Wayward Pinest ugyanis nem lehet elhagyni, az egész körbe van véve egy hatalmas elektromos kerítéssel, de ez lenne még a legkisebb gond, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy itt a seriff által elkövetett nyilvános kivégzések a szökni próbálók ellen teljesen bevett szokásnak számítanak, szinte már majálist idéz az esemény, leszámítva, hogy az egész hangulata durván szektásnak tűnik. Ethan nyomozó megismerkedik egy nővel (Juliette Lewis), aki elmondása szerint minden itt élőbe belehelyeztek egy chipet. Az, hogy nincs tévé, telefon, rádió még csak a kisebbik gond, ami azonban a legmegmagyarázhatatlanabb még mindezek közt is, hogy mi lett az idővel. Ugyanis a főszereplő megtalálja a pár hete eltűnt ügynököt, Kate -et (Carla Gugino), aki elmondása szerint már több, mint tíz éve él a városban és nem akar beszélni a történtekről. Ethan egyre idegesebb a tudatlanságban, amit a néző meg tud érteni, azonban megnyugtatásra neki az ad legalább okot, hogy nem sokkal később, szintén egy autóbalesetes történettel, megérkezik felesége és fia is hozzá, így most már nem csak ő akar szökni, hanem a családját is ki akarja menteni.
Nem őrlődik, mert biztos benne, a maga nemes céljáért feláldozható a szabadság. És amikor azt mondja, az ideológiája örökké élni fog, nem hisszük el. Aztán látjuk az igen gyenge utolsó epizódot lezáró jelenetet, és rájövünk, hogy talán mégis hinni kellett volna neki. Hope Davis De így is van minek örülni; hiába esett a színvonal az ötödik rész után – amely egyébként a sorozat legerősebb epizódja; van minden, mint a búcsúban: párhuzamos cselekményszálak, üldözéses jelenet, menekülés egy helikopterrel, és persze a nagy leleplezés – a sorozat ekkorra már végleg levetette a ráaggatott Twin Peaks -parafrázis jelzőt. Mert a Wayward Pines -nak nagyjából semmi köze nincs a kilencvenes évek kultikus sorozatához, legfeljebb csak az alaphelyzet és a titokzatos város motívuma egyezik. Ami a színészeket illeti, azt hiszem, ezen a téren a legerősebb a Wayward Pines. Még a tíz rész alatt is kibontakoznak egyéni sorsok, megismerjük egyesek korábbi életét, és látjuk például az ideológiai maszlagtól elvakult Megan tanárnő ( Hope Davis), vagy a városért mindent feláldozó Pam útját.
Nem volt rossz az első epizód, szó se róla, csak volt egy-két olyan aspektusa, aminél úgy éreztem, hogy egyrészt már láttam máshol hasonlót, másrészt hogy ide több magyarázat kellett volna. Az előbbi nem olyan nagy probléma, annyi sorozat és film készül (szerencsére) mostanában, hogy nehéz egy teljesen, minden részletében új alkotást létrehozni, amiben nincsenek meg a kötelezőnek mondható cselekményépítő elemek. Ezért tehát el tudok tekinteni ettől a kis hibától, viszont az már kevésbé tetszett, hogy voltak olyan jelenetek, amik csak megtörténtek és egyelőre nem fejtették ki, nem magyarázták el bővebben, mit is láttunk. Azonban ezek ritkák voltak és szerencsére nem csak felskiccelt, vázlatos elemeket kaptunk, hanem egy olyan, egészében nagyon is szórakoztató produkciót, amire érdemes befizetni. A történet középpontjában a Matt Dillon által megformál Ethan Burke különleges ügynök áll, aki társával együtt Wayward Pines-ba utazik azért, hogy másik két eltűnt társukat megkeressék. A város közelében azonban autóbalesetet szenvednek és ezzel indul el az egyszerre misztikus és rejtélyes, hátborzongató utazás, aminek során újra és újra ebben a kisvárosban kötünk ki.
A Wayward Pines első és úgy tűnik egyben utolsó évadának első feléért rajongásig voltam, hiszen nekem nagyon fekszenek azok a sorozatok, amely szépen lassan csordogál addig a bizonyos nagy katartikus pillanatig. HIRDETÉS Mivel a könyvet nem ismertem (pontosabban szándékosan kerültem a tévésorozat hírétől fogva), így abszolút tudatlan voltam a sztori alakulásával kapcsolatban, szóval az utat kábé félútig élveztem is, egészen addig még el nem jött a katarzis és onnantól, bármennyire is igyekeztek a készítők kissé érdektelenné vált számomra a sztori. Nem mondom, hogy nem tudott érdekes maradni, viszont elvesztette a misztikusságát, rejtély helyett pedig kaptunk egy apokalipszist, na meg az emberiség túléléséért folytatott harcot, minden féle idealizmustól hemzsegő párbeszédekkel és egy eléggé akciódús fináléval, ami már nyomokban sem emlékeztetett a a sorozat kezdeti hangulatára. A készítők persze igyekeztek egy korrekt, csattanós finálét összerakni, ami részben sikerült is, de M. Night Shyamalan-ék végjátéka messze elmaradt attól a wtf-érzéstől, amit az általa rendezett A Falu-nál éreztem.
A színészek egyébként tévésorozathoz képest átlag felettit nyújtottak (a gyerekszínészek meg még ahhoz képest is gyengék voltak), igaz ezek a váll fölötti kameraállások sokszor elvettek a játékukból. A legnagyobb problémát mégis annak érzem, hogy a sorozat alkothatott volna valami igazán maradandót, ehhez képest a végére semmivel sem volt különb egy átlagos bűnügyi sorozatnál, mert a sorozat első felére jellemző párbeszédek a misztikummal együtt a semmibe vesztek. A sorozat első fele már-már 10/10-es volt, de az évad második fele és különösen a finálé egészen 10/6-ig tornázta le ezt a számot. HIRDETÉS
A páratartalom szabályozó nélkülözhetetlen a növénytermesztésben, hiszen a növények típusától függően eltérő páratartalomra lehet szükségük. Sőt, egy adott növény különböző fejlődési időszakaiban is másmilyen páratartalmat igényelhet.
Egyszerű, olcsó kapcsolás páratartalom-szabályozásra olyan helyre, ahol a hőmérséklet nem változik széles tartományban. Úgy hozta a sors, hogy szükségem lett egy páratartalom-szabályzóra, ám rövid keresgélést követően, miután megláttam, hogy az erre a célra megfelelő egy-egy ilyen kapacitív elven működő szenzor több ezer forintba kerül, elment a kedvem az építgetéstől (ennyiért már lehet kapni mechanikusat is), és egyébként is csak "bizonytalan" kapcsolásokat találtam hozzá. Aztán később véletlenül ráakadtam egy sokkal olcsóbb rezisztív jellegű szenzorra. Páramentesítő, párátlanító, páramentesítő készülék. Gyorsan meg is vettem, gondoltam, majd hídba kötöm, aztán kész is. Csakhogy az adatlapját felkutatva kiderült, váltófeszültséggel kell táplálni, és mivel sehol nem találtam hozzá használható kapcsolást, így nekem kellett kitalálni egyet... A szenzor típusa: SYH-2 vagy SYH-2S tokozástól függően. Adatlapja: Lássuk röviden az áramkör működését! A cikk még nem ért véget, lapozz! Értékeléshez bejelentkezés szükséges!
Nemcsak gyönyörűek, de a tüdőt is gyógyítják: képeken 5 hazai barlang, ahova sokszor el kellene látogatni A magyar gyógybarlangok tisztítják a tüdőt, egészségesebbé tesznek, és még szépek is. (Képek forrása: Getty Images Hungary)
Itt a megoldás - egy gyönyörű Trotec párátlanító - Meggyőzően jó ár Európa legnagyobb forgalmazójától A penészfoltok kialakulásának megakadolyázására és a páratartalom normál szinten tartására jelentenek megoldást a Trotec páramentesítő készülékei, mint a TTK 24 E párátlanító. A Trotec több, mint 30 éve van jelen a szakmában és Európa legsikeresebb forgalmazójaként tartják számon. Évente több 100. 000 háztartásban jelentenek megoldást a Trotec párátlanítói. Kérjük olvassa el a részleteket. A Trotec TTK 24 E párátlanító legfontosabb tulajdonságai - Ez a kompakt, kis méretű párátlanító könnyedén elfér bármely szobában vagy irodában. WH-8060 Páratartalom szabályozó - páraszabályzó. Ennek ellenére nagyon hatékonyan működik, ha a páratartalom megemelkedik. A párátlanító maximális teljesítménye 10 liter/nap. Ez 35 °C és 90%-os páratartalom mellett értendő, de szobahőmérsékleten is számolhatunk napi néhány literrel. Minél magasabb a páratartalom, annál több vizet gyűjt a páramentesítő adott idő alatt. - Elegáns, modern megjelenésével akár dísze is lehet a szobának vagy az irodának.