Sorozat: BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport Források és Tanulmányok Rendezés: Összesen 1 találat Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek Elfogadom
Az íróasztalnál felismert elmélet és a gyakorlat néha ellentmondanak Megkérdeztük Sudár Balázs véleményét a hazai hagyományőrző mozgalmakról is. Szerinte a tudománynak mindenképpen fel kell vennie a kapcsolatot velük: az amatőr érdeklődők igényeit ki kell szolgálni, míg a mozgalom szűkebb, de szinte profiként működő rétegét be kell vonni a kutatásokba. Utóbbiak munkája például a honfoglalás kori tárgyak rekonstruálása esetében nagyon komoly eredményeket is hozhat. Magyar Őstörténeti Témacsoport - Történettudományi Intézet. Lehet, hogy teljesen félreértettük eddig a magyarok őstörténetét - 444
A sztyeppei hadviselésről és a honfoglaló magyarság nyugati ellenfeleiről "Békében a becsület a legfontosabb, azonban háborúban azok a ravasz cselek, taktikák, melyek nem okoznak sem szenvedést, sem nyomorúságot a katonáknak. […] Az az igazi hadvezér, aki olyan hadicselt vet be, olyan stratégiát alkalmaz, hogy úgy tud győzedelmeskedni, hogy nem esik kár a seregében. Mi haszna van egy olyan győzelemnek, melyben veszteségek és szenvedések érték a sereget? " A mandzsu birodalom alapítója, Nurhacsi: Magasztos tanítás, 17. század eleje Honfoglaló magyar lovas, ázad (Boldog Zoltán alkotása) Abban kimondva vagy kimondatlanul a kutatók többnyire egyetértenek, hogy számos nép fegyverzete, taktikája hasonló volt a magyarokéhoz, sőt némelyek szerint kifejezetten azonos volt azzal. Lehet, hogy teljesen félreértettük eddig a magyarok őstörténetét. A hagyományosnak számító filológusi vagy régészeti megközelítés mellett érdemesnek tűnik tehát egy másik irányból, a történeti párhuzamok felől is alaposabban megvizsgálni a kalandozó magyarok és más sztyeppei népek hadviselését.
A hunok régészeti emlékei Csiky Gergely: Az ázsiai hunok régészetének időszerű kérdései Masek Zsófia: Kelet-Európa hun kori régészete Rácz Zsófia: A hun korszak a Kárpát-medencében Gulyás Bence: Kelet-Európa a hun kor utáni időszakban (5–7. század) II. Fejezetek az avar kor régészeti kutatásából Vida Tivadar: Az avar kori népesség keleti összetevői a régészeti és a genetikai források fényében Szenthe Gergely: A késő avar kor mint régészeti korszak és történeti problematika (Kr. u. 650/700–840/850) III. A korai magyarok a történeti tudományok megvilágításában Klima László: Nyelvészet és őstörténet Bakró-Nagy Marianne: A magyar nyelv finnugor és török összetevői történeti megvilágításban B. Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomára bukkanhattak a kutatók | MTA. Szabó János, Sudár Balázs: A korai magyar történelem és a történetírás Türk Attila: A régészet szerepe és eredményei a korai magyar történelem kutatásában Szécsényi-Nagy Anna, Szeifert Bea, Csáky Veronika, Mende Balázs Gusztáv: Archeogenetika és magyar őstörténet. Hol tartunk 2021 elején? IV. A Kárpát-medencei magyar történelem kezdetei Révész László: A dinamikus 10. század a régészeti leletek tükrében a Kárpát-medencében Bollók Ádám: A korai magyarság első találkozásai a kereszténységgel Szovák Kornél: Szkítia és a szittya azonosságtudat Hirdetés Címkék: Történelem, Genetika, Nyelvtudomány, Régészet, Őstörténet Hasonló tartalmak: 25 éve a Hadak Útján A finnugor őshaza Hajdú Péter szerint Amatőrök egymás közt Honfoglalók?
A kutatáshoz sikerült megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek. A térképen a korai magyarság feltételezett vándorlási útvonala látható régészeti adatokra alapozva. A sárga terület a manysi, a piros a hanti népcsoport mai elhelyezkedését jelzi. A nagyobb, áttetsző rózsaszínnel jelölt területen ősmagyar régészeti leleteket találtak, és nagyjából ide tehető a Julianus barát által említett Magna Hungaria. Forrás: Post et al. A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között. Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de valószínűnek látszik, hogy a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.