Mindig jó kedvű, kis bohóc. Nagy szeretetet, gondoskodást igényel. Szőre ugyan hosszú, de elég heti 1 fésülés, nyírni nem kell, sőt, ha kiállításra kerül, tilos, ott eredeti formájában kell felvezetni. 4 színváltozatban tenyésztik: tricolor (fekete-fehér-cser), blenheim (fehér alapon gesztenye foltok), ruby (vörös), black and tan (fekete cser jegyekkel). Magyarországon még kevéssé elterjedt, de egyre nő népszerűsége, számos jó tulajdonságának köszönhetően. Angol elnevezés: Cavalier king charles spaniel Német elnevezés: Cavalier King Charles Spaniel Francia elnevezés: Cavalier king charles spaniel Spanyol elnevezés: Cavalier king charles spaniel FCI standard leírás: Cavalier king charles spániel kiskutya
Ez a "munka" tökéletesen testhezálló számára. Nyugodt, együttérző lénye, mosolygós pofája, elbűvölő bája és selymes bundájának puha érintése oly lelki támaszt jelent a rászorulók számára, melyet sokan nem is képesek felfogni teljes mélységében. " Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Cavalier King Charles spániel (Kattints a linkre a teljes cikkért! ) Kis termetű, szép kutyácska. Fejformája egészen különleges. Szeme sötét színű. Füle hosszú, lelóg. Háta egyenes, ágyéka rövid, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, csontozata közepesen erős. Farka lelóg, kurtítják. Szőrzete hosszú, selymes, kissé hullámos. Színe fekete, mahagónibarna foltokkal vagy gyöngyházfehér fekete foltokkal, továbbá fehér gesztenyebarna foltokkal (Blenheim), egyszínű rozsdavörös (Ruby), ill. háromszinű (fekete-fehér-gesztenyebarna). Angol fajta, őseit már a 16-17. században ismerték. A tulajdonképpeni törpespániel-tenyésztés I. Károly (1625-49) személyes irányításával kezdődött – a japán csin, a pekingi palotakutya, a mopsz, a máltai és talán a tibeti spániel keresztezésével.
Szinte mindenre megtanítható az örző-védő feladatokon kívül. Ugyanis a cavalier jó természete kizárja, hogy durva, harapós, támadó legyen. Mozgásigénye: Ez a kis kutya testmozgás tekintetében nem túl igényes. Eleven és játékos és gond nélkül elkísérheti gazdáját több órás kirándulásokra is. Ha egy-egy nap kimarad, az sem viseli meg. Mindegyik Cavalier King Charles spániel szeret labdázni, apportírozni és póráz nélkül szaladgálni a kertben vagy a szabad természetben, a lakásban viszont halk és nyugodt. Alkalmazásai: Ez a fajta nagyszerű társ mind a sportos életmódú családok, mind a kevésbé mozgékony személyek számára. Megfelelő felügyelet mellett jó teljesítményt nyújthat az egyes kutyás sportokban, például a labdázásban. Mivel elég intelligens és tanulékony, mozgása gyors és fordulékony, jó teljesítményt nyújthat az agilityben, ügyességi és engedelmességi próbákban is. Gondozás: A cavalier ápolása könnyű feladat. Szőre selymes és dús, nem göndörödik, bár némi hullámosság megengedett. A szőrápoláshoz szükség van egy ritka és sűrű fogú fém bontófésűre, és egy kefére.
Értelmes, csöndes, könnyen tanul. Társasági kutya; főleg Angliában és Amerikában népszerű. Profil: szobakutya. Marmagasság: 28-34 cm. Testtömeg: 4, 5-8, 5 kg. Táplálékigény: 500 g/nap. Alomszám: 3-5 kölyök. Várható élettartam: 10-14 év.
Állebenye hosszúkás, sima, szinte világítóan élénkvörös. Nyaka középhosszú, jól ívelt, a nyak tollai dúsak, túlérnek a vállakon. Vállai lekerekítettek, nem előreugrók. Szárnyai középhosszúak, jól záródnak, és a testhez szorosan illeszkedők. Háta középhosszú, széles, enyhén homorú, az ágyéktájék emelkedő anélkül, hogy a hát öbölszerű mélyedéssé válna. Nyeregtájéka széles, oldalról lekerekített, de nem párnázott. Melle mély, széles, jól lekerekített. A mellcsont hátulról el õ re viszonylag szélesedő formát vesz fel. Hastájéka széles és telt, a tojóknál enyhén kiemelkedő. Combjai jól láthatók, izmoltak, átlagos hosszúságúak. NEW HAMPSHIRE FAJTA (NYUHEMSIR) Az USA-ban a rhode island red fajtából kiindulva, fajtán belüli szelekcióval tenyésztették ki. Kifejezetten kettõs hasznosítású tyúkfajta. A tyúkok testtömege éves korban 2, 4-3, 1 kg, a kakasoké 3, 2-4, 2 kg. Éves tojástermelése 180-230 db barna héjú tojás, a tojások átlagos tömege 56-61 g. A tenyésztojások keltethetõsége jó. A naposcsibék barna pihetollazatúak, a begy és a hastájék világosabb árnyalatú, a csibék a szárnyredõ színe alapján vonaltól függõen 80-90%-os pontossággal szexálhatók.
A new hampshire – ahogy neve is mutatja – az Egyesült Államok New Hampshire államában alakult ki. Nem keresztezésekkel keletkezett, mint nagyon sok jelenleg is tartott fajta, hanem a már meglévő jó minőségű, nemesített rhode-islandi törzsekből kerültek kiválasztásra 1905 körül. A kívánalmaknak a következő tulajdonságú egyedek feleltek meg: gyors növekedés, gyors tollasodás, jó takarmányértékesítés, jó húsosodás és átlagon felüli tojástermelés. Így alakult ki kb. 30 év kitartó munkájával a new hampshire, amely az eredetileg tojófajtaként ismert tulajdonsága mellett (évi 200 db feletti barna héjú tojás), húsfajtaként is bevált. A kakas 3, 5-4 kg, a tojó 2, 5-3 kg. A fajta 1947-ben került Európába, először Ausztriába, Németországba, Hollandiába, Franciaországba és a skandináv államokba is. Lekerekített formák A new hampshire nagytermetű, telt testfelépítésű baromfi. Az alakot lényegében a széles és mély test határozza meg, valamint főként a lekerekített formák. A hátvonal homorúan halad a nyeregvonal fölé, a jól kiterjesztve hordott és felemelkedő farokba.
Felülnézetben a hátnak nyeregtájékon is nagyon szélesnek kell látszania. A kissé nyitva viselt kormánytollakat a kakas kis és nagy sarlótollainak jól le kell fedniük. A test alsó vonalát a viszonylag hosszú mellcsontú, mély és lekerekített mell és a telt, széles has képezi. A jól fejlett nyaktollazat egészen a vállakra esik, emellett a nyakvonal enyhén domború. Combja jól látható, izmos és középhosszú, csüdje nem túl durva. A kakas és a tyúk közepesen nagy, egyszerű fűrésztarajt visel, amelynek szilárdan kell ülnie, és kissé szabadon álló tarajlemeze van. Az állebenyek legyenek ránctalanok, hosszúkásak, a füllebenyek simák és tiszta pirosak, a szem pirosasbarna, a láb sárga. A new hampshire-t vörösbarna, kékmintás vörösbarna és fehér színben találjuk meg. A vörösbarna számít a fajta eredeti színezetének, amelyet nagyon szép, meleg árnyalattá nemesítettek. A kékmintás változat abból a szempontból különbözik a vörösbarnától, hogy a fekete szín kékesszürkévé halványul. A fehér szín nem elfogadott Hollandiában, mivel az ilyen színű állatok külsőleg nagyon hasonlóak a fehér barnevelderekhez.
Emellett a színezet mellett az állatok evezőtollai barnák, fekete mintázattal, farkuk pedig fekete színű. A tojónál egy kis fekete mintázat a nyakon is megfigyelhető. Figyelemreméltó, hogy a tojók színét mennyire befolyásolja a szabadtartás és a tojásrakás. Vedlés után a fiatal tojók színe eléggé egyenletes vörösbarna, egy-két hónap elteltével a színezet kifakul és egyenlőtlenebbé válik, amely adódhat a tojásrakástól és a napfény fakító hatásától. A tojástermelési időszak végén a színezet már egyáltalán nem hasonlít az eredetihez. A törpe new hampshire Osztrák tenyésztők 1960 körül próbálkoztak a fajta törpésítésével, de kevés sikerrel. Később drezdai tenyésztőknek ez sikerült, a törpe welsummer, a törpe wayandott, az antverpeni törpe szakállas és a nagytestű fajta kisnövésű egyedeiből. Ezek lettek az első törpe new hampshirek, persze ezek még távol álltak a mai állatoktól. Színváltozatai ugyanazok, mint a nagytestűeké. A nagytestű fajta előnyei az átlagon felüli tojás- és hústermelés, ami a törpére is jellemző.