SZERETNÉL FOCIZNI VAGY KÉZIZNI? - AKKOR EZ MOST NEKED SZÓL!!! LEGYÉL EGYESÜLETÜNK TAGJA! Az immár legendássá vált Patonyi László tanár Úr nevével fémjelzet sportegyesület, aki az egész életét a sportnak szentelte a Közgazdasági Középiskolában betöltött igazgatóhelyettesi munkája mellett hozta létre EGYESÜLETÜNKET. Első osztályú, sőt válogatott játékosok sokaságát nevelte a labdarúgó pályán mind az iskolánk padjai között, halála után pedig megszületett kézilabda szakosztályunk is, ahol szintén megfordult több válogatott játékos is. A teljesség igénye nélkül iskolánkba tanult és futballozott a magyar labdarúgás meghatározó játékosai közül: Lisztes Krisztián, Vincze Ottó, Hrutka János, Sebők Vilmos, Gyömbér Gábor, vagy a jelenkor játékosai közül Nagy Ádám, Gohér Gergő, Lovrencsics Gergő. Felnőtt kézilabdacsapatunkban játszik és játszott Tápai Szabina, Szamoránsky Piroska és Kovacsicz Mónika is. Törekvésünket számos fejlemény igazolja, így például megszereztük a FTC szakvezetésének, valamint a MAGYAR LABDARÚGÓ és a MAGYAR KÉZILABDA SZÖVETSÉG illetékeseinek támogatását is.
Budapest, 2019. február 23. Patonyi László 1967-ben lett iskolánk tanára, 1974-től pedig haláláig (2004) igazgatóhelyettese. A tanítás mellett a sport elkötelezett híve volt, a labdarúgás iránti szenvedélyével minden diákot a sportra, a sport által nevelt. Jelmondata: Egészséges testben egészséges lélek! Iskolánk csapataival külföldi tornákon is szerepelt a világ számos pontján. Több NB I-es és válogatott labdarúgó került ki a kezei közül. Emberként is méltó példa mindenki számára. Iskolánk csarnokát – amelyet 2011-ben adtunk át – róla neveztük el. A Patonyi László Sportcsarnok adott otthont a II. utánpótlás emléktornának. A hivatalos megnyitón Héray László, iskolánk korábbi tanulója és a Labdarúgó Szakosztály vezetője mondott pár szót bevezetőként, majd a gyermekek megtapsolták a szülőket, a szülők pedig a gyermekeket. Ezután kezdődtek a mérkőzések, melyen 7 csapat vett részt és minden egyesület játszott a másik 6 klub együttesével. Bár az eredmény másodlagos, természetesen mindenki gólt szeretett volna rúgni és megnyerni az adott találkozót.
Feró bá' korosztályából és a keze alól került ki pl. Sebők Vilmos, ma már 52-szeres magyar válogatott labdarúgó. Feró bá' jelenleg az ASR Gázgyár U11-es csapatának edzője Szél Sándorral. Meghívásunkra azonnal igent mondott, megtiszteltetésnek érezte és emlékekkel telve, olykor elérzékenyülve mesélt a nálunk töltött évekről, a világjárásról és Patonyi tanár úrral közös munkájáról. Elmondása szerint, ha annak idején nem csábítja el a Fradi, akkor a mai napig iskolánk gyermekeinek edzője. Az általa irányított csapat fotói is megtalálhatók a csarnok előterében lévő nagy üveges vitrinben a sok emlék és trófea között. Patonyi László életműdíj Patonyi László életműdíj elismerő oklevél Köszönjük a szülők segítségét, Makrányi Sándornak pedig a fantasztikus szervezést és a lebonyolításban való közreműködést! Köszönjük mindenkinek, hogy jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát! Jövőre Önökkel/Veletek ugyanitt! Fotógalériánk a rendezvényről megtekinthető facebook oldalunkon: Hajrá, SZISE! Fotók: Daru Andrea
Új!! : Patonyi László (tanár) és Vincze Ottó (labdarúgó) · Többet látni » 1943 Nincs leírás. Új!! : Patonyi László (tanár) és 1943 · Többet látni » 1980-as évek Nincs leírás. Új!! : Patonyi László (tanár) és 1980-as évek · Többet látni » 2004 * A technológia nemzetközi éve. Új!! : Patonyi László (tanár) és 2004 · Többet látni »
De szoktam úgy is helyesbíteni, hogy a fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete. Fotó: Rafai Gábor A hódmezővásárhelyi kiállításra az öt évtizedes pályafutásából válogatta a műveket. Melyeket ajánlana a Kultú olvasóinak figyelmébe? Talán furcsának tűnik, de az elmúlt évtizedben készült képeimet. Egy nagyon érdekes és izgalmas világot és eszközhasználatot sikerült érvényesíteni. Majdnem igaz ebben az esetben az ars poeticám szerinti gondolat, hogy a képíró (fotográfus) segít nézni, látni, láttatni, miközben a képzelet és valóság peremén egyensúlyoz. Ez azt jelenti, hogy nem riportképeket készítek, hanem valami olyat, ami talán hosszabb időre segít megmutatni azt, hogy milyen fantasztikus a világ, feltárva a háttérben az érzelmi és gondolati kapcsolatokat is. Az utóbbi néhány évben pont ezekkel az új képekkel voltam sikeres a nemzetközi szalonokon, pályázatokon. Eifert János: Nyáj A mobiltelefonos fotókészítés mennyire befolyásolja a fotóművészetet? Bárki, bárhol, pillanatok alatt készíthet felvételeket, melyeket azonnal láthat akár több ezer ember.
Más eszközökkel kell dolgozni, hogy a néző rájöjjön, akár több rétegben is el lehet rejtve a lényeg. Nem kell mindig a fotóiskola vizsgadolgozatának szintjén választ adni. Szóval számtalan lehetőség van, és amivel csak tudok, élek. Hol megbotránkoztatom ezzel a nézőket, hol pedig azt mondják, hogy ez az Eifert kitalált megint valami marhaságot, de ettől izgalmasabb lett a kép. Eifert János: Lőrincz Kati, Katával, 1995 "Nem a drága gép teszi naggyá a fotóst, hanem az, hogy tudja, mikor kell exponálni" – ezt egy 2006-os kiállítás megnyitóján említették. Honnan tudja, hogy mikor kell megnyomni azt a gombot? Érzi? Az ember bármennyire gyakorol, tanul vagy tapasztal, tudja, hogy a döntő pillanatot kell megragadni. Nagyon találó megfogalmazás, hogy a fotóművészet a pillanat művészete. De ez csak annyiban igaz, hogy a kép rögzítése a pillanat töredéke alatt történik. Azonban míg az ember eljut oda, hogy megnyomja az exponáló gombot, lehet, hogy napok, hónapok, évek és évtizedek tapasztalata, emberi érettsége, és talán rosszul hangzik, de attól még így van: a társadalmi közeg is, amiben él – ezek mind befolyásolják azt a pillanatot, amit exponálásra választunk.
Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása látható Budapesten, az OTP-bank Galériában, amelyet Matiszlovics Tibor, a MANK szolgáltatási igazgatója nyitott meg. Közreműködött: Gyárfás István dzsesszgitáros. A kiállítás megtekinthető az OTP Bank Nyrt. aulájában (Budapest XIII. Babér u. 9. ), 2017. szeptember 30-ig hétköznap 08 órától 18 óráig. Matiszlovics Tibor megnyitóbeszédéből: "Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket EIFERT JÁNOS fotóművész és CSATÓ TAMÁS festőművész közös kiállításának megnyitóján. Két olyan alkotó művész munkáival találkozunk itt, aki nem erőszakos újító modorral, hanem szinte gyermeki hittel, jobbító szándékkal fogalmazza meg mondandóját. Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói egyaránt egyéni világot teremtenek.
Úgy érzem, a filmek esztétikájából tanultam a legtöbbet. Az a vizuális nyelv, amit a fotográfiámban használok, például Sára Sándor szellemi értékéhez közelít. Eifert János: Brooklyn Bridge Fénnyel ír és fénnyel fest? Igen, ezért is használom szívesen a képíró kifejezést. De nem a megnevezés, a címke a lényeg, hanem a tevékenység tartalma. Amikor a művész a mondanivalóját a legegyszerűbb, legerőteljesebb eszközökkel akarja elmondani. Már nem elég, hogy a fénykép a régi fotólexikonban megfogalmazottak szerint legyen tökéletes. Egy éles, színhelyes, kiegyensúlyozott kompozíciójú kép ettől még unalmas is lehet: ha nem élményszerű a befogadó számára, akkor továbbsiklik a szem. Megfigyeltem, hogy van olyan, aki nem a rendező által kitalált a sorrendben járja végig a kiállított képeket. Egy megragadja a figyelmét, és az szinte mágnesként vonzza. Zsűrizési tapasztalataim alapján szoktam mondani, hogy ha egy kép négy másodperc alatt nem képes megragadni a néző figyelmét, akkor az kihullik az emlékezetből.
Az adott, természetes fényben megörökített, életszerű pillanatok vagy konceptuális beállítások, improvizációk legalább olyan jó végeredményt adhatnak. Míra és Dávid (2015) A Facebookon látható portréfotókon nem szokott megütközni? Számtalan okot találok a bosszankodásra. Azért, mert tudom, hogy egy-két tanáccsal sokat segíthetnék az amatőrök képein, hogy csak a szelfit vegyük, már az sokat javítana a képen, ha a kép készítője rendesen kinyújtaná a karját, ezzel is csökkentve arcának perspektivikus torzulását. Gime, a fotográfia Picassója Azzal, hogy mostanság bárki, bármilyen helyzetben készíthet fotót, a kép eszmeisége nem veszített sokat? Manapság a fényképezés népművészet, de tíz-húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt is annak számított. A különbség csak annyi, hogy a képek közreadásának lehetősége hihetetlenül felgyorsult, azt is kiírhatnánk akár, hogy live, mert az elkészült kép szinte azonnal megosztható a közösségi oldalakon. A jók mellett gyenge képek persze korábban is készültek, de azokat szerencsére nem volt mód azonnal megosztani, ezért tűnik úgy, hogy mostanság rosszabb a helyzet.