Az egyik legveszélyesebb szövődmény, ha a betegség a májat is megtámadja, ami szerencsére ritkán fordul elő. A legsúlyosabb szövődményekhez sorolhatjuk a méhfüggelék gennyes beolvadását, ez akár súlyos hashártyagyulladást is előidézhet. A petefészek-gyulladás tünetei | Házipatika. A folyamat azonnali orvosi beavatkozással kezelhető, ellenkező esetben a gyulladás idültté válhat, ezáltal romolhat a szervezet ellenálló képessége és az állapot bármikor kiújulhat, arról nem beszélve, hogy egyéb gyulladásos tüneteket is kiválthat. Információk, amelyeket érdemes még tudni… Azoknál a nőknél kisebb eséllyel fordul elő petefészek gyulladás vagy méhnyálkahártya gyulladás, akik szednek valamilyen fogamzásgátló tablettát, ugyanis ilyenkor megváltozik a nyáknak a szerkezete, ami a méhnyakban termelődik, konkrétan sűrűbb állagú lesz, ezáltal nehezebben átjárható. A tablettákban sárgatest hormon van jelen, ami hozzájárul a vastag, sűrű nyák termelődéséhez, így a baktériumok, kórokozók kisebb eséllyel képesek bejutni. A kismedencei gyulladások kiválthatják a méhkürt elzáródását, ez pedig a későbbiekben meddőségi problémákat okozhat.
A dohányzás, a helytelen táplálkozás szintén súlyosbíthatják a betegséget. A gyulladás kezelése A legegyszerűbb természetesen az, ha megelőzöd a betegséget: kerüld a meleg vizű fürdőket és vigyázz, hogy kivel, és milyen körülmények között bújsz ágyba. A tisztaság és a tartós, monogám partnerkapcsolat a petefészek-gyulladás egyik legnagyobb ellensége. Ám ha már elkaptad valahogyan, akkor az a legfontosabb, hogy azonnal menj el orvoshoz, ne halogasd a dolgot egy percig se, így megelőzheted a súlyos szövődmények kialakulását! A gyógyításra nincsen egyértelmű recept: az orvosod a pontos diagnózis ismeretében tudja majd csak eldönteni, hogy neked mi a legjobb módszer. A petefészek-gyulladás jelei | Házipatika. A petefészek-gyulladás egy nem ritka, de nem is mindennapos betegség, amit egy kis odafigyeléssel utóhatások nélkül át tudsz vészelni – de csak akkor, ha időben észbe kapsz és elmész vizsgálatra. Ha nem veszed félvállról, néhány hónap múlva az egész csak egy kellemetlen emlék marad!
"felfázás", klimax) a gyulladás újból fellobbanhat. Mi okozza? A függelékek gyulladása majdnem mindig bakteriális eredetű. Ritkán fordul elő, hogy a hasi szervek (belek) felől, belülről terjed rá a petefészekre, szinte kizárólag a hüvelyből jutnak fel a baktériumok a méhen keresztül. Éppen ezért rendszerint kétoldali megbetegedés következik be. Régen a gonorrhoeás fertőzés volt a leggyakoribb, az akkoriban legelterjedtebb nemi betegség. Manapság gyakoribb a különböző gennykeltő baktériumok által előidézett gyulladás. Ezek nemi úton vagy a közel 100%-ban fertőzött meleg vizű fürdőkben jutnak be a női hüvelybe, és onnan a méhen keresztül a petevezetékbe. A felszálló fertőzést elősegíti a Trichomonas vaginalis elnevezésű, amőbaszerű, egysejtű élőlény, amely sok ezerszer nagyobb a gennykeltő baktériumoknál, és mozgásszerveivel (csillók, "unduláló" hártya és a spermiuméhoz hasonló farok) könnyen eljut a felső szervekbe, a felületére tapadt baktériumokkal együtt. Ott pedig a gennykeltők kiváltják előbb a méh, majd a függelékek gyulladását.
A betegség számos más ok mellett gyakran egy meleg vizű tömegfürdőben összeszedett fertőzés, vagy a hideg kövön való üldögélés, felfázás eredményeként jön létre. A petevezeték vagy méhkürt a méh testétől a petefészekig vezető, 10-14 cm hosszú, vékony, kanyargós, gyenge körkörös izomzattal rendelkező csatorna, melyet csillószőrös nyálkahártya bélel. Egyik vége a méh üregéhez csatlakozik, a másik pedig kesztyűujjszerű bolyhokkal a szilva nagyságú és formájú petefészekhez. A petevezeték feladata a peteéréskor kipattanó petesejt felfogása és továbbítása a méh üregeibe. Ebben segítenek a csillószőrök. Ha ebben az időszakban közösülés történik, a petevezeték közepe táján következik be a petesejt megtermékenyítése. Leggyakoribb megbetegedése a petevezetéknek a gyulladás. Ezzel rendszerint együtt jár a kismedencei és méh körüli kötőszövetek gyulladása is, és a helyi elváltozásokkal egy időben az egész szervezet részt vesz a megbetegedésben. Ideje, időtartama szerint a gyulladás lehet akut (heveny), szubakut és krónikus.