Később a császármetszést eleinte csak elhalt magzat kiemelésére használták, eleinte az anya életébe is került az operáció, és így a cél megvalósult, hogy külön temethették el őket. Később az anya életének megmentését célozta meg a műtét. 1500-ból van egy bizonytalan feljegyzés, hogy egy farmer végezte volna el az első császármetszést. Így előzheted meg a császármetszés utáni fertőzést. 1610 április 21-én végezték el azt a minden szempontból dokumentált, sikeres, és hiteles műtétet ahol a gyermek, és az anya is életben maradt. A műtéttechnika az idők folyamán sokat változott, így egyre kisebb terhet rótt a szülő nőre, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ma már egy viszonylag egyszerű, mindennapos, fantasztikus életmentő műtétté fejlődött, amelynek rendkívül sok édesanya, és kisgyermek köszönheti az életét napjainkban is. Talán a műtét gyors, pontos, és rugalmas módja az ami miatt sok kismama nem is gondol bele abba, hogy itt valójában egy műtétről van szó, és akár a terhesség, akár a szülés során kéri, hogy gyermekét császármetszés útján segítség világra.
Ehhez ritkán vákuumra, vagy szülészfogóra van szükség. Ha az újszülött világra jött, akkor még el kell távolítani a méhlepényt, melyet a köldökzsinór húzásával lehet elérni, de az infúzióba adott gyógyszerek is segítenek. Végül a hasfal réteges összevarrása következik, ehhez felszívódó, szövetkímélő varratokat használnak. A műtét után az anyuka őrző kórterembe kerül, ahol mellre teszik a kisbabát, és megtörténhet az első szoptatás is. A császármetszés után A beavatkozás utáni rehabilitációban nagyon fontos a minél előbbi mobilizáció. Ha az érzéstelenítő teljesen kiment, hamarosan meg kell próbálni felülni, majd felkelni és mozogni. A 3-4 kg-os újszülött emelgetése nem okoz problémát a gyógyulásban, így képes leszel ellátni a babád gondozását. Ha minden rendben van, 3-4 nap kórházi tartózkodás után haza is mehettek. A gyógyulás körülbelül 7-10 nap alatt következik be. Megerőltető fizikai munka egy hónap után végezhető, de addig is fontos a rendszeres séta és a mozgás. A császármetszés lehetséges szövődményei Mint minden műtétnek, a császármetszésnek is lehetnek szövődményei, melyek az elvégzett műtétek számához viszonyítva meglehetősen ritkák.
Orvosi Császármetszésnek nevezzük azt a hasi műtétet, amelynek során a szülész a méh megnyitásával segíti világra a babát. A császármetszés szakmailag csak abban az esetben indokolt, ha a hüvelyi szülés nagyobb kockázattal jár a magzatra vagy az anyára nézve. A császármetszés történhet előre tervezetten vagy sürgősségi formában, életmentő műtétként. A műtétről röviden: Érzéstelenítést (ritkán altatást) követően a hasfal bőrét lefertőtlenítik. Ezután következik a hasfal metszése több rétegben, általában vízszintes irányban, a bikini vonalban. Az izmok és a hashártya szétválasztása kézzel történik, majd a méh falának az átvágása következik. Ezt követően az orvos megrepeszti a magzatburkot, és kiemeli a magzatot kézzel. Mikor kerül sor a császármetszésre? Császármetszés okai lehetnek anyai okok és magzati okok. Pl: Medencevégi fekvés, ikerterhesség, koraszülés, toxémia, fájásgyengeség, fenyegető magzati oxigénhiány, előző császármetszés stb. Napjainkra a császármetszés gyakorisága egyre magasabb.