Furcsa ezt mondani, de Sarah Polley-tól nem is vártunk kevesebbet. Miután a kanadai színésznő kilépett a Váratlan utazás árnyékából, teljesítménye töretlen. A legnagyobb kanadai (Atom Egoyan, David Cronenberg) és studiófüggetlen (Hal Hartley, Wim Wenders) rendezőkkel dolgozott együtt, meghökkentő erejű szerepeket tudhat maga mögött. Mellesleg - elmondása szerint - tudatosan kerüli Hollywoodot, oda az egyetlen kitérőt csak kedvenc zombifilmjének újrafeldolgozásáért (Holtak hajnala) tett. 27 éves korára megérte, hogy a torontói filmélet egyik legmeghatározóbb alakja, a nevesebb kritikusok is korosztálya legjobbjaként tartják számon. A szavak titkos életét ha másért nem, érte mindenképpen érdemes megnézni. De nyugodjunk meg, másért is. A művészi igénnyel konstruált lélektani drámák kedvelői feledhetetlen élménnyel távozhatnak majd. Klikk a képre a nagyobb változathoz A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras) színes feliratos spanyol filmdráma, 112 perc, 2005 Rendező: Isabel Coixet Forgatókönyvíró: Isabel Coixet Operatőr: Jean-Claude Larrieu Producer: Esther García Vágó: Irene Blecua Szereplők: Sarah Polley (Hanna) Tim Robbins (Josef) Javier Cámara (Simon) Eddie Marsan (Victor) Steven Mackintosh (Dr. Sullitzer) Nekem nagyon bejött a film!
Ez a film a dráma, a pop, a tragédia és a történelem egy különös keverékével lepi meg nézőit, s teszi mindezt úgy, hogy finoman kikevert arányaival 99%-ig csak a jéghegy csúcsát, a jelent látjuk - a drámát a jelenben, s nem mindazt, ami a mélyben húzódik. A Holocaust-filmek mindig sokkal jobban felkavarják az embert, mint azt az adott pillanatban gondolná. Hetek, hónapok, évek telhetnek el, és bizonyos emlékek makacsul megkapaszkodva nem tágítanak, nem akarnak elhalványulni emlékeink között. A legtöbb film esetében a korhatárok épp az ilyen traumatikus élmények képződését hivatottak megakadályozni - a fiatal nézők pszichés egészsége érdekében. A Holocaust-filmek esetén "ugyanez" a trauma hovatovább kívánatos, hiszen pont az a cél, ne feledjük el azt, ami, mondjuk 60 évvel ezelőtt történt. A Szavak Titkos Élete a szerb háború idején lezajlott szörnyű népírtás, kínzások, kivégzések, terror áldozatai számára próbál emléket állítani. Egy 12 éves seb ez csupán, mégis meglepően gyorsan gyógyul - legalábbis azok számára, akik annak idején a reggeli kávé mellett olvasgatták a híreket, este munka után kikapcsolódásként nézték a tévéhíradót, és bármilyen közel is voltak hozzájuk a szenvedők, úgy gondoltak rájuk, mint egy másik világra.
A Coixet egyéni és kollektív magányokkal játszik oly módon, hogy a főszereplő elérhetetlen helyet foglal el, ahol a dolgok, amiket néha nem mondhatunk, csodálatosak vagy szörnyűek lehetnek. A humorvonások stratégiailag képviseltetik magukat, és érzelmi melegséget érnek el, amely elkezd mosolyogni. Sarah Polley és Tim Robbins, így egy csillagmagasságú csillag, mindketten érintetlenek, és hogy anélkül, hogy beszélnének, megértik a megengedettnél, ahol nem férhetnek hozzá a halandók többi részéhez. A csend és az elfelejtés konjugálásával a rendező kettősen elcsábít bennünket egy mesteri hangzással. A kritikusok által elismert és négy Goya-díjat elnyert film. A legjobb spanyol filmért a Fotogramas de Plata-díjat és a Sant Jordi-díjat is kapta. Nem kétséges, hogy ennek a filmnek a látása nem fogja elfelejteni, hogyan kell megérteni az életet és a csendet, amely a szavakat foglalja el. Személy szerint ajánlom az utolsó jelenetet. Olyan érzelmi pillanat, ami szerencsésnek tartja, hogy szerencsét adjunk annak a fantasztikus filmnek a megjelenítésére.
hossza: 112 perc nemzetiség: spanyol műfaj: dráma eredeti nyelv: angol formátum: feliratos korhatár 12+ vissza a rövid tartalomhoz Isabel Coixet gondolatai A titkos élet Valaki azt mondta, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy belsõ világod van, már kettõs életet élsz. A szavak - mint halrajok - csoportosulnak a hangszálaid körül, küzdenek azért, hogy kijussanak, és mások meghallják õket. De néha elvesznek a fejtõl a torokig tartó úton. Ez a film azokról az elveszett szavakról szól, amelyek hosszú ideje vándorolnak a csend (a félreértések, tévedések, a múlt és a fájdalom) labirintusában, majd egy nap kiáradnak és semmi sem állíthatja meg õket. A szavak csendje Hanna (Sarah Polley) a süketsége által rákényszerített csendben él, bár nagyon gyakran úgy tûnik, épp a süketség az egyetlen fegyver, amellyel meg tudja védeni magát a világtól. Josef (Tim Robbins) beszél, mintha a szavak - az irónia, a tréfák és a humor - segítségével tudná elkerülni azt, hogy megõrüljön. Kettejük találkozásakor a páciens és az ápolónõ elkerülhetetlen kapcsolata szövõdik, és a találkozás megmutatja nekik az általuk teremtett valóság másik arcát.
Vannak idõszakok, amikor telefonálhatsz, és van, amikor nem tudsz. Olyan elszigeteltséget érzel, hogy amikor visszatérsz a szárazföldre, néhány percig úgy érzed, hogy a világ megszûnt körülötted, és üresnek fogod találni az utcákat, a parkokat és a házakat. És mégis azt hiszem, jobb helyet nem is találhattam volna, hogy elmeséljem ezt a történetet.
Hanna elutazik, de nem tud mit kezdeni szabadidejével. Egy étteremben meghallja, hogy egy férfi ápolónőt keres. Odalép az asztalához és jelentkezik az állásra. Hannát elviszik a fúrótoronyhoz, ahol kiderül, hogy egy súlyosan megégett férfit kell ápolnia maximum két hétig. A férfi ideiglenesen a látását is elveszítette a balesetben. Hanna nem áll szóba az ott dolgozó férfiakkal. Joseffel is hidegen bánik, bár a munkáját tökéletesen elvégzi. Josef megpróbál összebarátkozni a lánnyal, és Corának szólítja. Josef folyamatosan beszél a nőhöz, Hanna fokozatosan oldódik fel a férfi társaságában. Nevet a viccein és napokkal később már a kérdéseire is válaszol. A többi férfi is megpróbál összebarátkozni a nővel. A szakács finom nemzeti ételekkel kényezteti őt és a csapatot, a tornyon dolgozik még egy szintén zárkózott óceonológus fiú, aki szintén bizalmába avatja a lányt. Josef és Hanna között meghittség bontakozik ki, egy titkokkal, igazságokkal, hazugságokkal, humorral és fájdalommal teli kapcsolat.
Láttunk valami jó filmet mostanában Rendszeres olvasóink felismerhetik, hogy cikkünk címe az interjúinkban általában elhangzó kérdésünk átfogalmazása, de ezúttal mi nyilatkozunk közelmúltbeli moziélményeinkről. Robert Downey Jr. kamaszkorától kezdve Rosario Dawson bosszúvágyán keresztül a Közel-Keleten bérgyilkoló John Cusackig sok jót láttunk mostanában, de a legtöbb film esetében a magyarországi moziforgalmazás egyelőre sajnos csak távoli, halovány remény. A világ leggyönyörűbb színésznője ma Két huszonéves fruska után egy jó karban lévő hatvanas (pontosabban: hatvanhatos) színésznőt emelünk piedesztálra. Soha véget nem erő cikksorozatunk harmadik részében Julie Christie időtlen és lélegzetellállító szépségére hívjuk fel a figyelmet. A feledés árnyékában A huszonnyolc éves Sarah Polleyt eddig színésznőként ismertük, de most rendezőként is bemutatkozik Egyre távolabb című filmjével. Ha szeretnéd megnézni az idős házaspárról szóló érzelmes történetet, játssz velünk, és jegyet nyerhetsz az [origo] filmklub premier előtti vetítésére.