Rosszkedvű vagyok, ne haragudjin, előre is bocsánatot kérek. Viszontlátásra. " A fenti sorokat Márai Sándor írta Tolnay Klárinak. A 45 éves Márai akkor már több mint 20 éve házas volt, Tolnay Klári is még Ráthonyi Ákos rendező felesége, aki a háború után elhagyta Magyarországot. A véres ostrom után Budapest romjain virágzott ki az író és a színésznő szerelme. A kapcsolat nem tartott hosszú ideig, a színésznő 1946-ban már az akkor 21 éves Darvas Ivánnal járt. Márai Sándornak egyébként nem ez volt az első házasságon kívüli kapcsolata: az 1940-es években szenvedélyes viszony fűzte Mezei Mária színésznőhöz. A kapcsolat végét Mezei Mária nehezen élte meg, és még sokáig őrizte az emlékét. A Múzeum Kávéház a XIX. század végén a mai Bródy Sándor utca (korábban Főherceg Sándor, illetve Sándor utca) és a Múzeum körút sarkán, a Nemzeti Múzeum mellett. Márai sándor tíz vers los angeles. 1936-ban Márai arra kérte zsidó származású feleségét, hogy térjen át a katolikus vallásra, és kérjék az egyház áldását frigyükre. Az író ugyanis előre látta, hogy csak így fogja tudni megmenteni a feleségét a később valóban bekövetkező borzalmaktól.
Most vizsgáljuk meg, miért ismétli meg Márai tételesen azt, hogy ez a szöveg ne kerüljön idegenek kezébe. Mert még nem jött el az ideje. Kétségtelenül kevesen gondolták végig, és még kevesebben írták le akkor, hogy mit gondoltak a hadiszerencse háborús eufóriájáról: "Nem a magunk erejével, nem is történelmi érveink igazságával szereztük vissza e területet – s aztán, rövid idő után, hasonló körülmények és feltételek között, Erdély egy részét –, hanem a nagynémet keleti politika akaratából. Vers a hétre – Márai Sándor: Tiszta tábla - Cultura.hu. Ajándékba kaptuk azt, amit erővel és igazsággal nem tudtunk visszaszerezni, s mindenki érezte, hogy ezt az ajándékot nem adják ingyen, nagy árat kell érte rövidesen fizetni. " Ezután a kisebbségbe szorult magyarság sorsáról ír, és végig érezni konkrét példáinak során, hogy ő megélte a határnak mindkét oldalát. Azt is, ahol sikeres író lehetett, ahol a vitézi rend előjogait kellett végignéznie, de értesült arról is, hogy a Felvidéken a hétköznapi életben a magyarság, a németség, a zsidóság kisebbsége sanyarú sorsa ellenére demokratikusabb társadalmi közegben élt.
Irodalmi pletykákat mesélt nekem. Ismerte az összes pesti kávéházat, de kedvenc helye a Múzeum Kávéház volt. Mindig elmondta, hogy ebben a sarokban Szekfű Gyula kivel vitatkozott mi fölött és a másik sarokban melyik író kivel veszekedett. Nagyon szerette az Országház kávéházat, a Centrált. Elmondta, hogy Karinthy melyik asztalnál ült, csellengett jobbra-balra. Én azt hittem, hogy részéről is ez egy tanítóbácsis vonzódás, aztán kiderült, hogy ez tévedés volt. Bizony ő begurult ebbe a dologba. Márai sándor tíz vers by the free. Finoman fejezve ki magam. Nem lepett meg, mint nő, az ember ezt persze érzi. Kezdett velem úgy randevúzgatni… Például Márai uraságához az is hozzátartozik, hogy a levelek, melyeket időnként írt nekem, mindig úgy voltak megcímezve, hogy őnagysága Tolnay Klári úrhölgy. Szó nem volt művésznőről. Az írását is szeretném megmutatni. Minden levele felfelé tendál. Azt hiszem, ez jelent valamit. Aztán eljött 1945 karácsonya. Amikor megjelent egy hordár egy nagy csomaggal. Ebben volt egy üveg konyak, külföldi, 45-ben nagyon nagy dolog, egy doboz amerikai cigaretta és egy kézirat.
Légy jó mindhalálig - Móricz Zsigmond regénye, Athenaeum kiadása. Budapest, 1921. - Megvallom, csalódottan tettem le a Nyugat-számot, melyben a regény befejezését olvastam. Tragikus végre számítottam, azt hittem, a kis Misit az ideges kétségbeesés az öngyilkosságba fogja vinni. Nem tudom, a címben fenyegető "halál" szó sugallta-e ezt az érzést vagy hasonló német diákregények romantikája vezetett-e félre, elég az hozzá, mást vártam s ez mindig csalódást okoz. Légy jó mindhalálig · Jászai. Nem lehet egy regényt büntetlenül folytatásokban olvasni, a hosszú intermezzók alatt az ember önkéntelenül tovább formálja, sokat beleképzel a magáéból és rontja, amit az író jól megkonstruált. Most azonban, hogy könyvalakban újra végigfutottam a munkán, egyhuzamban és kénytelen megszakítások nélkül, el kell ismernem, hogy mégis csak Móricznak van igaza. Már az első fejezet, az a mód, ahogyan beállítja kis hősét, a szerencsés befejezés felé mutat. Poe Edgárról mesélik, hogy egy angol folyóiratban elolvasva Dickens egyik regényének első fejezetét, a legpontosabban megállapította előre az egész mű bonyodalmát és megoldását.
A nagy filmnek nem garanciája a nívós irodalmi alapanyag. Épp ellenkezőleg: lektűrből, sőt fércműből jobb eséllyel születik jelentős film, mint valóban jelentős irodalomból. Film ∙ Légy jó mindhalálig. A Légy jó mindhalálig nagy regény, a belőle készült első filmadaptáció azonban kevéssé törekszik a film nyelvére fordítani erényeit, sejtelemszerű jelentéseit, s inkább csak nyersanyagként használja a történetet. A harmincas évek derekán a megizmosodó hazai tömegfilmkultúra prominensei – sok rendező, sőt egyes pénzemberek is – már a művészfilmről álmodnak. Igaz, óvatos duhaj módjára: olyan artfilmet akarnak, amely nem jár közönségvesztéssel, épp annyira vevők rá a nézők, mint a glamúrkultúra legsikerültebb darabjaira. Kézenfekvőnek tűnik a magyar irodalom jeleseihez folyamodniuk, feltételezve, hogy a rangos művek automatikusan megemelik a belőlük készült filmek presztízsét is. Előbb a múlt íróit, Jókait, Mikszáth-ot adaptálják (Gaál Béla: Az új földesúr, 1935; Cziffra Géza: Szent Péter esernyője, 1935), majd a jelen nagyágyújához, kora legjelentősebb magyar regényírójához, Móricz Zsigmondhoz fordulnak.
Légy jó mindhalálig musical A lassan száz éve született Móricz Zsigmond-regény musical változatát 1991-ben mutatták be Kocsák Tibor zenéjével és Miklós Tibor szövegkönyvével. Az ősbemutató húszéves jubileuma alkalmából színházunk olyan izgalmas premierre készül, amely Nyilas Misi örökérvényű történetén keresztül mesél hitről, emberi tartásról, szeretetről, szerelemről fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. A nagyszínpadi előadás a szezon évadnyitó premierje lesz. Légy jó mindhalálig by Dóra Gelencsér. A kortárs, ugyanakkor már klasszikusnak számító, a hazai musical irodalomban lényegében műfajteremtő darab, új hangszerelésben, élő zenekarral, szcenikai újítások mellett szólal meg majd színházunkban. Örökérvényű művek, művészeti alkotások ugyan gyakorta születhetnek, de a gyermeki lelket is mélyen átható, az ifjúság számára is érthető művekkel, valódi, hitet és tartást adó tartalommal, már sokkal nehezebben találkozhatunk. Ez az az erő, ami a Légy jó mindhalálig történetében felfedezhető. A regény, mely nem tekinthető egyszerűen ifjúsági regénynek, azon "nagy történetek" közül való, ahol az abszolút jó és az ebben való feltétlen hit ábrázolása áll a középpontban.
Kerítsünk hozzá egy kis szerelmi történetet, pár olcsó könnycseppet és egy adag szentimentalizmust s kész a Tavaszi rügyek. Móricz regénye teljesen eltér ettől a sémától. Hőse az eminensek között van, kitűnő tanuló, az átlag diákregényekben a nem szimpatikus típus s Móricz mégis rendkívül rokonszenvessé tudja tenni, sok derűs epizódja ellenére a regény nem humoros mű s mégis le tudja kötni érdeklődésünket, bár megszoktuk Dickens óta, hogy a gyerekeket csak a mosoly könnyein keresztül nézzük, egy kis fú belső élményeinek részletes rajzát kapjuk s Móricz meg tud bennünket győzni, hogy érdemes benne elmélyedni. Egyáltalában végig észrevehető, hogy bármennyire csábít az alkalom, bármennyire kínálkozik maga a műfaj arra, hogy az író a dolog könnyebb végét fogja meg, Móricz sohasem tér ki a feladata nehézségei elől, sőt mintha egyenesen kedve telnék abban, hogy akadályokat, problémákat gördítsen maga elé s azok megoldásában keresse ereje és tehetsége próbáját. S amint magát nem kíméli, nem kedvez az olvasónak sem, megvan a szuggesztív ereje hozzá, hogy súlyosabb mondanivalókkal lekössön ott, ahol megszoktuk a könnyebbet és felületesebbet, rákényszerít arra, hogy vele együtt gyötrődjünk és szenvedjünk s a fájdalom tüzéből megtisztulva kerüljünk ki.
S a rendkívüli feszültség észrevétlenül is nagyobb arányokat igéz belénk, mint amilyeneket a rideg valóság szerint várnánk, és ez bármilyen romantikusnak látszik, mégis alapjában véve egész reálisan előállított érzéki csalódás. Mert nem szabad elfelejteni, nem a valószínűség maga a fontos, hanem a valószínűség művészi elhitetése. A másik: kis hőse korának szerencsés megválasztása. Akinek életében rövidebb-hosszabb ideig alkalma volt a különböző korú gyerekekkel foglalkozni, észrevehette, hogy van egy idő a kis ember életében, amikor a maga gyermekségének mintegy tetőpontját éri el. Közvetlenül a pubertás bekövetkezése előtti évekre gondolok. Ezek a másod-harmad osztályos kisdiákok a maguk nemében szinte tökéletes lények, testben és lélekben a fejlődés egyik stádiumának teljességét érték el, kész kis férfiak, szinte azt merném mondani, van önálló, kialakult világnézetük. Egy pár év az egész, aztán elront mindent a pubertás titkos átalakító folyama, kezdődik egy új, tökéletlen kor, a se gyermek, se ifjú, kiforratlan kamaszidő.