Míg a komolyabb tünetekkel élő fekvőbetegek számára az intenzív nedvszívó képességekkel bíró pelenkák és betétek is megtalálhatóak nálunk.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír! Seni Super felnőttpelenka, M méret, 30 db-os kiszerelésben. Seni nadrágpelenka a középsúlyos és súlyos vizeletinkontinenciában szenvedők részére lett kifejlesztve. Betegség, szülés idején, idős korban is segít a vizelet felfogásával. Nedvszívó képessége körülbelül 2300 ml. A pelenka légáteresztő, amivel támogatja a viselője komfortérzetét és a bőr épségét is megőrzi. A megfelelő méret a lágyékhoz és a derékhoz tökéletesen illeszkedik. Seni pelenka méretek anak. A túl nagy méret kiválasztása nem fog több folyadékot felfogni, sőt a nagyobb méret miatt a vizelet kifolyhat a pelenkából. Dupla nedvszívó réteggel van ellátva, szuperbaszorbenssel. Rugalmas gumírozása teljes komfortot biztosít a viselés során. Különleges Odour Stop tulajdonsága semlegesíti a kellemetlen szagokat, de a bőr irritációjának elkerülése érdekében cseréljük megfelelő gyakorisággal a nadrágpelenkát. Mentes a latextartalmú elemektől, ezzel kizárva az esetleges irritációt, allergiás reakciót. A hagyományos ragasztócsík helyett alkalmazott kombinált tépőzáras ragasztócsík található a terméken, ami biztonságos rögzítést nyújt.
Gyorsan elolvastam, teljesen más, mint az enyém, de mégis meg kellett változtatni a címét, ezért lett » Príma környék«. A 2022-es évadban fognak bemutatni egy Otthol, édes otthol című új magyar darabot Pécsett; más cím, semmi gond. Spiró egy másik, mulatságosan végződő történettel is szolgált egyik legnagyobb regényével kapcsolatban. A Fogság című regényemnek 2004-ben rég kész volt a szövege, amikor nagy nehezen végre címe lett, kutattam a netet, de ilyen című film, regény és dráma nem született sehol a világon, boldog voltam. Pár évvel később a jeruzsálemi könyvvásáron találkoztam egy New Yorkból érkezett magyar költővel, a delegációnk tagjával, összehaverkodtunk. Egyik este mellékesen megjegyezte, hogy 1997-ben megjelent Fogság címen egy verseskötete. Jajveszékelni kezdtem, és szabadkoztam, amiért nem vettem észre, de hát a net nem adta ki. Megnyugtatott, hogy nem baj. Csinn bumm cirkusz teljes. Hálásan köszöntem. Nem volt közismert művész, azóta az lett, Röhrig Géza a neve.
Hogy látja a szerző? Nem felemelő érzés, amikor egy lektűr-elefánt áthalad a szépírón. Valóban némi meghökkenéssel látom magam előtt a helyzetet − egy komolyabb érdeklődésű vásárló kéri a pultnál a Sohát, és tízből kilencszer kezébe nyomják Ken Follett szerintem távolról sem legjobb könyvét. Valahogy olyan nyomorult ez a szabályozatlanság vagy lenge nemtörődömség, ahogyan a kiadók csak legyintenek, és következésképp a szerző igyekszik jó képet vágni, mert pórul járt; nem hosszú címet adott a könyvének. Egyébként már sajnálom, hogy nem ragaszkodtam művem eredeti címéhez, » Nem azé, a ki fut«, amelyről épp a kiadóm beszélt le hosszasan. Index - Kultúr - Ken Follett könyve drabális lektűrként gázol át egy magyar regényen?. Nem gondolkodtam jogi lépéseken, de az a homályos rossz érzésem, hogy még nem léptünk ki teljesen a XVIII. századi London Grub Street-i világából. Daniel Defoe is csak kapkodta a fejét, amikor neve alatt árnyékírók megjelentették a Robinson folytatásait. Hozzáteszem, olyan korról beszélünk, ahol a szépirodalom, a Robinson Crusoe bestseller lehetett. Számomra leginkább az a tanulság, hogy sokkal erősebb kommunikációt kellene és illene kiadói oldalról egy talán fontos szépirodalmi mű mögé tenni, akkor legalább nagyobbat üt, amikor átgázol rajta egy drabális lektűr.
Ehhez az igazi kabaré nagy iskolája kell, mikor bukfencet tudunk vetni lelkünk színpadán. S ez a mesterség Bilicsi hegedű-kisujjában van. Ez a belső világ egy emberszerető, jó szándékú, istenáldotta világ – Bilicsit nem azért szólítják meg gyerekek, lányok, öregek, járókelők, mert egyszerűen a nagy művészre kíváncsiak. Hanem mert emberi kisugárzása van, ők is érzik, hogy Bilicsi is kíváncsi rájuk, nem idegen, hanem nagy rokon ezen a földgolyón. Ez a belső világ teremtette meg csodálatos alakításában Badarit, a Nagyvizit című darabomban. A mohó, sosem igazán élő, most a halálos ágyon az életszerepet eljátszó öregembert, aki mindenbe beleszólhat végre, betegsége, életveszélye halhatatlanná, királlyá teszi őt betegtársai közt, aki okvetetlenkedhet kedvére, aki bizakodhat, aki eleszi társa elől az ebédet, aki a főorvossal is úgy beszél, mintha a világtörténelem egyetlen kérdése lenne az ő halhatatlan lúdtalpa. Arcára figyelő értetlenkedés ült, fölfoghatatlan csodálkozás a betegágyban: hát ilyen nagyszerű az élet?