Jövőre lesz száz éve, hogy itt hagyta a világot az amerikai irodalom kivételes alakja, műfajok egész sorának újító zsenije. Bármit írt – állathistóriát, kalóztörténetet, krimit, utópisztikus regényt, westernt, szociográfiát, csavargónaplót –, az irodalom művésze volt. Ebben a száz évben a legszélesebb olvasóközönség rajongott érte – és a magyar írástudók legjava. 1903-ban jelent meg egyik legjobb regénye, az alaszkai élményeit feldolgozó A vadon szava. Ezt követte az erőteljesen önéletrajzi vonásokat mutató Martin Eden és az Országúton, az utópisztikus jellegű, a fasizmus előérzetét tükröző A vaspata, s két kutyatörténete, A beszélő kutya és Az éneklő kutya, amely utóbbi csak halála után jelent meg. Hunyady Sándor így lelkesedett: Jack London csupa mesélő kedv, fantázia, kaland, mert földrajzilag is egészen új területeket tár föl a sápadt európai képzelet előtt. Jack london regenye. Minden könyvének más és más, szenzációs díszlete van. Elvisz Alaszkába, ahol halállal kell fizetni az aranyért, vad szerencsekeresők, éhes farkasok közé, viola hómezőkre, amelyek fölött az északi fény világít, és ahol megfagy a tüdő a jeges levegőben.
Rejtvényeink őse a ma bűvös négyzetként ismert típus. A legrégebbi példánya egy több mint 6000 éves kínai emlékben maradt fenn. Az ábrája a mai érdeklődők számára kissé bonyolult lenne. Kis fekete és fehér körökből állt, ahol a fekete körök a páros, míg a fehérek a páratlan számokat jelölték. Ezt a rejtvénytípust elsőként az egyiptomiak vették át indiai közvetítéssel. Később a görögök jóvoltából Európába is eljutott. Jack London sorozat 9. - Martin Eden. Az első keresztrejtvény megalkotója és keletkezésének pontos dátuma ismeretlen. A legenda szerint az első keresztrejtvény típusú fejtörőt egy fokvárosi fegyenc alkotta meg. Egy angol földbirtokos, Victor Orville épp közlekedési szabálysértésért rá kirótt börtönbüntetését töltötte. A ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által a cella falára kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására, hogy valamivel elüsse az időt. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesztőjének, aki látott benne fantáziát, és közzétette a lapjában. Az ábra hamarosan nagy sikert aratott az olvasók körében, és Orville egymás után kapta a megrendeléseket az újságoktól.
A színhely egy ódon, tengerparti kúria,... 3 218 Ft Kényszer alatt John Hart Gibby mindkét bátyja járt a háborúban: az egyikük elesett, a másik visszatért ugyan, de teljesen megváltozott - annyira, hogy börtönbe is került. Amikor Jason s... Wounded Knee-nél temessétek el a szívem Dee Brown A vadnyugat története indián szemmel A Wounded Knee-nél temessétek el a szívem fél évszázada látott először napvilágot, de hatása ma is ugyanolyan er... 2 999 Ft A Torony Robert J. Szmidt 2033 - húsz évvel az atomháború után Wrocław csatornajáratokba kényszerült túlélőit nemcsak a sugárbetegségek, a mutáns állatok és növények, valamint a járványo... Sárkánylány V. - A végső csata Licia Troisi Eljött a végső összecsapás ideje. Vajon Sofiának sikerül megmentenie a Világ Fáját? Nidhoggr, a világ természetes rendjének elpusztítására törő,... Inkább a halál Lee Child, Andrew Child A könyörtelen sivatagi nap alatt... Egy reggel Jack Reacher épp nyugat felé gyalogol egy kihalt autóúton, amikor egy különös jelenet tárul a szeme elé.
Igaz, mért ne mennék? Amennyire laikusként megítélhetem, Rabóczky Judit pályáján igen fontos pillanat ez a kiállítás, de azt nem hiszem, hogy egy befejezett pillanat lenne. Annál jobban szereti az anyagot, a teret, nem is birtokolni, hanem kimondani, azaz körbeszoborni. Úgy érzem, nála minden, periódus és motívum, magától értetődően egymásra épül, de minden egyszerre van. Korábbi fontos pillanatai sem halványodtak el, sem az angyalok, sem a kölykök, sem a kábelnők, akiktől egyenes út vezetett idáig, s vezet még ezerfelé és ugyanoda, a mesterség és a lélek, a tudat és a tudás mélyére. Az biztos, rendkívüli panoptikumot cipel magával, és tudja és elbírja és emeli és forgatja az ujja hegyén, meri forgatni, ki tudja, hogy csinálja? Nézzék meg, köszönöm, hogy meghallgattak. Közös tényező többszörösei kalkulátor online. Elhangzott a Fugában, 2018. január 19-én Rabóczky Judit kiállítás-megnyitóján. Fotók: Kardos Dani és Rabóczky Judit.
De azt hiszem, hogy e tárgyilagos és patetikus cím mely maga is utalások tömegére való utalás, s már keletkezésekor sem volt mentes az iróniától, nem tud egy ilyen gazdag kollekciót leszűkíteni, elhelyezi inkább egy művészet- és szemérem-történeti kontextusban. Jó cím tehát, profán és szakrális, hisz a világ ilyetén eredeténél nincs egyértelműen sokértelműbb témája, metaforája, tárgya, origója az emberi lénynek. Rabóczky Judit szobrai erről a sokról, sőt rengetegről beszélnek, ezt mesélik, határolják be és tágítják ki a maguk némafilmjén, illetve némaszínházában, ahol, nem mehetünk el mellette, a tizedik szereplő a fény azaz a sötét. (Hogy ma, a megnyitó alkalmából, van még egy szereplő, Gergye Krisztián, az az itt lévők külön szerencséje). Ha a nőről beszélnek ezek a munkák, akkor a férfiről is, ha egyik szerepről, társadalmi és biológiai meghatározottságról, akkor a másikról is. Közös többszörös. S bizony, legyen a fényt valóban tükröző vagy inkább elnyelő anyagból, mindegyikük, minden alak tükör. Tessék megállni előtte, szép nyugodtan belenézni vagy szép zaklatottan, hisz a látvány azzal, hogy nyilvánvalóvá teszi, föl is oldja a maga keltette meghökkenést, a kitett, fölülstilizált vagy épp ölbe simuló szeméremtestek látványa előbb tán zavarba ejt, aztán megnyugtat, mert az igazán fontos, ha tetszik, a végső dolgok közelében megnyugszik az ember, evidensnek látja, ami evidens, hogy a katarzisig el ne menjek.
Értékelés: 123 szavazatból Ha valakinek, akkor Doug Kinneynek (Michael Keaton) igazán nagy szüksége volna valami csodára, hogy megoldja zavaros életét. Mint odaadó férj, apa, és megszállott üzletember, Dougnak sajnos két nagy szerelme van életében: imádnivaló felesége (Andie MacDowell) és a munkája. E kettő bizony nehezen fér meg együtt, mindkettő teljes embert kíván. Úgy tűnik, nincs kiút, hiszen nem lehetünk egyszerre két helyen - vagy mégis? Hősünk már-már az idegösszeomlás szélére kerül, amikor a sors összehozza a zseniális genetikussal, Dr. Owen Leedsszel (Harris Yulin), aki hihetetlen megoldást ajánl Doug problémájára. Ha egy élet két embert követel, teremtsünk hozzá két embert: klónozással sokszorozzuk meg az eredeti alanyt! Az ötlet első pillanatra tökéletes megoldásnak tűnik. Csak arra nem számít senki, hogy ha az élet bonyolult egy embernek, a problémák a másolt példányok számával egyenes arányban növekszenek majd. Legnagyobb közös tényező kalkulátor - GCF kalkulátor. Stáblista: július 28. - csütörtök
Nem, nem forgat föl, mert mi is az, hanem a permanens fölforgatottságról beszél elegánsan és szenvedélyesen, s ez, ami radikális. Erős eszközöket használ, hisz kiszolgálásról és kiszolgáltatottságról beszél, belső és külső agresszióról és regresszióról korábbi kábelfiguráihoz képest felöltöztetett alakjain keresztül, akik épp ettől a sprőd vagy fényes bőrtől válnak csupasszá, s ez védi meg őket így vagy úgy, az elementáris meztelenség. Legnagyobb közös osztó legkisebb közös többszörös. Nem csoda, hogy a testtartások végletesek, az emberi élet mély és magaspontjairól mondják a magukét, s hogy olykor micsoda kicsiségek és vacakságok választják el, illetve fordítják egymásba a rokon és az ellenszenvet, a fájdalmat és az örömöt, a fentet és lentet. Ketten külön arcot s lobogó világoskék szemet viselnek, hármójuk kitárt-kitárult combjai között kerek fehér fény -- csak erről a fényről meg lehetett volna írni ezt a megnyitót, hogy egyszerre idézik a betlehemi lángoscsillagot és az önkívület pulzálását, de itt folytassa ki-ki magának, közünk intenzív, kulturális örökségünk, fantáziánk, öntapasztalatunk kiapadhatatlan.
Politikusak ezek a művek, a szó eredeti értelmében, hisz a közösség ügyeiről beszélnek. Hogyha ezek nem közös kérdések, ha saját legbelső életünk, kínjaink, indulataink, révületeink, elhallgatásaink bántásaink és bántódásaink, sértéseink és sérüléseink nem azok, akkor mi a közös? Mi a közös többszörös? Mindazonáltal amit látni fognak, az nem a pináról szól, s nem mert nem a pinát tárgyazná kitüntetetten, s az nem volna gyönyörű, hanem mert önmagában a női nemi szerv, mármint a külső, azaz a pina, a vulva és sorolhatnám, ha nyelvhasználati kérdésekkel akarnám tölteni az időt, nem akarom, -- noha a szóművészetek táncrendje is van olyan izgalmas a kitakarás-elfedés prüdér és erotikus fortélyaival, mint a vizuális művészeteké -- szóval a mondott testrész önmagában legföljebb a pornó-iparnak lehet tárgya, bár, kontextus híján annak se sokáig. Míg e megnyitót írtam, többször eszembe jutott, hogy Courbet 1866-os emblematikus festményét, jó ötlet volt-e idekeverni? Szóval hogy nem kap-e valami olyan direkt címkét, kétes többletet e műtársulat, ami kevesbíti, túlságosan leszűkíti az értelmezést.