A Fidesz augusztusban a parlamenti ciklus legmagasabb támogatottsági arányát érte el, a teljes népességen belül 36 százalékot. Azóta minden hónapban veszített egy kicsit a táborából, október és november között 1 százalékpontot. A kormánypárt jelenleg 31 százalékon áll, éppen annyi szavazója van, mint március elején, a koronavírusjárvány előtti időszakban - közölte friss pártpreferencia-kutatásának eredményét a Závecz Research. A pártok rangsorának második helyén a Demokratikus Koalíció áll, az elmúlt negyedévben 10 százalékot ért el, most 11 százalékot. Folytatódik a Momentum és a Jobbik versenye a harmadik helyezésért, most teljesen azonos a támogatottságuk, 7-7 százalék. A Momentum tábora október óta minimálisan, 1 százalékponttal bővült, a Jobbiké nem változott. Az MSZP továbbra is 5 százalékon áll, s az LMP és a Párbeszéd támogatottsága is ugyanakkora maradt, 2-2 százalékos. A Mi Hazánknak és a Kétfarkú Kutyapártnak októberben 2-2 százalékos volt a táboruk, most 1-1 százalékosak. A pártnélküliek aránya 32 százalék.
Amíg a Fidesz szavazói egy páros verseny esetében is teljes mértékben kiállnak pártjuk mellett, addig az ellenzéknél vannak lemorzsolódók. A DK-sok 96, a Momentumosok és a Párbeszédesek 94-94 százaléka, az MSZP-sek 92, az LMP-sek 90 százaléka a közös listának is szavazója marad. A Jobbik híveinél ez arány valamivel kisebb, 81 százalék. A kieső, elbizonytalanodó szavazóit az ellenzék a bizonytalanoktól tudja pótolni. A közös lista hallatán lemorzsolódó támogatók 3 százalékponttal csökkentik az ellenzéki pártok összesített szavazótáborát, a pártnélküliektől érkezők viszont ezt nem csak behozzák, hanem még 3 százalékponttal emelik is. Ebben a páros versenyben a közös ellenzéki listához tehát 6 százalék (500 ezer fő) bizonytalan választópolgár érkezik, a Fidesz-KDNP listájához pedig 3 százalék (250 ezer fő). Mivel a Fidesz-KDNP listájának támogatói egy kicsivel aktívabbak, mint a közös ellenzéki listáé, ezért a biztos választók körében lényegében azonosak az eredmények: előbbi 49, utóbbi 50 százalékon áll.
Most azonban az ellenzék tovább gyengült: a DK 12, a Momentum 9 százalékon; a Jobbik 6, az MSZP 5 százalékon állt. A Párbeszéd és Mi Hazánk 4-4 százalékos támogatottsággal bírtak a pártválasztók körében, az LMP-nek 3, az MKKP-nek pedig 2 százalékos volt a támogatottsága, írják. A Republikon elemzése felhívja a figyelmet, hogy a bizonytalanok aránya magasabb, mint a választásokat megelőzően, jelenleg 22 százalék. Az adatokból az látszik, hogy a választások után a pártok támogatottsága nagyjából megfelel a parlamenti arányoknak és a választási eredményeknek, a bizonytalanok arányának növekedése azt mutatja, hogy a csalódott ellenzéki szavazók egy része nem tud besorolni a pártok mögé az április harmadikai szereplés után.
Az augusztusi felmérésben a kormánypártra a választókorúak 39 százaléka, az ellenzékre 37 százalék szavazott. Ahogy akkor, most is kiélezett a párharc, az eredmények ezúttal a hatpárti együttműködés felé billennek: az ellenzéki lista mögé 37 százalék sorakozik fel, a kormánypártit 34 százalék támogatja. Egyéb pártlistákat is említettek, összesen 2 százaléknyian, jellemzően a Mi Hazánkét és a Kétfarkú Kutyapártét. Egy ilyen verseny aktivizálja a választókat, a sokpárti preferenciakérdéshez képest kevesebb a bizonytalan, passzív és titkolózó – 32 helyett 27 százalék. A pártpreferencia-listán a Fidesz 31 százalékot kapott, ebben a ki-ki alapon történő versengésben ennél többet, 34 százalékot ér el. A hat ellenzéki párt táborának méretét összeadva 34 százalék jön ki, a párharcban viszont 37 százalék adná nekik a voksát. Vagyis mindkét politikai erőnek sikerül újabb szavazókat magához vonzani. A Fidesz-KDNP listájához alapvetően a bizonytalanok csoportjából érkeznek új támogatók, más pártoktól csak szórványosan, alig érzékelhetően.
Ezzel szemben 19 százalék ellenezne ilyen jellegű segítségnyújtást. A háború eseményeit szerdán is percről percre közvetítjük, cikkünket itt olvashatják. (Borítókép: Orbán Viktor a Fidesz-kongresszuson Budapesten, 2021. november 14-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)
A teljes népességen belül nőtt a Fidesz-KDNP támogatottsága, a társadalomban erős a félelem az ellenzék hatalomra kerülésével kapcsolatban, és a választók a családokat és a gazdaságot támogató miniszterelnököt látnának szívesen – derült ki öt közvéleménykutató cég felméréseiből. A Nézőpont Intézet, az Alapjogokért Központ, a Századvég Alapítvány, a Real-PR 93. és a Társadalomkutató legfrissebb méréseit csütörtökön Budapesten ismertették a Nézőpont Intézet által szervezett Ki nyer ma? című konferencián. Bozsonyi Károly, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója elmondta: azt vizsgálták, a szavazók milyen miniszterelnököt szeretnének, és ehhez az angoltudást, a migrációkritikusságot, a kormányzati tapasztalatot, a nemzeti érzelmet, a gazdaság és a családok támogatását választották szempontként. A felmérés szerint a kormánypárti szavazóknak minden dimenzióban magasabb volt az elvárása, mint a kormánykritikusoknak. A migrációkritikusságot az idősebbek tartották a legfontosabbnak, a nemzeti érzelmeket pedig a 30-39 évesek a legkevésbé fontosnak.
A játék pedig nem reflektál különösebben arra, hogy a kulisszát miért alkotják televíziók. Ráadásul később valódi koszorú is szerepel az előadásban, ami egy valós temetésre, temetőre utal. Varga Anikó, Kardos Róbert és Varjú Olga / Schiller Kata felvétele Az egymásba folyó idősíkokban játszódó történet főszereplője a Férfi (Kardos Róbert) és a Nő (Varga Anikó), egyik egy teljes életet felborítva és hátrahagyva, a másik a magányból menekülve lép az új kapcsolatba. Nyilván már önmagában beszédes, hogy a szerelem, és ahogyan később ki is derül, a terméketlen szerelem, éppen egy temetőben szövődik. Márai Sándor hagyatéka a magyarságnak. Az élet a halálban kezdődik, a halál az életben – ez Fosse drámájának fő gondolata. A játékstílus kissé eldöntetlen, az elidegenítettség éppúgy jelen van benne, mint a szenvedély. De aktus, sőt még valódi csók sem igen történik a színpadon. Szabó Máté rendezésében a Férfi és a Nő egyaránt bizonytalan. Érzelmeiknél sokkal hangsúlyosabb a kapkodás, a zavarodottság, a rettegés a magánytól, az egymásba kapaszkodás.
Az élet a halálban kezdődik, a halál az életben - ez Fosse drámájának fő gondolata. Szabó Máté rendezése a norvég Jon Fosse nálunk sem ismeretlen darabjának a szavak, az események és a szerkezet szintjén is jelen lévő poézisét formaköltészettel toldotta meg. Ez a költői költőiség így a realitástól még tovább emelte ugyan a haláldráma mondandóját, de egyben keretek, vagyis képcsövek közé is szorította. A Bárka Színház előadásában a temetőben játszódó darab sírköveit televíziók jelképezik. Jobb és rosszabb állapotú tévék, különböző korokból, és a rajtuk lévő tárgyakból jól láthatóan, különböző otthonokból kiszakítva (a díszlet és a jelmez Daróczi Sándor munkája). Gyerekek, felnőttek, öregek. A képernyőkön, amelyek a tévé állapotától függően jobb vagy rosszabb minőségű képet mutatnak, a játékot közvetítik fekete fehérben. A tévé a dialógusból kiragad egy arcot, visszajátszik egy jelenetet, akadozó, szándékosan roncsolt, leginkább egy biztonsági kamera felvételeire emlékeztető képeit akkor is a színpadon történtekből veszi, ha nem real time ban láthatóak.
Horváth Gideon, Körei Sándor, Lázár Eszter és Mátyási Péter kiállítása A Still in Bloom című csoportos kiállítás különböző alkotói szemléletek és megközelítések mentén vizsgálja a növénycsendélet kortárs művészeti kontextusának lehetőségeit. A kiállító művészek – Mátyási Péter, Körei Sándor, Lázár Eszter és Horváth Gideon – a csendélet műfaji jellegzetességeinek felidézésével és kiterjesztésével, vagy épp felülírásával és megbontásával, jelenkori aspektusból reflektálnak annak hagyományos formai és fogalmi kereteire, aktualitásának kérdéskörére és a benne rejlő eleven kifejezőerőre. A csendéleteken ábrázolt növények már a 16. században sem merültek ki a természet imitációjában vagy az ártalmatlan gyönyörködtetés szándékában. Szimbolikájuk egyszerre foglalja magába a termékenységet és a halandóságot, a tisztaságot és a szexualitást, a szerelmet, a vágyat és a veszteséget. Hétköznapiságuk, szépségük és dermedtségük mögött mindig ott lappang hervadásuk, elmúlásuk gondolata. Ahogy maga a műfaj, úgy a csendéleteket átszövő szimbolikus jelentések és narratívák is folyamatos változásban vannak, adott művészeti, történeti és társadalmi kontextusokat tükröznek.