Az eredményhirdetés már a hónap elején megtörtént, viszont a díjátadót december 18-án szervezték meg a beregszászi Pásztor Ferenc Házban. Bunda Szabolcs, az alapítvány irodavezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd ismertette a támogatásnak az eredetét és történetét, mely szerint a támogatást 2012 óta ítélik oda a kárpátaljai születésű Kiss Gyula, nyugdíjas tanár felajánlása eredményeképpen. Arra kérte az alapítványt, hogy használja a pénzt a leghatékonyabban, támogatva Kárpátalja kultúráját és oktatását. A pénzjutalom másik részét a Szerencsejáték Nonprofit Kft. Civil szervezetek. biztosította. Az irodavezető felolvasta Kacsó András, a KFMA elnökének a résztvevőkhöz és nyertesekhez intézett levelét. Fehér Ferenc, a Szent Márton Karitász Jótékonysági Alapítvány igazgatója is jelen volt a rendezvényen. Röviden ismertette a karitász tevékenységét, valamint együttműködésüket a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvánnyal. A rendezvény fontos része volt a gyermek- és ifjúsági néptánccsoportok támogatásának kézbesítése is, mely során a kuratórium azoknak nyújtott anyagi segítséget, akik az elmúlt hónap folyamán küldték be pályázatukat működésükre, tánctanárok fizetésére, népviseletre stb.
Utazást teszünk a múltba, Zatykó László és Hidász Ferenc szerzetesek segítenek betekinteni a kezdeti időkbe, és elkísérjük a közösség tagjait – Magyar Gergely házfőnököt, Weinrauch Márió, Hajas Ámosz, Hernádi Lehel atyákat és Sztreha Egyed testvért – szolgálati útjukra. Képes beszámolónkat több részben olvashatják. Nagyszőlősön kezdődik ismerkedésünk a ferences misszióval. Szeretni való város fogad minket. Az egykori Ugocsa vármegye székhelye, Nagyszőlős szó szerint a Kárpátok lábainál fekszik, még az Alföldön, ahol a Tisza kikanyarodik a hegyek körül, de mögötte a Fekete-heggyel már kezdődik a Kárpátok. Nevét a lankák vulkanikus földjébe ültetett szőlőről kapta, amit azonban a szovjet időkben, az alkoholizmus megfékezését célozva a Központi Bizottság döntésére kivágtak. Ferences Alapítvány háború idején | Országút. A járási központ egyben a ferences misszió bázisa. Gergely atya elmondja, a kárpátaljai ferences szolgálat indulásakor a tartomány elöljárója, Hegedűs Kolos határozott döntést hozott: bár a racionalitás azt diktálta volna, különböző helyeken éljenek a testvérek, hogy a rend nagyobb területet fedjen le, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy közösségben maradjanak, és onnan lássák el, amit tudnak.
Perduk János, az alapítvány szakmai megbízottja felhívta a figyelmet a néptánc, mint hagyomány megőrzésének fontosságára, röviden értékelte a néptánccsoportok pályázatait, valamint megköszönte az alapítványnak, hogy már kilenc éve olyan területeket karol fel, ahol a kárpátaljaiak korábban nem kaptak elegendő megerősítést. Hangsúlyozta, hogy a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány által biztosított lehetőség önbizalmat, elismerést és nem utolsó sorban anyagi segítséget nyújt évről-évre a pedagógusoknak.
Kleofás atya már előzetesen mesélt arról, hogy az itteni lakosok mennyire vendégszeretőek. Ha idegen érkezik, rögtön "terülj-terülj asztalkám"-at készítenek elő. Egyébként sokan mélyen elérzékenyültek; valaki örült, voltak, akik csak mosolyogtak, de volt olyan is, aki annyira meghatódott, hogy sírt is. Mi az az egy dolog, amit kiemelnétek az utazás során megélt élmények közül? Samu: Azt éreztük, hogy minden apróságért elképesztően hálásak voltak az emberek, és ez nagyon különleges volt; ahogy az is, hogy ilyen körülmények között is nagyon vidáman tudnak élni az itteni lakosok. Valahogy jól esett segíteni... Márk: Az öröm apró jeleit említeném, azt, ahogyan ránk mosolyogtak az emberek. Gergő: Nekem az volt a legszebb élmény, amikor egy fogatlan cigány néni rám mosolygott. Sanyi: A szeretetet, amit ott kint megtapasztaltunk: mindenki kedvesen fogadott minket. Bálint: Bennem az hagyott mély nyomot, hogy annak ellenére, hogy ott sokan nagyon szegények, rosszabb helyzetűek, mégis szép rendet tudnak tartani a házukban, lakásaikban.
Roland: Amikor felajánlották, hogy Kárpátalján is lehet végezni közösségi szolgálatot, én egyből igent mondtam rá, két okból: mivel már voltunk ott osztálykiránduláson és ez nagyon tetszett, valamint jó érzés volt arra gondolni, hogy az ott élő embereknek segíthetek. Milyen nehezebb pillanatokat éltetek meg? Samu: A csomagok kihorásakor néhány idős asszonynál nagyon szívesen ott maradtam volna még beszélgetni, mert látszott rajtuk, hogy hiányzik nekik a társaság. Nehezemre esett otthagyni őket, de sajnos mivel több helyre kellett mennünk, nem időzhettünk egy-egy háznál sokat. Krisztián: Számomra is az ételszállításnál voltak nehezebb pillanatok: azt látni, hogy egy idős asszony hogyan tud olyan kicsi lakásban élni – ez durva volt. Hogyan fogadtak benneteket? Kleofás atya: A szegény családok nem tudtak arról, hogy nem a szokásos munkatárs fog érkezni, hanem én és néhány fiatal. Emiatt volt, aki nagyon meglepődött és zavarba jött a hirtelen látogatástól. Krisztián: Igen... Úgy láttam, hogy néhányan el is szégyellték magukat, mert vendégnek tekintettek minket és sajnálták, hogy nem tudtak bennünket semmivel megkínálni.
Azonban, amikor megjelent az interneten azonnal hihetetlen gyorsasággal terjedni kezdett és mindenki igaznak hitte. A kísérlet hitelességéről még ma is vitatkoznak, hiszen olyan részletesen ki van fejtve, hogy sokan úgy gondolják valóban megtörtént. Orosz alvásmegvonás-kísérlet - tényleg megtörtént, vagy csak egy városi legenda? - YouTube. Azért is hiszik el sokan, mivel a szovjet korszakban rengeteg embertelen titkos kísérletet folytattak az oroszok. Az orosz alváskísérlet egy internetes horrortörténet, amely először 2010-ben jelent meg egy Wiki oldalon. A szerző ismeretlen, de a felhasználónevük Orange Soda volt. A Wiki egy olyan oldal, ahol a felhasználók az interneten talált tartalmat érdekessé, hihetetlenné, hátborzongatóvá vagy viccessé teszik. Még az orosz alváskísérlet interneten található képei is véletlenszerű böngésző által generált képek módosított változatai, tehát nem kell elborzadnunk nem volt ilyen kísérlet.
Az első esetben gyakori volt, hogy az áldozatot nem engedték leülni, esetleg olyan kicsi szobába zárták, ahol muszáj volt állnia, kezét ráadásul feje fölé kötözték, hogy a lehető legnyomorúságosabb helyzetben szenvedjen. Mi történik ha…? Brutális orosz kísérlet: ébren tartották a foglyokat? - Humbug!. Az emberi szervezetnek átlagosan 7-9 óra alvásra van szüksége egy nap, de az első problémák csak 24 óra után jelentkezhetnek. Először csak fáradtnak érezzük magunkat, veszítünk a koncentrációnkból, idegesek leszünk. Később testünk hőmérséklete lecsökken, elveszítjük orientációnkat, elkedvetlenedünk, érzékszerveink egyre gyengébbek lesznek, szépen lassan letargikus állapotba esünk, miközben folytonosak lesznek a hallucinációk. Habár hivatalosan csak eddig tudjuk az alvásmegvonás tüneteit, a kutatások ugyanis tovább nem engedik a kísérleteket, nagyjából sejthetjük, ezek után mi is történik. Immunrendszerünk lassan feladja a szolgálatot, a test nem lesz képes önmagát gyógyítani, sem pedig fenntartani, így végül a létfontosságú szervek működése leáll és tulajdonképpen álomba szenderülünk.
Amikor az őrök beléptek a cellába, már csak 4 tesztalanyt találtak életben. A foglyok már legalább 5 napja hozzá sem nyúltak az ételükhöz. A halott férfi testéből több darab is hiányzott, ezeket később a lefolyóban találták meg. A harcedzett katonák hozzá sem mertek nyúlni a tetemhez. A többi alanyon is számos seb volt látható, amelyeket önkínzásra utaltak. Ahogy az őrök megpróbálták őket kihozni a cellából, az egyikük erőszakosan ellenkezett, mondván, hogy ébren kell maradnia. Egy fogoly meghalt a dulakodásban, utolsó szavai: "Közel a szabadság". A könyörtelen kísérlet inkább lassú kínhalál volt, mint tudományos tesztelés. Nem tudni, hogy mi lett az életben maradt foglyokkal, illetve hogy használták-e azóta máshol a gázt.