Azonban nem lehetett teljes a csapat, hiszen a Kevint alakító Thomas Ian Nicholas és a Heathert megformáló Mena Suvari kihagyta a nagy eseményt. A filmhez hét további rész készült, melyekből négyben szerepeltek együtt az eredeti színészek, akik örömmel nosztalgiáztak együtt, ami pedig az eltelt két évtizedet illeti, mindegyikőjükkel kegyes volt az idő, a gimisként megismert szereplők már negyven felett járnak, viszont az utolsó közös film, a 2012-es Amerikai pite: A találkozó óta alig változtak. Valami furcsa naivitás miatt úgy gondolják, hogy Stifler talán el sem jön, hiszen "véletlenül" meg sem hívták. De milyen lenne egy igazi(! ) "pitefilm" Stifler nélkül!? Innentől kezdve elszabadul a pokol, és bár senki nem akar, valahogyan szinte mindig ivászat és bulizás alakul az esti programokból. Jim (szokásához híven) hibát hibára halmoz, így az amúgy is gyengécske lábakon álló házassága, vészesen közeledik a végéhez. Ebben szerepet játszik egy nagyon nagyon fiatal és nagyon szexi fiatal lány, akinek korábban Jim volt a babysittere.
Az azt követő, szinte az egész eredeti szereplőgárdát lecserélő folytatásokról pedig már inkább ne is beszéljünk... A pités srác (Jason Biggs) újra akcióban Az Amerikai pite - A találkozóban a helyzetkomikum sajnos igen kevés és már túlságosan is kiszámítható, így még véletlenül sem kell attól tartanunk, hogy rekeszizomlázat kapunk az állandó hahotázástól. Sőt a poénok alkalomadtán még az Amerikai pitéhez képest is ízléstelenek - például amikor a szükségesnél többet mutatnak, pusztán a nagyobb hatás kedvéért. Egyébként többnyire az előző részekben látott fordulatok újabb változataival találkozunk (kínos ruhák, szituációk, az egyes szereplők szokásai és szavajárása stb. ), ami önmagában nem volna baj, csak ennyi előzmény után már oda a meglepetés átütő ereje - ez pedig nélkülözhetetlen lételeme minden komédiának. A Pite régi sikere abban rejlett, hogy a durván vicces poénok teljesen életszerű helyzetekbe ágyazódtak - ezúttal azonban túlságosan is kevés a jó poén, hogy az újszerűségről már ne is beszéljünk.
Amerikai pite a találkozó szereplők 1 Amerikai pite a találkozó szereplők video Kitaláljuk? Gyerekes csínyek. Ízléstelen viccek. Alig takart női aktok. Kínos szituk. Részeges bulik. Baráti szívatások. Senki többet? Nem, sajnos, ha valaki többet várna el a szériától, az annyival maradna, mintha Stiflernek akarná elmagyarázni az emberi jogokat. 2012-09-24- írta Székely Bíborka Olvasd el a kritikát Történet Ebben az új vígjátékban az Amerikai pite szereplőit egy kicsit több mint egy évtizeddel később látjuk viszont, amikor újból összejönnek az érettségi találkozó apropóján. Egy nagyon hosszú hétvége alatt kiderül, hogy ki változott, ki nem, valamint hogy az idő és a távolság nem szakíthatja szét a baráti kötelékeket. 1999 nyara volt, amikor négy kisvárosi, michigani srác úgy döntött, megpróbálja elveszíteni szüzességét. Az azóta eltelt évek során Jim és Michelle összeházasodtak, Kevin és Vicky pedig búcsút mondtak egymásnak. Oz és Heather eltávolodtak, de Finch még mindig vágyakozik Stifler mamája után.
Habár A találkozó befejezése során utalás történik az esetleges további, évenkénti folytatásra, a szereplők és saját érdekünkben inkább reménykedjünk, hogy ezzel az epizóddal már tényleg vége a szériának. Hiszen, ahogy az általánosságban véve a legtöbb dologról elmondható, a pite sem igazán jó felmelegítve - mely jelen esetben nemcsak hogy nem juttat el a csúcsra, de egyáltalán nem nevezhető kielégítőnek, amit nyújtani képes. Amerikai pite - A találkozó előzetes
A töltelék azonban hibátlan, ha csak pár karakter is viszi a hátán a filmet, ők nagyon viszik. Az erotika sem hiányzik, mi több, 18-as karikás művel van dolgunk, így a hamisítatlan Pite-élmény bizony jelen van, és bátran lehet ajánlani bárkinek, aki vevő egy kis pikáns poénáradatra. Az önismétlés sem annyira pofátlan, mint a Másnaposok esetében, ráadásul ezekben az ínséges időkben még akár kiemelkedőnek is lehet nevezni saját súlycsoportjában a Találkozót. Az biztos legalábbis, hogy az év legjobb vígjátékai közt ott lesz, s annyi teher sincs rajta, hiszen a kultstátuszba emelést az első három rész megoldotta. A színvonal megmaradt, nem emelkedett, de a röhögés mértékét sikerült megtartani. Remek ötletek vannak jelen, s azokból is kiemelkedik a Finch-Stifler párharc megoldása. Bár nyitva áll az ajtó a további folytatások előtt, ráadásul a színészek elfoglaltságát ismerve nem is elképzelhetetlen, mégis valószínűleg jót tenne egy újabb pár éves pihentetés, amíg sikerül rájönni, mivel lehet még kiaknázni a sorozatban lévő lehetőségeket.
De erre később visszatérek. A történet nem túl egyedi, az egykori gimis évfolyamtársak készülnek érettségi találkozójukra, és ennek apropóján az általunk megismert kis társaság külön aperitifet iszik ennek örömére, s együtt hangolódnak a nagy nyakba borulásra. Persze a történet abszolút mellékes, hiszen egy jó komédiánál csupán vázat ad, s magát a filmet a jól eltalált szereplők és poénok töltik meg. És el is érkeztünk a legsarkalatosabb ponthoz, a karakterek kérdéséhez. A filmtörténelem egyik legnagyobb újraegyesülése történik ugyanis, az összes főszereplő, és a legtöbb mellékszereplő is visszatér, s teszik mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebbet változtattak alteregójuk viselkedésén. De ez valahol baj is. A főszereplők közül ugyanis egyedül a Jim-Michelle páros, Stifler és Finch érdekes, a többiek abszolút átlagosak, de ez így volt mindig is. Furcsa, hogy Alyson Hannigan sokkal jobban emlékeztet Lily Aldrinra (Így jártam anyátokkal), mint Michelle korábbi énjére, bár ez talán a szinkroncserének is köszönhető, de a legnagyobb puhulás egyértelműen az övé.