Régi ismerősömet Bécsi Judit pszichológusnőt kerestem fel azzal a sokakat foglalkoztató kérdéssel, mi az oka annak, hogy minden ok nélkül sokszor ismeretlen és addig sosem látott embertársunk számunkra unszimpatikus, vagy éppen ellenkezőleg szimpatikus. Vannak kollektív, és vannak egyéni tudattalanban tárolt információink. Lehet számunkra valaki ellenszenves, mert néhány külső vagy belső tulajdonsága alapján hasonlít valakire, akivel kapcsolatban rossz élményünk volt. Ez a történés ugyan már nincs a tudatunkban, de mégis hat ránk. Ugyanez előfordulhat ellenkező előjellel, hogy azonnal erős szimpátiát érzünk, előző jó tapasztalataink alapján, mely történésnek nem vagyunk tudatában. Az illető egyszerűen csak szimpatikus. Létezik kollektív tudattalan is, vagyis vannak személyek, akik szinte egyformán hatnak mindenkire. Kapcsolat | pszichologus. Például senki számára nem szimpatikus egy fekete ruhában, szúrós, fájdalmas tekintettel ránk néző arc, míg egy kellemes mosolyú, barátságos tekintet, jó modor stb. azonnal szimpátiát vált ki bennünk.
4. Tóth-Ádám Kinga, szexuálpszichológus Fraknó utca 24/ a, Kelenföld, Hungary, 1115 Coordinate: 47. 4684223, 19. 028676 () 5. Pszichológus - Fövényiné Péter Márta 11. kerület, Kelenföld, 1111 Coordinate: 47. 4707774, 19. 0240398 Phone: +36306189419 6. LEF a Lelki Egészség Fóruma Coordinate: 47. 4880808097, 19. 085369525 ()
…nos, ha nagyon-nagyon rosszindulatú szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem sokra. Ez azonban egyáltalán nem lenne fair, ha ugyanis a nyers játékmenetet nézzük, akkor egyértelműen lejön, hogy a Devil May Cry 5 még mindig egy kiemelkedő character action game, amely tökéletes és teljes ízelítőt nyújt abból, hogy miért éppen ez a sorozat számít a műfaj egyik megkerülhetetlen alapkövének. A csaták továbbra is pörgősek, látványosak és stílusosak, ez mindenkinek lejön első pillantásra, az igazi szórakoztató faktort azonban az egésznek a mélysége adja, a Devil May Cry 5 ugyanis éppen olyan gyönyörűen rétegelt harcrendszerrel büszkélkedhet, mint az elődjei - és amit a negyedik rész sikerrel csúcsra járatott 2008-ban. Dante ismét itt van, hogy bemutassa, miért ő a legnagyobb démonvadász a négyfajta, egyetlen gombnyomással variálható harci stílusával és fegyvereivel, ami hihetetlen rugalmasságot biztosít számunkra az összecsapások során. Mint ahogy az előző epizód újonca, Nero is visszatért, és vele együtt az egészen zseniális Exceed-rendszer is, amely fantasztikusan erős és látványos támadásokkal jutalmazza azokat, akik hajlandóak elmerülni a harcrendszerben, megtanulva a perfekt időzítéseket.
Nero, Dante és V hármasa ráadásul kellően változatos játékmenetet biztosít. Nero a devil breakerek folyamatosan bővülő, váltogatható tárházával sokkal komplexebb és változatosabb karakter, mint a DMC negyedik részében volt. Dante a tőle megszokott lazasággal, stílusokkal és legyőzött démonokból faragott őrült fegyverekkel operál, míg az újonc V talán a széria eddigi legegyedibb harcosa, aki törékeny fizikuma miatt elsődlegesen három megidézhető démonára támaszkodik, és csak a kivégzőmozdulat erejéig kerül testközelbe az ellenfelekkel. Az akció nemcsak változatos, de szemet gyönyörködtetően látványos is – a RE Engine-nek köszönhetően hihetetlenül részletes karaktermodelleket, mozdulatokat és helyszíneket csodálhatunk, az akció mellől pedig természetesen a megszokott, pörgős zene sem hiányozhat. Ám sajnos nehéz hibátlan játékot találni, és a Devil May Cry 5 is felsorakoztat néhány elemet, amelyek nem is feltétlenül hibák, de mindenképp érthetetlen döntések. A boltot jelölő megszokott szobrok lecserélése Nico néha szürreális körülmények között felbukkanó kisbuszára, és a Void opció, amellyel vásárlás előtt kipróbálhatjuk a megvenni szánt képességet, mozdulatot remek ötletek, ám a rengeteg töltőképernyő súlyosan belerondít a képbe, előfordult, hogy egy-egy mozdulatot azért nem próbáltam ki előre, mert nem volt kedvem kivárni a váltásokat, holott egyes esetekben, például V legtöbb kombója esetén ez elég fontos lett volna.
Minden konzolra kell démon, így aztán a Capcom kibővítve és meggyorsítva engedte rá démonvadászait az újgenerációs gépekre. A sikerjátékainak portolását művészi szintre emelő Capcom természetesen ott volt az újgenerációs konzolok startjánál is, mégpedig a tavaly tavasszal megjelent Devil May Cry V új kiadásával. A Special Edition kitétel jelzi a rutinosak számára, hogy ez javarészt ugyanaz a játék lesz, csak éppen néhány bővítménnyel, és persze a több lóerőnek köszönhetően grafikai fejlesztésekkel is bőven ellátva. Az alapjátékról írt tavalyi tesztünk ezek ellenére is teljesen megállja a helyét, így ha szeretnéd megtudni, hogy éppen mi is az oka az újabb démoninváziónak, és milyen különbségek vannak a három játszható karakter közt, annak elolvasását ajánlom. Most inkább az új kiadásra fogunk koncentrálni, arra, hogy mi is teszi olyan speciálissá az új verziót. Persze a tisztesség kedvéért az alapokat összefoglalom: az új Devil May Cry továbbra is egy villámgyors tempójú akciójáték, amely kifejezetten mély harcrendszerével a stílus igazi szerelmeseinek készült.
Háromféle módon tudjuk az új változatot játszani. Az első lehetőség a képminőségre fókuszál, és natív 4K felbontást hoz, de mindezt nem stabil FPS mellett (40-ig is képes leesni a becélzott 60-ról). Fontos, hogy az új konzolok egyik fontos újítása, a ray tracing effektek is be vannak kapcsolva ebben módban, kivételt csak a Legendary Dark Knight és a Turbo fokozatok jelentenek (amelyekről picit később szólunk majd). Van lehetőségünk azonban performance módra, ahol a képfrissítés felkúszik stabil 60 FPS-re, de cserébe a felbontásnál 1080P-vel kell beérnünk. Ray tracing ezzel a megoldással is van, nem úgy a harmadik megoldásnál, ahol nélkülöznünk kell. A High Framerate Mode ugyanis a nevéhez hűen magas képfrissítést nyújt, ami 120 FPS-t jelent, igaz ehhez rendelkeznünk kell olyan megjelenítővel, amely ezt ki is tudja rakni a képernyőre. Van lehetőség még csak simán kikapcsolni a ray tracinget és így is megmarad a 60 FPS 4K mellett. Akármelyiket is választjuk, mindenképp nyerünk az eredeti felálláshoz képest.