A szép mátkám íme, itt jő: a barázdabillegető! S jöttek sorba a vendégek. Rigó néni fürgén futott, cipeli az ajándékot. Lépked a pinty, balra, jobbra: Ez a mező legszebb csokra! Nászdalt fúj a fülemüle, megfájdult a násznép füle! Holló bátyó nagy károgva az ifjú párt összeadta. Fülesbagoly se hall, se lát, Mind megette a vacsorát! Vége lett az ünnepségnek, hazamentek a vendégek. Csukás István: A kutya első verse Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg sóhajtozik, és füstöt fúj, mint a kémény, ködös szemmel hova bámul, dől belőle a sok élmény. Jön a kutyám szimatolva, ő most egy nagy nyomozó eb, fölfedezi a világot, és most az orrával főleg. Megtelik az orrsövénye, minden szagot külön választ, csípőst, fanyart, dohost, szúróst, felsorolni ki tudná azt? Csodálatos szimatával betalál az asztal alá, futólagos üdvözlésként a lábam puhán megnyalá.
Csukás István: Sün Balázs Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak szűk lett nékik az a ház, s előfordult ilyenkor, hogy kívül rekedt Furakodott, nyomakodott, morgott, perelt dühöngve, semmit se ért, mit tehetett, lefeküdt a küszöbre. Telt az idő, múlt az idő, éjre éj és napra nap. Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! "- kiáltott fel "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház! " "Éppen ezért én elmegyek. Szerbusz néktek hat testvér: Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott, fogta magát, elindult, lába nyomán porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált, szomszéd tölgyig meg sem állt. Ottan aztán sürgött-forgott, árkot ásott, falat emelt, tetőt ácsolt, ajtót szegelt, és mire a nap leszállt, épített egy kalyibát. "Így ni! – mondta. – Most már végre ké- nyelmesen alhatok!
De ha látja, hogy már alszol, befogja a csőrt, és nem szól. aludj, én vigyázok rád! Jó meleg a paplanocskád, s pihe-puha a párnád. Aludjál hát egy kicsinykét, s kapsz majd finom reggelicskét! Csukás István: Sün Balázs Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! " kiáltott fel Sün Balázs "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház". "Éppen ezért én elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát.
Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! " kiáltott fel Sün Balázs "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház". "Éppen ezért én elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát. "Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Írd meg kommentbe!
Impresszum Szerkesztő: Farkas Ilona Email: Tárhely: Tá Kft. Weblapmotor: Wordpress 5. 6.