A héten kezdődtek A bolygó hollandi című Wagner-opera próbái, a darabbal indul július 1-jén a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadja. Wagner-opera korábban még nem szerepelt az idén alapításának 85. évfordulóját ünneplő fesztivál műsorán. Wiedemann Bernadett, aki Mary, a dajka szerepében áll színpadra, az M1 aktuális csatorna kedd reggeli műsorában kifejtette, hogy A bolygó hollandi azért kitűnő választás, mert a darab azokat az embereket is megfogja, akik még sohasem néztek Wagnert. Az operaénekes elmondta, hogy az előadás próbái már elkezdődtek, a Sentát alakító Rálik Szilviával közös duettjét a héten kezdik összeénekelni. Wiedemann Bernadett emlékeztetett, hogy a rendezőnek felkért Szabó Máté, aki az elmúlt években a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Operettszínházban is sikereket ért el, a világűrbe álmodta meg a darabot és ennek jegyében ki is fogják használni a szabadtéri színpad méreteit. A próbafolyamatokról szólva László Boldizsár, aki Eriket, a vadászt fogja játszani a darabban, megjegyezte, hogy Szabó Máté az a típusú rendező, aki nyitott a színészek javaslataira.
A héten kezdődtek A bolygó hollandi című Wagner-opera próbái, a darabbal indul július 1-jén a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadja. Wagner-opera korábban még nem szerepelt az idén alapításának 85. évfordulóját ünneplő fesztivál műsorán. Wiedemann Bernadett, aki Mary, a dajka szerepében áll színpadra, az M1 aktuális csatorna kedd reggeli műsorában kifejtette, hogy A bolygó hollandi azért kitűnő választás, mert a darab azokat az embereket is megfogja, akik még sohasem néztek Wagnert. Az operaénekes elmondta, hogy az előadás próbái már elkezdődtek, a Sentát alakító Rálik Szilviával közös duettjét a héten kezdik összeénekelni. Wiedemann Bernadett emlékeztetett, hogy a rendezőnek felkért Szabó Máté, aki az elmúlt években a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Operettszínházban is sikereket ért el, a világűrbe álmodta meg a darabot és ennek jegyében ki is fogják használni a szabadtéri színpad méreteit. Fotó: Dusha Béla, A próbafolyamatokról szólva László Boldizsár, aki Eriket, a vadászt fogja játszani a darabban, megjegyezte, hogy Szabó Máté az a típusú rendező, aki nyitott a színészek javaslataira.
Emellett persze nem feledkezhetek meg az énekesekről, akik ehhez az illúzióhoz hozzátették a magukét. Kálmándy Mihály valóban megjelenítette a hollandi minden frusztrációját, haragját, reményét, majd fájdalmát, melyben remek partnere volt Rálik Szilvia gyönyörű szopránja. A Szegedi Nemzeti Színház két művésze, Altrojay Tamás és László Boldizsár is tökéletesen hozták karaktereiket, bár a vadászt játszó László kicsit túljátszotta, már-már gyermekien hisztisre vette a figurát. Paul Potts apró szerepében is emlékezeteset alakított, tenorja pedig valósággal szárnyalt. A Szegedi Szabadtéri Színház idei nyitóelőadása beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a szokatlan rendezői látomás működött, és egy kis modernitást adott a darabhoz. Wagner zenéje, a szegedi Dóm és a kellemes nyáresti éjszaka pedig megadta azt a pluszt, ami miatt megéri a csillagos ég alatt nézni színházi előadásokat. Remélem, hogy a Szabadtéri további előadásai is hasonlóan színvonalasnak bizonyulnak majd ebben az évben. Kedvcsináló fotóalbum itt megtekinthető.
A művész szerint komoly feladat betölteni a fesztivál hatalmas színpadát, a rendezőnek sikerült ez, és ezután már az énekesek feladata, hogy bejátsszák a teret.
Varga Fanni kritikája ► Tovább Az Ibsen Stúdiószínház szolgált otthonául Thomas Mann- Zalán Tibor Mario és a varázsló című Kovács Frigyes által rendezett egyfelvonásos darabnak. A történet a művészetről, a modern ember kultúrához való hozzáállásáról és a manipuláció hatalmáról ad nekünk életre szóló leckét, olykor humoros, máskor vérfagyasztóan drámai módon. Szilágyi Viktor kritikája A legnagyobb írók attól örökérvényűek, hogy műveiket nem kell aktualizálni, felcímkézni, magyarázni; mondandójuk évtizedek, évszázadok múltán is érdekes, és kíméletlenül tükröt tart minden kor emberének. Ilyen lebilincselő és hátborzongató olvasmány Thomas Mann elbeszélése, a Mario és a varázsló. Az irodalmi remekmű sikere a Békéscsabai Jókai Színházban mégis elsősorban Zalán Tibor nagyszerű drámájának és Kovács Frigyes elgondolkodtató rendezésének köszönhető. (Niedzielsky Katalin kritikája) Vitalap | Aki a Mario és a varázsló pénteki bemutatójára érkezett a Jókai Színházba, annak nem kis meglepetésben lett része.
Izgalmas, érdekes kezdet, amely, még az eredeti Thomas Mann-műhöz képest is meghökkentő. De miért lenne az, ha egy korszak tükrét tükörképként, a maiba adaptálják? ►Tovább BEOL | Ma este kerül terítékre a Jókai Színházban a Mario és a varázsló. Thomas Mann elbeszélését Zalán Tibor írta át. A darabot pedig a Jászai Mari-díjas Kovács Frigyes rendezi. Licska Balázs interjúja ►Tovább Be kell valljam, soha nem tartozott a kedves Thomas Mann-elbeszéléseim közé a Mario és a varázsló. Ez talán így nem biztos, hogy igaz, mert elképzelhető, hogy csak a róla szóló elmélkedések és tanulmányok, avagy a különféle feldolgozások távolítottak el a közeléből. Ezek pedig leginkább azért, mert igen leegyszerűsítették a mű elképzelt üzenetét, mármint, hogy Mann ebben a munkájában a fasizálódás (keletkezés, eluralkodás, hipnózis, lealjasítás és megalázás) veszélyét és démonikus hatásmechanizmusát veszi górcső alá. Amellett, hogy elképzelhető ez is, sőt, bizonyára nem kizárható, a német írót én ennél mélyebbnek – és ennél bonyolultabb gondolkodónak (hogy az egyetemes szót kikerüljem) – vélem.
A Vénusz a szerelem istennője. Ez a név a szeretet csúcspontjához, a városhoz kapcsolódik, amelyet a Vénusz istennő megvéd. Toppe di Venere egy olyan város, amelyet kevés idilli saroknak tartottak, és a békét szeretõk számára a tárház. A várost vonzza a korábbi csend, "amely már régóta nincs itt". A "Mario és a varázsló" főszereplői: A mesemondó és családja, a pincér Mario, Mrs. Angolieri (az "Eleanor" panzió tulajdonosa), Giovanotto, a hipnotikus Cipollo A mesemondás formája. Az első személyben - a narrátor; az esemény egyik szemtanújának szubjektív története, amely egy idő után elmondja. "Mario és a varázsló" kompozíció I h. - Ismerkedés a Toppe di Venere üdülőhelyen. II. H. - A beszámoló családjával történt események képe. III. Óra - A Cipolla Session, amelynek csúcspontja a hipnotizált nézők tisztességtelen tánca, és a lehangolás Cipolla halála. Az első rész szervesen elnyeli a másik kettőt: az olvasó megtanulja, hogy drámai események történtek a narrátor pihenése közben. Ezeket a részeket egyesíti a narrátor története.
A bűvész helyett a Gyapjúinges, a közönség egyik tagja kíván jó estét. Szemtelenségéért meg is kapja büntetését: a fiatalember – akarata ellenére – szembefordul a közönséggel és kiölti a nyelvét, amint Cipolla suhint egyet ostorával. A bűvész csak ezután mutatkozik be: testi hibája miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra, így a front helyett az olasz városokat járja produkciójával. Munkáját a sajtó és a közönség egyaránt elismeri, egyik római fellépését maga a Duce fivére is megtekintette. A bemutatkozás után a mester számtani mutatványba kezd. A nézőknek számokat kell mondaniuk. Ezeket Cipolla felírja egy fehér lappal fedett táblára, majd összeadja. Az összeg megegyezik a lefedett táblára korábban felírt számmal. A bűvész ezután arra kéri közönségét, hogy rejtsenek el tárgyakat, amiket majd neki kell visszaszolgáltatnia tulajdonosaiknak. Angelioleri asszony elrejti a melltűjét, de ezt gyorsan megtalálja a mester. Cipolla felidézi az asszony múltját: egykor a világhírű Eleonora Duse társalkodónője volt.
Kolibri Színház (VI. Jókai tér 10. ) I. félév VII. Kaposvári ASSITEJ Biennálé Üveghegy-díjas előadása Thomas Mann írására a legtöbben úgy emlékszünk, hogy az kizárólag egyetlen démonikus alakra, Cipollára, a bűvészre koncentrál, s ezt a képzetünket erősítik azok az elhíresült színpadi adaptációk is, amelyek Latinovits Zoltán vagy éppen Mácsai Pál jóvoltából épültek be a köztudatba. Pedig a mű egyik nagy erénye, hogy egy egész városka lakosságának idegrendszerét rajzolja meg a múlt század húszas éveinek fokozódó gazdasági és társadalmi válságának idején. A történetben Cipolla felbukkanásáig fontos és pontos benyomásokat szerezhetünk a fasizálódó Olaszország népének akkori hangulatáról és észjárásáról, méghozzá egy művelt européer szemszögéből. Van-e esélyünk a szabad akaratra? Kívánjuk-e egymásnak, hogy legyen? Vagy jobban vágyunk arra, hogy mások uralkodjanak fölöttünk? A halhatatlan klasszikussá vált történetet fiatal nézőinknek ajánljuk. Az előadás időtartama kb. 70 perc. Bemutató: 2012. szeptember 30.
"Thomas Mann 1930-ban írta meg novellájában az esetet Cipollával, a borzalmas művésszel, aki előadásán hipnózis útján kezdetben mulatságos, majd egyre visszataszítóbbá váló ötleteinek végrehajtására vette rá a közönséget... © Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.
De valóban akarták ezt a rendszert az olaszok, vagy talán nem volt más választásuk? Tehetjük-e Cippolát és Benito Mussolinit egy kalap alá? Lehet, hogy ugyanarról a személytől van szó? Ez a nemzeti tudat sérül akkor, mikor az író kislánya megmossa a fürdőruháját, és ezt csak úgy tudja megtenni, hogy leveszi, és pár másodpercig meztelen lesz. Ez a tett nagy megrökönyödést váltott ki a "hazafias" olaszokból. Majdnem bírósági ügy lett belőle, de végül 50 líra büntetés kifizetésével le is zárult ez a dolog. Cippola érdekes pillanatban tűnik föl. Akkor tűnik fel, amikor "megszűnik a strand nemzeti jellege", ugyanis az olaszok ekkor utaztak haza. Az olvasó ekkor tudhatja meg, hogy Cippola lesz a címben megemlített varázsló, hiszen este előadása lesz! Az író gyerekei nagyon várják ezt az estét, hiszen ilyen eladáson még nem vettek részt. Eljött az este. A varázsló hatásos kezdést akart, ezért "késett" fél órát. Cippola végre megjelent. A lovag, ahogy az író őt nevezte, "egy nehezen meghatározható korú, de semmi esetre sem ifjú férfiú volt, éles, kusza vonalú ábrázattal, szúrós szemmel, redősen zárt szájjal, kicsi, feketére viaszozott bajuszkával, és alsó ajka és válla között úgynevezett légyszakállal, s bonyolult utcai-estélyi eleganciával öltözve.