Peter Wohlleben különleges szerepet tulajdonít az erdőknek, azok lakóinak, különösen a fáknak. Tárgyának minden részletét, a fákkal borított rengeteg minden zugát behatóan ismeri. A fák titkos élete könnyed kézzel, laikusok számára is érthető tónusban megírt, frappánsan tömör, ugyanakkor enciklopédikus gazdagságú kötet " – Barotányi Zoltán, Magyar Narancs " Tanulságos, mély empátiával megírt könyv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemszögből lássuk az erdőt. Peter Wohlleben könyve az erdőhöz intézett szerelmi vallomás" – Literatur Spiegel Peter Wohlleben (1964) már kisgyermekként természetvédő akart lenni. Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott munkahelyén, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője.
Éppen ezért egyre jobban teljesítenek a könyvpiacon a természetről szóló könyvek, amilyen Wohlleben A fák titkos élete című kötete is. A német erdész fő állítása pedig önmagában is megkapó: azt mondja, a fák beszélgetnek egymással az erdők alatt húzódó, gyökerekből és gombafonalakból álló hálózaton keresztül. De a fák antropomorfizálása nem áll meg itt, Wohlleben szerint a fák szülőként törődnek az utódaikkal, barátságokat, szövetségeket kötnek, harcolnak a számukra nem kívánatos fajokkal szemben, fájdalmat éreznek, tanulnak és tudnak számolni is. A vicc az, hogy amit az erdész leír, annak valóban van tudományos alapja, és a kutatási eredményeket alátámasztják Wohlleben saját megfigyelései is. Az a néhány biológus, aki kritizálta a könyvet, csak azt hozta fel, hogy az író túlságosan az emberhez és állatokhoz hasonló élőlényekként írja le a fákat. Mert az erdők alatti, gyökerekből és gombafonalakból álló erdei interneten valóban jelzéseket küldenek egymásnak a fák, csak míg az erdész ezt beszélgetésnek nevezi, az utód tápanyaggal való ellátását pedig szülői gondoskodásnak, a biológusok nem mennek ennyire messzire.
Egy rejtett világ felfedezése. Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. "Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket. " Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz! Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin. "Tanulságos, mély empátiával megírt könyv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemszögből lássuk az erdőt. Peter Wohlleben könyve az erdőhöz intézett szerelmi vallomás. "
Az információk egy része olyannyira meghökkentő, hogy a szkeptikusok akár fantáziának is nevezhetnék - már amennyiben az állításokat nem támasztanák alá minden esetben tudományos kísérleti eredmények. A növények hangtalan – mindenekelőtt titkos illatnyelvre korlátozódó – kommunikációját már korábban is több kutatás igazolta. Ezek közül Peter Wohlleben az ernyőakácfák "riadóját" emeli ki. A zsiráfok előszeretettel rágcsálják meg a szavannákon élő ernyőakácfákat, amik néhány másodperc alatt méreganyaggal válaszolnak a támadásra. A különös azonban az, hogy a pórul járt fa nem csupán a saját védelmét szervezi meg, de több száz méteres körzetben figyelmezteti a fajtársait is, melyek azonnal hasonló méreganyag termelésébe kezdenek. Ez volt az első felfedezések egyike, mely bizonyította, hogy a fák többek egyszerű "vegetatív" élőlényeknél, képesek információcserére és egymás támogatására. A felfedezés óta eltelt több évtizedben a tudósok – egy sor fantasztikus felfedezés nyomán, - tovább mélyítették ezt a tudást.
Az viszont elvárható, hogy minél többet tudjunk ezekről az élőlényekről, minél tisztességesebben bánjunk velük, és hogy ne pazaroljuk a tőlük kapott erőforrásokat. Vagy ahogy az erdész-író az interjúiban rámutat: meg kell értenünk, hogy annak ellenére, amit az elmúlt évtizedekben tanultunk, a természet nem valamiféle személytelen gép. Forrás: Internet
Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője. Magyarul ez az első könyve.
A kisegér, aki majdnem hős lett by András Pásztohy Open Preview See a Problem? We'd love your help. Let us know what's wrong with this preview of A kisegér, aki majdnem hős lett by András Pásztohy. Thanks for telling us about the problem. Be the first to ask a question about A kisegér, aki majdnem hős lett it was amazing Average rating 5. 00 · 1 rating review Start your review of A kisegér, aki majdnem hős lett Nagyon kedves meseregény, fantasztikus szereplőkkel. A gonoszok hátborzongatóak, a jók szívmelengetőek, a bohókásak viccesek. A Kisegér Farkincája – Bábfilm - A Kiscsacsi Kalandjai - Mesefilm | Mese @. Sokan voltak, de nem egyszerre, remekül kezelte őket a szerző. Nagyon jól eltalált nevek és nemnevek sorakoztak végig (Köpödky a csúcs). Az időszak, az üzenet és a fejezetek száma miatt akár adventi olvasmány is lehet, bár ahhoz talán túl izgalmasan végződik némelyik rész. Az illusztráció is nagyon tetszett, a cinke a legjobb! Egy-két pici hiba volt csak, és az a néhány szl Nagyon kedves meseregény, fantasztikus szereplőkkel. Az illusztráció is nagyon tetszett, a cinke a legjobb!
Süti ("cookie") Információ Weboldalunkon "cookie"-kat (továbbiakban "süti") alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A "sütiket" az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Az egér farkincája | Napi Mese a Nők Lapjától. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a "sütik" használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük. 1. "Sütik" használatának szabályzata Ez a szabályzat a domain név weboldal "sütijeire" vonatkozik. 2. Mik azok a "sütik"? A "sütik" olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A "süti" a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.
– Hát nem tudjátok? A szemétbe! – felelte a sün és egy darabbal máris elindult a játszótéri szeméttartó felé. A többiek szó nélkül utána. Fésűs Éva: Mire való a dinnye? Fésűs Éva: Mire való a dinnye? További Fésűs Éva mesék
Tapsi Ferkó két lábra állt, úgy bámulta. Kisegér Kelemen egyszeriben megfeledkezett a fájós farkincájáról. Ürge Gyurka akkorát nyelt, hogy hallani lehetett. Mókus Péternek és Malackának kicsordult a nyála. Erre a sün feléjük nyújtott egy-egy szeletet: – Tessék! No, több se kellett! Kitörő ujjongással mind nekiestek a dinnyének. Mire a borz odasettenkedett meglesni, hogy mi történt, csupa vidám, jóllakott erdei gyereket látott. Malacka éppen teli pocakját simogatta, a sün pedig nádkésére tűzte az utolsó dinnyeszeletet és magasra emelte: -Köszönjük a finom dinnyét, Borz Berci! Ilyet akár mindennap ide guríthatsz nekünk! Mindenki hangosan nevetett, míg a borz majd megpukkadt mérgében, amiért neki nem jutott eszébe, hogy a dinnyét inkább meg kell enni. Úgy elszaladt, hogy még most is porzik az út utána. Malacka rámutatott a dinnyehéjra: – Ezt pedig most hordjuk oda mind az ajtaja elé! – Még mit nem! – intette le a sün. – Nem volt elég a bosszúból? – Akkor hová tegyük? – kérdezték valamennyien.