Alvázszám alapján lekérhetem bármelyik autó szervizelőzményét? Elviekben igen, de csak a tulajdonjog igazolását követően adhatunk ki információt. Bontott alkatrészt forgalmazunk? Nem forgalmazunk bontott alkatrészt. Szerviz. Van lehetőség csereautó igénylésére? Térítés ellenébe igen. Kérjük, az ilyen jellegű igényét előre jelezze számunkra. Ez a weboldal sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében.
Akciók Szolgáltatások Hasznos linkek Kapcsolat Szervízelés Vállaljuk minden ford jármű szervizelését javítását.
Ajánlatkérés - flottakezelés Név E-mail cím Telefonszám Kiválasztott típus Hyundai i10 Hyundai i20 Hyundai i30 - 5ajtós Hyundai i30 - kombi Hyundai i30 - fastback Hyundai Ioniq Electric comfort Hyundai Ioniq Electric premium Hyundai Kona Electric comfort Hyundai Kona Electric premium +navi Hyundai Kona Electric style + 3 fázis Hyundai Santa Fe - executive Üzenet Elfogadom az adatkezlési tájékoztatót
A francia filmek velük született báját mellőzve az inkább komikusként ismert Dany Boon harsány buddy-cop filmet forgatott, vámtisztekkel. A Finánc a pácban alaphelyzetét a Schengeni egyezmény elmismásolt határai képezik, így a nemzeti ellentéteken nyugvó tisztviselői szócsaták mellett szociális problémák is tárgyalásra kerülnek a filmben. Mióta Dany Boon összebarátkozott a rendezői székkel, három nagyjátékfilmje közül kettő Magyarországra is eljutott. Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia még a 11. Francia Filmnapokon mutatkozott be a magyar közönségnek, ezúttal pedig a F inánc a pácban hívatott nevetésre bírni a hazai nézőket. Bár a két vígjáték hangnemében komoly különbségeket mutat – a korábbi filmet a minden bájjal megkent emberiesség, az aktuális mozit ellenben a patrióta megjegyzésekkel tarkított harsányság jellemzi -, mindkét mozgókép a sztereotípiák és előítéletek semlegesítésére illetve a családi fészekből való leválás motívumára épül. Míg az Isten hozott az Isten háta mögött -ben Észak- és Dél-Franciaország infrastrukturális és nyelvjáráskülönbségeiből, addig a Finánc a pácban esetében a francia és belga történelmi szomszédságból fakadnak ki a főhősök közti ellentétek.
Bármennyire is kierőszakoltnak hat azonban a Finánc a pácban párkapcsolati konfliktusa, parodisztikus elemként is tekinthetünk rá. Miközben a buddy-cop filmek kapcsán rendre előcitálják a látens homoszexuális olvasatokat, az aktuális francia film esetében a furcsa pár egyik tagjának ahhoz, hogy elnyerje a szeretett nő kezét, valóban gyűlölködő társának szívét kell meghódítania. A főhősök összerázódásának folyamatát egy kevésbé kidolgozott, ám olykor meglepően erőszakos bűnügyi szál támogatja meg; bár az agresszív tendenciát elsősorban a belga figura hordozza magában, aki sokszor zavaróan, ok nélkül is lövöldözésbe kezd, akár egy templomban is. A járőrözés hátterében meghúzódó problémák a Schengeni egyezmény árnyoldalaira világítanak rá: az alig akadályoztatott határátkelés a drogcsempészek előtt is megnyitja a kapukat, miközben a határ menti kisvárosok gazdasága a leépülés szélére kerül. Dany Boont mindenképpen dicséret illeti, hiszen sablonok mentén kiforró filmjében – ha nem is mélységeiben, de – ügyesen körüljár egy hangsúlyos európai változást.
Navigációs előzményeim
Bamba belga! – mondja a francia vámos. – Camembert! – ordítja a belga vámos. Féktelen sovinizmus tombol a mozivásznon – matiné változatban. Úgy, mintha egy szlovák azzal akarna megsérteni egy magyart, hogy kürtős kalácsnak nevezi, amaz meg azzal vágna vissza, hogy… szóval valami kifinomult szlovák gasztronómiai védjeggyel. Szóval osztja egymást az aktuális francia mozimarhaságban a francia meg a belga (akiről nem tudjuk, egyébként hova állna, ha a belpolitika lenne terítéken…). A magyar néző meg csak vidul. Egyrészt, mert a franciáknál nemzeti minimum – talán még az alkotmányban is szerepel az apró betűs résznél –, hogy a filmvígjáték lehetőség szerint legyen vicces. Másrészt azért, mert kacagva kérdezhetjük: ez nektek a nacionalizmus? Pedig az. Az egyik francia, a másik belga. Amúgy szinte kiköpött egyformák: sebesen szájaló, szerethető marhák. Tombolnak a nemzeti érzések a kicsike határvároskában. Az utálat ide-oda cikázik a csíkos sorompó két oldala között. Ám egyszer csak feltűnik valami egyszerre idegen – és közben mégiscsak közös kényelmetlenség (megengedőbben: lehetőség) –, az arctalan és általános (nem bamba és nem camembert) Egyesült Európa.
Komplikált dolog lehet belgának lenni. Egyrészt, ugye, hova álljon az, aki se nem flamand, se nem vallon, másrészt viszont, ha mégis sikerül valahova állnia, még mindig ott vannak a franciák. Úgy tűnik, az ember ember közti gyűlölködésben egészen speciális helyet foglal el a belga- francia utálat - legalábbis ez derül ki a színész-rendező, Dany Boon új vígjátékából, melynek főszereplője éppen ez az utálat. Ez azért - mégiscsak az idegengyűlölet lett legfőbb vígjátéki szervezőerővé téve - elég tökös dolog a kommerszek piacán. Sokat ígérő kezdet, hogy a főhős egy franciagyűlölő belga tulok, aki vámtisztviselőként védi a hont, mígnem valami EU nevű társaság úgy nem dönt a feje felett, hogy minek ide sorompó, keveredjen csak kedvére belga és francia. E keveredés puszta gondolatára is lilulni kezd a belgát játszó belga, Benot Poelvoorde feje - és micsoda fej ez: igazi vígjátéki koponya, egy funési bura nagyobb kiadásban. Ahogy Poelvoorde kicsattan a figuráját éltető franciautálattól, az tananyag a burleszkkisképzőben.