Értékelés: 7 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Arany János Éjféli párbaj című művének részletét Takó Beáta adja elő. Arany János: ÉJFÉLI PÁRBAJ | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Egyéb epizódok: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Aranyról szokás úgy beszélni, mint a "ballada Shakespearejé"-ről. "A legmagyarabb költő" (Németh László) egyéniségéhez, művészi hajlamához valóban közel állt ez a műfaj, amit az is bizonyít, hogy egész pályáját végigkíséri a ballada. Egyetértőleg idézhetjük Riedl Frigyes és Barta János véleményét:"Remekmű akkor keletkezik, ha valamely nagy tehetség megtalálja a tehetségének leginkább megfelelő műfajt és tárgyat. Arany János: Éjféli párbaj : hungarianliterature. " (Riedl) "Azt a műfajt és tárgyat kell megtalálni, amely kora életviszonyaiból természetesen sarjad ki. " (Barta János) Valóban Arany ballada iránti érdeklődése és a kor balladakultusza szerencsésen talál egymásra. A ballada kedveltségét az is jelzi, hogy a Kisfaludy Társaság egymás után három évben is (1837, 1838, 1839) balladapályázatot írt ki. Arany elméleti írásokban is foglalkozik a balladával, de mégis azt tekinthetjük a legfontosabb eredménynek, hogy a hazai és a külföldi népballadák ösztönzését felhasználva magas színvonalon aknázta ki a műfaj lehetőségeit. 1. Bevezető: Arany életműve 3 pilléren nyugszik: – verses nagyepikai művek (elb.
költemények, eposzok); – a verses kisepikai művek ( balladák, románcok), – lírai művek. 2. A ballada műfaja a népköltészetben is ismert, ám Arany a világirodalmi szintre emelte. Jelentőségét méltatja, hogy a balladaírás Shakespeare-jének nevezik. A műballadák a romantikában váltak népszerűvé. Goethe, Schiller, Kölcsey, Vörösmarty is próbálkozott vele, ám Arany mindegyikőjüket felülmúlja. 3. A műballada a népköltészetből került a műköltészetbe. Jellemzői: – az epikai műnem műfaja – tragédia versben elbeszélve, – epikai-lírai és drámai elemek is találhatók benne, – szűkszavú párbeszédek és elbeszélő részek vált. benne, – eszköze a sűrítés, tömörítés, kihagyás, elhallgatás, szaggatottság, – balladai homály. 4. Aranyra hatottak a népballadák (főleg székely és skót) és a reformkori műballadák is. Témabeli forrásai: széles körből merít (pl. Éjféli párbaj (Arany János balladái számára készült illusztráció, 4. lap) – Magyar Nemzeti Galéria. újsághír, néphagyományok, tört. írók művei, személyes élmények). Jellemző rájuk a romantikus dráma tragikumfelfogása: – a hősök tragikus vétkük miatt buknak el, – vagy élőhalottként hordozzák lelkükben a vétkük súlyát, – jell.
Bende vitéz lakodalmát lakja, Hetekig tart... ma van első napja: Szól a zene, tárogató, rézkürt, Pörög a tánc, mint az orsó; Bende kiált: "Ez utolsó! Száraz ajkam eper-ajkat Szedegetni készűl. " Bende vitézt a nyoszolyó-asszony Elvezeti, hol olyat szakasszon; Néma, sötét már az egész kastély - S ím, lovag áll ágyok előtt, Talpig acél - ismeri őt: Sápadt arcra kék lángot vet A felütött rostély. "Jöttem veled újra víni, Bende! Én valék a diadalmas, nem te: Kezdjük elől, csúnya volt a játék; Haha! páncélt a nyakadba! Most ne remélj szolga-hadba'; Kezdjük elől! - e leányért Sok viadal vár még! " Kél a vitéz: "Nosza kardot, vértet! " "Hova édes? " - "Víni, arám, érted! " S hallik, amint össze-összevágnak, Odaát a fegyverházban Harcrobaj is: csengő paizs, Tompa nyögés, erőlködés, Dobogása lábnak. Szép menyasszony szemét le se zárja, Szörnyűködik, hova lett a párja; Remegő kéz gyujtja meg a mécsest, Férje urát fölkeresi, Hajnalig ott sírva lesi: "Ez is olyan, mint a másik... Mint valami holttest! "
Este hamar az urok föld-részeg, Ágyba vivék a szolga-vitézek; Szép menyasszony vele menni reszket: De hogy titkán ki ne adjon - Hová legyen? hol maradjon? - Lenyugoszik, s külön ágyban Bende riad... s mint a halál, józan: Lovag ott áll szembe, az ajtóban. "Hah! Robogány... " s nem akarna menni. - "Szeretőm elcsábítója, Gyere, víjjunk! üt az óra; Míg le nem győzsz, tiltva neked Ujra nehéz, szörnyű tusa hallik; Bende halott, mire meghajnallik, Nagynehezen, délfele ha ébred, Mikor immár gyűl a vendég; "Hol vagy uram? mind az egész Legszomorúbb a harmadik napja; Szól a zene, öblöget a rézkürt: Hanem a tánc csak úgy lézeng, Vendégnek a java szétment: "Vérbe' fogant nász sose volt Nos, az új párt rokoni, - egy püspök Előveszi, hogy mi esett köztök: Bende konok, - a menyasszony gyászba, Teste remeg, mint a harmat, Csak azt vallja, hogy nem vallhat, - Ha lefekszik, küldjenek őrt Mene oda nagy erős őrízet. - Bende kacag: "Meglopom a mézet! " Siet is be kakas -elő- szóra: Mikor ágyasházát nyitja, Fönn pedig, a kastély tornyán, "Bende lovag!
Mindez telehintve egy gazdag, meleg szív késő őszének szelíd ragyogásával, halvány szirmú virágaival. Ekkor született lírájának darabjai a Hátrahagyott versek kötet Őszikék című ciklusában kaptak helyet. Ezek a versek szerény panaszok az élet visszásságai ellen, gyermekkori, ifjúkori derűs vagy borús emlékek, bennük a közelgő elmúlás visszatérő gondolata jelenik meg. S szinte az összes költemény át van szőve a humor színes selyemszálaival. Az Őszikék legjelesebb darabjai: Epilógus, A tölgyek alatt, A tamburás öreg úr, Vándor cipó, Öreg pincér, Rongyos koldus. De ugyanebben az évben írta Hídavatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Éjféli párbaj, Tetemre hívás, Az ünneprontók, A képmutogató című, modern társadalmi és népies témájú balladáit is, 1879-ben pedig Endre királyfi c. alkotását. Amikor 1878-ban a Kisfaludy Társaság ülésén bemutatták Arany Tetemre hívás c. balladáját, a közönség valósággal ünnepelte a költőt, az egyetemi ifjúság pedig ezüstkoszorúval tisztelte meg. Arany 1877-ben lemondott az Akadémia főtitkári tisztéről, de az Akadémia nem fogadta el a lemondását.
Nos, az új párt rokoni, – egy püspök Előveszi, hogy mi esett köztök: Bende konok, – a menyasszony gyászba, Teste remeg, mint a harmat, Csak azt vallja, hogy nem vallhat, – Ha lefekszik, küldjenek őrt A fegyveres házba. Mene oda nagy erős őrizet. – Bende kacag: "Meglopom a mézet! " Siet is be Mikor ágyasházát nyitja, Másodikat kukoritja, Fönn pedig, a kastély tornyán, Éjfélt ver az óra. "Bende lovag! ez az utolsó nap, Lakodalmad félbeszakad holnap; Víni ma még! … ölj meg Mert ha nem ölsz, én megöllek, Lelkedet ám, én mint lélek; Az a hűtlen hadd sirassa Bűnét e világban! " Bende vitéz, szemei szikrázva, Rohan ismét a fegyveres házba. Rettenetes, amit lát az őrség: Uruk őrjöng… kivont karddal Levegőbe szúr és vagdal; Közülök is hármat leölt Míg lebirák, győzék. Földalatti kamarába', láncon, Bende üvölt, viaskodik, táncol; Szép menyasszony sem eladó többé: "Elsőt én nem érdemeltem, A második engemet nem: Püspök atyám, vígy el Urunk Jegyesei közzé! " (1877. július 31. )
-Kiköltetjük! -Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink. Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata. - Tudjátok mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk. Ebben aztán megint megegyeztek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlóstyúk a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását. A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt! Záp! Végtére is megállapodtak abban, hogy a záőtojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé guríthatják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.
A fák tövében emléktábla jelzi, hogy melyik honvédtábornok emlékét őrzi, a korábban elpusztult fák helyére pedig új csemetéket ültettek, melyek az egykori tölgyek makkjából sarjadtak. A rátóti Széll-kastély Közismert, hogy Weöres Sándor költőnk e tájék szülötte, emlékének adózhatunk Csöngén a Weöres Sándor és Károlyi Amy Emlékházban, mely a Weöres szülők egykori lakóházában kapott helyet. A kiállításon a családi krónikán túl természetesen a költőházaspár gazdag életművével is megismerkedhetünk. A legenda szerint azonban nem ez az egyetlen irodalmi kötődés a faluban. Az evangélikus templomban, a fakarzaton található latin mondat bevésésével Petőfi Sándort "gyanúsítják". A költő a közeli Ostffyasszonyfán élő rokonainál, az Orlay Petrich családnál vendégeskedve gyakran járt át Csöngére, istentiszteletre. Weöres Sándor szobra az emlékházban Weöres-kúriával találkozhatunk Nemescsón is. A nemesi címet 1638-ban III. Ferdinándtól kapja budakeszi Weöres Mihály. 1720-ban III. Károly pedig birtokot is adományozott Nemescsóban Weöres III.
Kérjük, légy türelemmel... Jelmagyarázat Licitálható termék Azonnal megvehető Én ajánlatom Ingyenes szállítás Apróhirdetés Ingyen elvihető Oszd meg velünk véleményed! x Köszönjük, hogy a javaslatodat megírtad nekünk! A TeszVesz használatával elfogadod a Felhasználási feltételeinket Adatkezelési tájékoztató © 2021-2022 Extreme Digital-eMAG Kft.
Hol volt, hol nem, volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált. - Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú, főzni való tököt már látott, de ilyen sütni valót még soha. Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást. Azt mondja a legöregebb, a legokosabb: - Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez? Azt mondja rá az időben utána következő: - Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben. - S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz. Az azt mondja: - Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom, hogy ez mia csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon. Itt aztán már a bíró is beleszólt: - Hát atyafiak, ez, ahogy a formája mutatja, csakis tojás lehet.