A kezdeményezéssel a betegek, a… Európai uniós támogatással, mintegy 300 millió forintból európai mércével is korszerű sürgősségi osztályt alakítanak ki 2011 közepére a makói Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézetben… A megyei fenntartású kórházak biztonsági rendszereinek átvilágítása mellett döntött a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke. Magyar Anna a 2009 decemberében, a makói intézményben történt incidens kivizsgálása után határozott erről. Diósszilágyi sámuel kórház bethlen gábor tér. Mint mondta, egy ma… "Olyan sürgősségi osztály lesz Makón, mint amilyet a Vészhelyzet sorozatban láthatnak" – szemléltette a Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézet főigazgatója, Baráth Lajos a fejlesztést…
A Stefánia Szövetség működéséhez szükséges pénzt segélykoncertek megszervezésével teremtette elő, ezáltal Makó kulturális életét színesítette. A segélykoncerteken neves művészek léptek fel, többek között Bartók Béla, Basilides Mária, Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Sándor Erzsi és Telmányi Emil. Espersit János irodalompártoló baráti köréhez tartozott (hasonlóan Móra Ferenchez vagy Juhász Gyulához), ismerte József Attilát és Móricz Zsigmondot. Színháztörténeti tanulmányokat is írt. Politikai hitvallását kifejezve részt vett a munkástüntetésekben. Politikai radikalizmus és plebejusi világnézet jellemezte, az ő szirózsás forradalom idején a Jászi Oszkár nevéhez köthető Polgári Radikális Párt makói szervezetének alapítója és elnöke volt. Diósszilágyi Sámuel Kórház. 1926-ban egyik előadása miatt Purgly Emil, Csanád, Arad és Torontál k. e. vármegye főispánja fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellene, a szegedi ügyészség pedig izgatás és nemzetgyalázás miatt perbe fogta. 1938-ban lányát, Diósszilágyi Évát Erdei Ferenc vette feleségül, ez a kapcsolat a Márciusi Fronthoz közelítette.
Élete végéig politikus alkat maradt, ezt lányára is átörökítette, akinek második férje Nagy István, a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője volt. Családja [ szerkesztés] Szülei: Szilágyi Sándor és Szabó Viktória voltak. [1] 1908. október 26 -án, Budapesten feleségül vette Dybisevski Annát. [3] Gyermekük, Diósszilágyi Éva 1914-ben született. 1923-ban elvált feleségétől, azonban még évtizedekig közös háztartásban éltek, mert a beteg asszony eltartásáról továbbra is gondoskodott. Művei [ szerkesztés] Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben (1935) Orvosi intelmek (1940) Díjai [ szerkesztés] Munka Érdemrend (1956) [4] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Diósszilágyi Sámuel Kórház, Irgalmasrendi Kórház Budapest. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Az gyógyította, hogy segített; Délmagyarország, 2006. szeptember 30. További információk [ szerkesztés] Gyöngyösi Almanach. 1938. Sajtó alá rendezte: Gorzó Nándor. Budapest, Gyöngyösi István Társaság, 1938.
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez - YouTube
Levél a hitveshez – Radnóti Miklós A mélyben néma, hallgató virágok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, – hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, – remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, – csak messze vagy. Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázó rajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, – remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, – csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.
Ellenükre élek, – s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 x 2 józansága hull rám. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Levél a hitveshez írásáról? Írd meg kommentbe!
A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.
Ha mégsem, kedves Sara-m, soha ne feledd, hogy mennyire szerettelek, s azt se, hogy ha kilehelem lelkem a harcmezőn, a te neveddel a számon halok meg. Bocsásd meg számos hibámat és a fájdalmakat, amiket neked okoztam, hogy milyen meggondolatlan, milyen bolond is voltam gyakorta. Milyen boldogan mosnám el könnyeimmel a boldogságodon ejtett apró foltokat, és a világ minden szerencsétlenségével megküzdenék, hogy megvédhesselek téged és drága gyermekeinket bármilyen ártástól. De nem tudok. Csak az Örvénylő Semmiből nézhetlek téged, és körülötted szálldoshatok, míg te megküzdesz a viharokkal értékes rakományoddal, és bús türelemmel vársz arra, míg örökké együtt lehetünk. De, ó, Sara, ha a halottak visszatérhetnek Azerothra, és szeretteik közelében lehetnek láthatatlanul, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon, a legboldogabb pillanataid és legvidámabb óráid között, mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hús szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az.
Ellenükre élek, – s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, – s országok útjait; bíbor parázson, ha kell zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a kétszerkettő józansága hull rám. 1944 aug. – szept. Bor