A francia forradalom Franciaország népessége a 18. században ugrásszerűen növekedett (20-ról 27 millióra). Jelentős volt a gazdasági növekedés, élénkült a kereskedelem. Ezek a változások azonban hatalmas feszültségekkel jártak. Mint szerte Európában, a népességnövekedés az átlagos életszínvonal süllyedésével járt együtt. A több lakost ugyanannyi föld látta el, így az élelmiszerárak emelkedtek. Franciaország az élelmiszertermelés korszerűsödése terén messze elmaradt Angliától és Hollandiától. (Míg pl. ott 1630 és 1800 között kétszeresére növekedett a gabonatermesztés termelékenysége, addig Franciaországban ez időszakban változatlan maradt. ) Az árak emelkedéséhez a pánikszerű felvásárlások és a kereskedők spekulációja is hozzájárult. (Például bizonyos készleteket tartalékoltak vagy elszállítottak az ínséges területről jobban fizető térségbe stb. ) Különösen magasak voltak az árak a gyengébb termésű években, melyekből 1760 után igen sok volt. Így a városi szegények nehezen jutottak élelemhez.
Az ezt követő, 1848-ig fennálló történelmi időszakot júliusi monarchiának vagy polgárkirályságnak is nevezik: Franciaország népszuverenitásra épülő, alkotmányos monarchiává vált. Harmadszor megdöntötték Lajos Fülöp uralmát A harmadik francia forradalmat gyakran "februári forradalomnak" vagy 1848-as francia forradalomnak is nevezik, amely véget vetett a Lajos Fülöp párti orléansisták vezető szerepének, és elhozta a Második Köztársaság néven ismert időszakot. Lajos Fülöp francia király, a Légió "atyja" Forrás: Wikimedia Commons Ez az eseménysorozat azonban a népek tavaszának meghatározó eseménye is volt: kitörésének híre elősegítette a bécsi és a pesti forradalom kirobbanását is. A rossz termés, a nyomában járó gazdasági válság, éhezés és munkanélküliség egyre nagyobb elégedetlenkedés váltott ki mind a francia parasztság, mind a francia polgárság részéről. Lajos Fülöp azonban betiltotta a tüntetéseket, ezért az ellenzék úgynevezett "banketteket" tartott és titokban megkezdte a forradalom előkészítését.
– Az állam válsága és a fentiek nélkül mindez csak egyfajta zavargás; ha mindezen elemek teljesülnek, és az események rendszerváltáshoz vezetnek, akkor beszélhetünk forradalomról. A szakember ennek tükrében egyetért Peter Jones professzor azon számításával, miszerint három francia forradalom történt, mert ezeket "sziklaszilárdságú tények" igazolják. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a francia történelemben akad még néhány figyelemre méltó megmozdulás, amely vitára érdemes és akár forradalomként is értelmezhető. Puccs tette Franciaország egyeduralkodójává A történészek szerint a három forradalom közül az utolsó, az 1848. évi februári forradalom megdöntötte a monarchiát és elindította a Második Köztársaság néven ismert időszakot, ám a politikai instabilitás nem sokkal később ismét visszatért Franciaországba. Elnöke, III. Napóleon, teljes nevén Charles-Louis Napoléon Bonaparte (korabeli magyar sajtóban Napóleon Lajos) ügyesen feloszlatta az Országgyűlést, az ország parlamentjét. III. Napóleon és Bismarck Forrás: Wikimedia Commons/Wilhelm Camphausen "Nevem a rend, a hazafiság és a dicsőség szimbóluma.
A régi rend bukása Franciaországban (1789-1791) A Bastille bevételének, a király meghátrálásának óriási visszhangja volt szerte egész Franciaországban. Felkelések sora robbant ki a vidéki városokban és mindenhol megalakult, Párizsi mintára, a forradalmi városi vezetés és a polgárőrség, új nevén nemzetőrség. A párizsi nemzetőrség élére a legendás katona, La Fayette került. De országosan megmozdultak az utóbbi évek éhínségétől elkeseredett parasztok is. Sokfelé felgyújtották a kastélyokat, elkergették a földbirtokosokat és intézőiket, elégették a szolgáltatásokról szóló szerződéseket. Ez volt az ún. "nagy félelem" időszaka, és valóban, mindenki félt: az urak a parasztoktól félve menekültek, miközben a parasztok között az urak összeesküvéséről, kiéheztetésről keringő álhírek keltettek pánikot. A felfordulás hatására a Nemzetgyűlés elszánta magát arra, hogy felszámolja a régi Franciaországot. 1789. augusztus 4-ének lázas éjszakáján a nemesi küldöttek szinte versengtek azért, hogy szót kapjanak, és lelkesült javaslatot tehessenek egy-egy régi kiváltság eltörlésére.
Ennek a nézetnek a terjedéséhez hozzájárult, hogy a királyság tekintélye XIV. Lajos óta gyorsan hanyatlott a társadalom szemében. XV. Lajos (1714-1774) a politika helyett inkább szeretőivel foglalkozott (híres kegyencnője volt Madame Pompadour), akik befolyásoln i tudták a politikai eseményeket is. Mikor unokája, XVI. Lajos (1774-1792) trónra lépett, már nem sokat tehetett a királyi tekintély visszaállításáért. Művelt és jó szándékú ember volt, de feladatához sem tehetsége, sem határozottsága nem volt elegendő. A feleségét, Marie Antoinette-tet körülvevő gyűlölet, pazarlásáról és kicsapongásairól terjedő - nagyrészt alaptalan - pletykák az ő népszerűségének is ártottak. Így a társadalmi feszültségek és elégedetlenségek egész hálózata alakult ki Franciaországban: mindenki elégedetlen volt az abszolutista kormányzati rendszerrel, a parasztok gyűlölték a nemességet és az elit egyéb csoportjait, a nem nemesek pedig a nemeseket. A forradalmat kiváltó első reformlépéseket mégsem ezek a csoportok, hanem éppen az udvar tette meg.
Egy meglehetősen konzervatív köztársaságot alapítottak 1871-ben már egyértelműnek látszott, hogy Franciaország hamarosan elveszíti a háborút Poroszországgal szemben. Bonaparte nagybátyja példáját követve a frontra utazott, ahol azonban porosz fogságba esett. A politikai zűrzavar közepette a republikánus erők megragadták Párizsban az irányítást, felszámolták a császárságot és kihirdették a Harmadik Köztársaságot. Barrikádok Párizsban, a kérészéletű Kommün idején Forrás: Wikimedia Commons Szigorúan véve erre sem mondhatnánk, hogy forradalom volt, mert inkább csak úgymond hatalomrablásról beszélhetünk – magyarázta Gildea. – Lényegében végül egy meglehetősen konzervatív köztársaságot alapítottak. Hozzátette: nem szabad azonban megfeledkeznünk azonban az 1871. március 18-án kikiáltott Párizsi Kommünről sem, amikor a munkástüntetések nyomán megválasztott kommün, a Párizsi Községtanács tagjainak hónapokig sikerült irányítaniuk a fővárost, míg a Harmadik Köztársaság megsemmisítette a lázadást és megerősítette tekintélyét.
Már nem volt érvényben a régi francia szabály, mely szerint nemes nem kezdhet pénzzel kapcsolatos tevékenységbe. A vállalkozók között nemesi és polgári származásúakat egyaránt lehetett találni. Életvitelükben, kultúrájukban is egységes elitet alkottak. A felvilágosodás szerzőit olvasták, és ahogy nőtt vagyonuk, úgy növekedett politikai öntudatuk is. Egy vonatkozásban a nemesek mégis különböztek a polgároktól: egy sor kiváltságuk volt. Csak ők viselhettek kardot, tölthettek be tiszti állásokat, vehettek részt a bírói testületekben, szedhettek feudális eredetű járadékokat a parasztoktól. Nem voltak ugyan teljesen adómentesek, de a legtöbb adófajtát nem kellett fizetniük. Ezekhez a kiváltságokhoz ugyan a gazdag polgárok is hozzájuthattak, ha hivatalt és ezzel együtt nemességet vásároltak. De a régi nemesek ("kard nemessége") megvetően elhúzódott az új nemesektől ("pénz nemessége", vagy "taláros nemesek"). Abban azonban nemes és polgár egyetértett, hogy az abszolutizmus helyett alkotmányos kormányzásra lenne szükség Franciaországban.
"Mit csinálsz? " – kérdezte Ágoston. "Kimerem a tengert" – válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést. "És gondolod, hogy sikerülni fog? " – kérdezte nevetve a szent. "Biztosan előbb fog ez nekem sikerülni, mint neked az, hogy megragadd az Isten lényegét! " – felelt a gyermek, és ezzel eltűnt. Szent Ágostonnak tulajdonított mondások Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani. Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége. Szent Ágoston: Vallomások by Márta Bacskó. Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet. Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen. A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt tudjuk mondani: Uram, legyen meg a Te akaratod! Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz! Forog a világ, de áll a kereszt! Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet szerzője.
Anyja kitartó próbálkozásai elől, hogy megtérjen, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött. Mónika utána ment. Édesanyja imái és könnyei mellett Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Ágostont megragadta Ambrus szónoki tehetsége, fellépése és műveltsége, később pedig Szent Antal élete nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. Egyre inkább érlelődött benne a megtérés gondolata, de az utolsó lépést Istennek kellett megtennie. Fra Filippo Lippi: Szent Ágoston és Szent Ambrus (1437 körül) Vallomások című művében írta le ennek történetét. Egyik milánói barátjának kertjébe húzódott vissza magányt keresve. Sírt és imádkozott, sőt kiáltozott kilátástalanságában: "Meddig még, Uram? Búcsús ünnep - Szent Ágoston püspök közbenjárását kérjük - Szent Ágoston plebánia. " A zsoltáros szavában újra meg újra magára ismert. És akkor váratlanul meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételgette: "Tolle, lege, tolle, lege", azaz "Vedd és olvasd, vedd és olvasd". Kezébe vette az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel: "Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek.
A regényirodalomban máig élő hagyomány jött létre: az E/1. személyben megírt történetek nagy népszerűségre tettek szert. A 19. században napló-és levélregények sora hódította meg a közönséget (pl. Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, a magyar irodalomban Kármán József: Fanni hagyományai), de gondolhatunk a 20. század énformában megírt regényeire is (pl. Szent ágoston vallomások mekeoszk. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai, Nádas Péter: Évkönyv). Oldalak: 1 2 3 4