Vasárnap lesz az Everest első megmászásának 69. évfordulója. (MTI)
Mert ott majd megmutatod, hogy mennyie jó veled, hogy te vagy az Igazi. De nem hiába a közhely, hogy megszerezni könnyű, megtartani nehéz. A szex sem mindenható eszköz és önmagában nagyon kevés. Ám mi valahol mélyen mégis meg vagyunk győződve arról, hogy elég lesz. A férfiak is lehetnek ugyanúgy bizonytalanok, elhagyottak és másban-magukat-megtalálni-vágyók, mint önök, ti. Bezony. A párkapcsolat nagyon macerás dolog, és igen, van úgy, hogy az ember hosszú évek után találtatik alkalmatlannak rá. Esetleg nem ő maga mondja ki ezt, hanem róla mondják ki. Egy férfiról is. Aki ezek után ott áll (ül, fekszik), ránk húzott általánosítással fogalmazva "kapuzárási pánikban" és persze, ilyenkor könnyű úgy képzelni, hogy a maszkulinitás nem engedi, hogy gyengébbnek ismerjük el magunkat. Mikor kell lemondani egy férfiról?. Ezért hirdetjük, amit ez a bizonyos ismerősnek az ismerőse is, hogy márpedig nekünk csak ilyen és ilyen nők az "eseteink". Sluszpassz. Holott az a pánik egyáltalán nem törvényszerűen kapuzárási ám... Sokszor csak önértékelési gond, letörtség, szimpla kudarcélmény – és igen, szeretném finoman, senkit nem megbántva visszaperelni kicsit a vívódás, az önmarcangolás és a bizonytalanság jogát, negyvenes, kapcsolatból kikerült férfitársaim nevében.
O'Learynek persze nem minden ötlete lett siker. Ott volt például a fizetős vécék elképzelése is, amikből aztán egyébként nem lett semmi: " Például megnéztük, hogy mi lenne, ha raknánk egy pénzbedobó nyílást a vécéajtóra, hogy az embereknek tényleg be kelljen dobniuk egy fontot, ha dobni akarnak egy sárgát. Pay per pisi. Ha egy ferfi bizonytalan 4. Ha valaki hajlandó kifizetni öt fontot, hogy elmenjen vécére, személyesen viszem oda. Egy ötösért a seggét is kitörlöm " – vázolta az elképzelést az egyébként nagy lóbolond O'Leary, aki később bevallotta, hogy ezt a javaslatot azért elég nehéz lett volna kivitelezni, szóval inkább hagyták. Ugyanerre a sorsra jutott az ír fapados extraszolgáltatásokat tartalmazó transzatlanti járatindítása is, amivel kapcsolatban O'Leary azt mondta, hogy " turistaosztályon nem lesz semmi extra. Első osztályon minden ingyen lesz, beleértve a szopást is ", ami természetesen akkora felháborodást keltett, hogy tizenkét éve a Mandiner is megemlékezett róla. Tengerentúli Ryanair-járat egyébként azóta sincs, mint ahogy az első osztályt és az azzal "járó" szolgáltatásokat sem vezették be.
Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése. " Fotók: Deflyne on manseok on PublicDomainPictures on javallma on Free-Photos on
Elmondom például, milyen vagyok én. Hát, semmi különös. Nem Brad Pitt volt a jelem az óvodában, de a Notre Dame-i toronyőr szerepére se hívtak még casting nélkül. Nem vagyok iszonyatosan laza, de azért a nyelvem se ragad a szájpadlásomhoz nők jelenlétében. Elrontottam valamit egy nagyon hosszú életszakaszban, és tartok tőle, hogy nem tudom rekonstruálni, mikor. És most itt állok (ülök, fekszem) és fogalmam sincs, milyen lesz, ha még egyszer, esetleg, jön valaki… hogy akkor majd mérlegelek-e… és jól teszem-e, ha nem. Ha egy ferfi bizonytalan 13. Csak egy biztos: ha szerelmes leszek, nem számít majd semmi. Se életkor, se élethelyzet, hogy hány éves, van-e gyereke, cukorral vagy mézzel issza-e és a többi. Úgyhogy szeretnék minden embertársamat, nőt és férfit megkérni: higgyétek el, középkorú férfi is lehet… öööö… na… bizonytalan. Bizony. Somos Ákos
2020-07-16 LB 3394 Meg mered nézni ezeket a J-horror klasszikusokat otthon, egyedül a sötétben? Akik nem tudják, a J-horror az összes japán horrorfilm gyűjtőneve. A horror stílus gyökerei mélyen nyúlnak a japán mozizás múltjába, egészen az 1960-as évekig, és még ma is olyan népszerű, mint akkor. Sok szempontból is úgy tűnik, hogy a J-horror az elmúlt években elérte műfajának csúcsát Japánban és Nyugaton is, az olyan filmekkel, mint a Kör és a Fekete Víz. Kategória:Japán horrorfilmek – Wikipédia. Ha egyiket sem láttad, itt az ideje! Ezeknek a filmeknek a népszerűsége, szerintem (számomra biztosan) létrehozott egy sztereotip japán horrorfilmet; egy történet, ami különböző emberek szellemekkel való találkozását írja le, akik sápadt, hátborzongató gyerekekként manifesztálódnak – és elkerülhetetlenül halállal végződik. Ezzel nekem nincs is semmi bajom, sőt néhány a legjobb J-horror közül tökéletesen bele is illik ebbe a formulába. De bizonyos módokon ezek a világszintű általánosítások eltorzították a J-horror valódi értékét; egy egyedi stílus, ami feszegeti a határokat és a világon mindenhol befolyással van a mozikra.
Mint ilyen, az amerikai remake-eket a The Ring és a The Grudge 2002-ben és 2004-ben dobogta a box office aranyhoz. A Pulse, a Dark Water és az One Missed Call amerikai változatai, a The Ring és The Grudge folytatásai hamarosan megtalálták a nagy képernyőt, és bár lehet, hogy elárasztották a piacot, nyilvánvaló, hogy a japánok a legbefolyásosabb horror filmeket produkálják a 21. Japán horror filmek. század első részében. Természetesen nem minden modern japán horror (vagy "J-horror") film szellem történet. A Takashi Miike Audition (1999) auteur antagonistája például egy látszólag édes fiatal hölgy, aki szadista vonallal bír, míg Kibakichi (2004) vérfarkas történet, a Suicide Club (2002) egy szürreális társadalmi kritika, amely a fiatalkorú lázadással és a népszerű kultúra és a táboros, túlhajtott filmek, mint például a Versus (2000) és a Wild Zero (1999), túlmutatnak a leírásban.