perced ír, az órád irgalom, Az éveid csupa szent sebkötések, Vezess, vezess, mi követünk vakon. Ahogy közelgünk a nagy Csend felé, Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég, Egyre halkulóbb, estelibb a táj És révedezőbbek a jegenyék, Ahogy közelgünk a nagy Csend felé, Suhanó pici békeangyalok Nyujtják ki felénk apró árny-kezök: Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. Búcsúzni sose korai, mert mily csodára várnék? mégse tudom kimondani: Isten veled fű, sár, rét, hegy, út, folyó... jó ismerős, kitől el sose válnék - pedig talán nem is több a halál, csupán tikkadt vándornak árnyék. Nem hagylak el sosem, mert ha majd este felnézel a csillagokra, akkor én onnan nézek vissza rád. S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz - S e halk, mosolygó hervadás - Ez az a régi, bús történet, - Történetünk ez, semmi más. Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál? Csak akkor kezdtem élni, amikor rájöttem, hogy meghalok. Csak midőn már ittál a csönd folyójából, fogsz igazán dalolni.
Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád. Ann Aguirre Csodálatos apa leszel. Mindennap elmondod majd a gyerekednek, hogy bármi is történjék, mi végtelenül szeretjük őt. Ő pedig hinni fog neked, mert ez lesz az igazság. És mivel a lelke mélyéig elhiszi majd ezt az igazságot, ez elég erőt ad neki ahhoz, hogy minden mást túléljen. Ka Hancock Mikor tudod, hogy közel a halál, alaposabban is megnézed a dolgokat magad körül. Kicsinyítés c. film Amikor eljön az időm, azt szeretném, ha csendesen a semmibe veszhetnék, mint ahogy a filmek utolsó jelenete feketébe úszik át, aztán mindenki gyorsan megfeledkezne rólam. M. Frazier Titok maradt az élet. El nem árult semmit a végzet s úgy zárul be halkan a létezés nagy könyve majd örökre, miként a végső sóhajban az ajkam. Komjáthy Aladár Valahogy úgy képzelem, hogy a szervezet, vagy a lélek, vagy tudomisénmicsoda már jóval a halál beállta előtt észleli, hogy kész - ennyi volt. Feladja a küzdelmet, és elindulnak azok a folyamatok, amelyeknek természetes vége, hogy megáll a szív.