Jól látszik, hogy a cég inkább a biztonságosabb utat választotta, és a csúcsra járatott franchise-ukat, a Stranger Things-t vették elő. A Stranger Things: 1984 egy pixelgrafikás, retró stílusú játék, amiben Hopper és a gyerekek vágnak neki a Hawkinsra leselkedő veszélyeknek, valamint a Tótágasnak. Gyilkos cápák 4 film. A másik ST-játék nagyjából ugyanez, de például itt van a Teeter Up is, az egyszerű(nek tűnő) ügyességi játék, amiben egy labdát kell a lyukba irányítanunk. A Card Blast szintén egy ügyességi, kártyakirakós cím, a Shooting Hopes pedig a kosárlabda és a darts furcsa szerelemgyereke. Ezeket a játékokat találtuk ingyenesen a hétvégére, de ha valami kimaradt a listánkból, akkor azt nyugodtan dobjátok be a kommentek közé!
Mivel nemrég léptünk az ősz utolsó hónapjába, így most rengeteg játékot kaphatunk a két nagy konzolgyártó cég havi előfizetéses szolgáltatásának keretében. De azokon felül is van itt minden: elitalakulat, űrkolonizáció, kidobós ökörködés, Squid Game-es őrültségek és retró JRPG. Lássuk miből élünk! Először is, kezdjük az Xbox Free Play Days-szel. Ezúttal is 3 játékot nyüstölhetünk díjmentesen a redmondiak konzolján: A Tom Clancy's Ghost Recon Breakpoint ot, amit talán be sem kell különösebben mutatni. A játékhoz pár nappal ezelőtt érkezett az Operation Motherland DLC, ami egészen pontosan egy komplett kampány, és az alapjáték történései után 2 hónappal játszódik. A Breakpoint nemcsak az Xboxon, hanem PC-n (Ubisoft Connect, Epic Games Store), PlayStationön és Google Stadián is ingyenesen nyüstölhető egészen november 7-ig. Ilyen luxusórát hord Balogh Levente, a Cápák között multimilliomos befektetője. Xboxon szintén ingyenesen játszható a Warhammer: Vermintide 2, ebben barátaink oldalán közelharci fegyvereket használva apríthatjuk a skaven hordákat, ami nem csak véres, de jó mulatság is.
Az NFC a modern okoseszközök, különösképpen telefonok, tabletek vagy okosórák számára tesz lehetővé gyors és biztonságos vezeték nélküli adatcserét. Nevezhetjük akár a Bluetooth továbbfejlesztett változatának is, azzal összehasonlítva az NFC gyorsabb, stabilabb és biztonságosabb is. Gyilkos cápák 4.6. Két NFC-képes készülék összeérintésével vagy közelítésével automatikusan elindul köztük a kommunikáció. Az NFC rövid rádióhullámokon működik, nagyon alacsony energiafogyasztású és a Bluetooth-tól eltérően úgynevezett passzív pontok létrehozását teszi lehetővé. Manapság a legtöbb mobiltelefon NFC képes de a technológiának ami a zsebünkben lapul még nem igazán használjuk ki az előnyeit pedig használható zárnyitásra, szolgáltatásokhoz kapcsolódó információk leolvasására, autós eszközök indítására, címkézésre, személyazonosításra, beléptetésre és még sorolhatnánk. Az Urilcard azonkívül, hogy névjegykártya, ezeket a kiaknázatlan területeket is próbálja ötvözni, ahogy a kártyát megalkotó Sebestyén fogalmaz: Nem szeretem amikor úgy fogalmazzuk meg az Urilcardot, hogy csak egy digitális névjegykártya mert annál sokkal több.
Mengele az emberiség szégyenére orvosi diplomával rendelkezett. Ő választotta ki a deportáltak százezrei közül azokat, akiket azonnal gázhalálra szánt, és azokat, akiket életre ítélt. Éva október 17-ig az auschwitzi "C" lágerben a krematóriumok füstfelhője mögött élte az engedélyezett életét. 1944. október 17-én valószínűleg a felszabadító orosz csapatok közeledése miatt Mengele végrehajtotta az utolsó, leghatalmasabb méretű kiválogatását. Könyv: A Mengele-lány (Veronika H. Tóth - Viola Stern Fischer). Jobbra és balra mutatva irányította a hosszú sorban álló szerencsétlen sorsú embereket, akik várták, hogyan folytatódik az életük. Mengele kereste a rejtőzködőket is. Egy jólelkű orvosnő rejtegette Évát is, azonban Mengele rábukkant. Éva szerencsétlenségére megrühesedett, és mindkét lába kisebesedett. "No nézd csak – üvöltött Mengele –, még rühes is vagy, te béka. Mars fel az autóra! " Mengele sárgára festett teherautóval szállította a halálra ítélt embereket a krematóriumokba. Évát szemtanúk szerint maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra: amitől 1941 óta félt, az bekövetkezett.
Simon Wiesenthal még a hatvanas években figyelmeztette az osztrák hatóságokat, hogy csaknem hetven, egykor Auschwitzban szolgáló SS-tiszt él szabadon az országban. Közülük mindössze négyet állítottak bíróság elé, Franz Wunsch volt az utolsó ebben a sorban. Mindannyiukat felmentették. A film végén óhatatatlanul kínálja magát a következtetés, hogy sokkal könnyebb volt megúszni a háborús bűnöket, mint szerelmesnek lenni Auschwitzban. A Lehetetlen szerelem a január 22 és 30. Az auschwitzi tetováló on Apple Books. között zajló Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) látható. Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Éva azonban igyekszik élni a tizenévesek mindennapjait: iskolába jár, meg a barátnőihez, örül a kitűnő félévi bizonyítványnak. A normalitás máza azonban már erősen repedezett a fasizmus előtörése miatt. A zsidótörvények, egyáltalán, hogy ki számít zsidónak és ki nem, és a munkaszolgálat réme mind-mind erősen foglalkoztatja a kislányt. Fokozatosan fosztják meg őt azoktól, akik és amik a legdrágábbak neki. Elhurcolják a barátnőjét, letartóztatják édesapját, elviszik a piros biciklijét, amelyre hosszú hónapokig gyűjtögették a pénzt. Ekkorra már a család idegei is teljesen felmondják a szolgálatot: a nagypapa egyik napról a másikra szinte összemegy, a nagymama hisztérikus rohamokban tör ki, az anya egyfolytában attól retteg, hogy férjét, Éva nevelőapját is bármikor elvihetik. Mengele babázik. Évának nincsenek különösebb illúziói: elejtett szavakból, félmondatokból ugyanis tudja, mi történhetett a Lengyelországba hurcolt kis barátnőjével, és tudja azt is, hogy rá és a családjára is ugyanez a sors várhat. Éva azonban élni akar; talán nem is akar semmit sem ennél jobban.
Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van" – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését az idős hölgy, aki hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak. A regény az Animus Kiadó gondozásában jelent meg Egy szerelmes kamaszlány naplója valódi rémálommá válik, olyanná, amelyből felébredni nem lehet, csak belehalni. "A szeretteinket majd a háború után siratjuk tovább. De ehhez először életben kell maradnunk. " Bár, az első pillanattól tudjuk, Violának sikerült az, ami sokszászezer, a nácik által elhurcolt zsidónak nem, mégis, a regényt olvasva szinte percenként felmerülhet bennünk a kérdés, ép ésszel mégis hogyan tovább? Mi marad, ha oda az otthon? Mi marad, ha oda a család? Mi marad, ha oda az emberi méltóság? "A dobozba hajigált fotók. És ha nem jön értük senki, mi lesz velük? Elégetik ezeket is? Mint a rajtuk szereplőket? " Viola Fischerová ma már nincs köztünk, de regényével emléket állít számos olyan áldozatnak, akik csak az ő szívében éltek tovább, akikre rajta kívül nem emlékezett senki.
Hol újságot ír, hol regényeket, saját könyvkiadót alapított, jelenleg pedig Brüsszelben él férjével és három gyermekével. A rendes lányok csendben sírnak című bestellerét nemrég Paczolay Béla vitte színpadra a Vígszínházban, legutóbbi, Városi rókák című regénye pedig épp a Szájer-botrány idején jelent meg, és egyebek mellett Brüsszel sötét, prostitúciótól túlfűtött oldalát is bemutatja. Nyáry Krisztián vendége ez alkalommal Durica Katarina. Előtte arra a kérdésre keressük a választ, hogy kik voltak a legnagyobb magyar írok, de kiderül az is, melyek a közelmúlt legjobb dokumentumregényei. 10 dokumentumregény a közelmúltból Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima, Európa, 2016 Bertók László: Priusz, Magvető, 2016 Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak, Libri, 2018 Bart van Es: Hiányos fénykép, Park, 2021 Viola Stern Fischer–Veronika H. Tóth: A Mengele‑lány, Animus 2019 Forgách András: Élő kötet nem marad, Jelenkor, 2018 Kováts Judit: Hazátlanok, Magvető, 2019 Richard Neville; Julie Clarke: A kígyó – Charles Sobhraj élete és bűnei, Gabo, 2021 Várady Tibor: Mi történt Écskán?, Fórum, 2019 Wisinger István: Pulitzer, Athenaeum, 2020
63 év után újra magyarul is olvasható a vészkorszak egyik legmegrázóbb könyve, egy kislány igaz története, aki semmi mást nem akart, csak élni, de az embertelen náci gépezet könyörtelenül pusztította el. Egy tizenhárom éves kislány, Heyman Éva vetette papírra ezeket a sorokat titkos naplójába 1944 május 30-án. Naplóját a legjobb barátjaként emlegette, és megosztotta vele minden félelmét: "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni! " Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon. A család azonnal elvesztette biztonságát, amikor a németek megszállták Magyarországot, az utcákat megtöltötte a brutalitás, az erőszak és a terror. Éva a nagyszüleivel élt, mivel szülei elváltak, és édesanyja, Ágnes újra férjhez ment Zsolt Béla íróhoz.