Nucingennek nincs jelentősebb szerepe Rastignac sorsának alakulásában e regényben, de a későbbi művekben üzletfelekké válnak, és Rastignac az ő lányát veszi majd feleségül. GOBSECK Szereplő-párja az öreg uzsorás, Gobseck is, de benne van bölcsesség, Vautrinqhez hasonlóan ő is a balzaci igazságok egyik kimondója. VAUQUER-NÉ A női szereplők igen sokfélék a Goriot apó ban. A fő helyszín, a panzió tulajdonosnője, Vauquer-né komikus, anekdotikus figura. Buta és számító, csúnya, elhanyagolt külsejű, de előkelősködő. Az ő életében, gondolataiban is a pénz az egyetlen igazán fontos dolog. Panziójában úrnőként él, igyekszik irányítani a lakók és a szolgák életét, szemtelen kíváncsisága, tolakodó viselkedése ellenszenvessé és nevetségessé teszik az "alapjában jó asszony"-t. LANGEAIS HERCEGNÉ Szintén komikus mellékszereplő Langeais hercegné (Antoinette), Beauséant-né "barátnője". Kidolgozott Tételek: Balzac: Goriot apó. A hercegné együtt érkezik Rastignackal Beauséant-néhoz látogatóba. Célja, persze csak az, hogy a vikomtnét megbántsa – ő árulja el, hogy Ajuda Pinto márki (a vikomtné szeretője) kit készül feleségül venni –, de bekapcsolódva Rastignac és unokanővére beszélgetésébe, sok mindent elárul Goriot-ról és lányairól.
Ráadásul Maxime nem bizonyul méltónak Anastasie szerelmére, végül megcsalja és elhagyja az asszonyt, újabb hatalmas adósságot hagyva maga után. Fia: Ernest de Restaud, illetve több gyerekük is van, de csak neki tudjuk meg a nevét. Beauséant vikomt Beauséant-né férje. Beauséant vikomtné Megjelenik Beauséant-né néven is, lánykori neve: Claire de Bourgogne. Goriot Apó Szereplők. Rastignac távoli unokatestvére, akinek segítségével bekerül a párizsi nemesi társaságba, és ő az, aki Delphine-nel is összeismerteti. Párizs egyik legelőkelőbb, leggazdagabb és legszebb asszonya. Szeretője Ajuda-Pinto, portugál márki, aki végül elhagyja őt, emiatt az asszony vidéki száműzetésbe vonul. Bianchon Teljes neve: Horace Bianchon, orvostanhallgató, Rastignac barátja, külső kosztos a Vauquer-házban, azaz csak ebédre fizet elő. Sokat segít Rastignac-nak a beteg Goriot apó ápolásában, és később a temetés megszervezésében is. Buneaud-né Párizsi penziótulajdonos, Vauquer-né konkurenciája, de egyébként a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, nem jelenik meg személyesen, csak utalnak rá.
Egy öreg, lepusztult panzió bemutatásával kezdődik a történet. Férfiak és nők számára egyaránt kibérelhető a panzió, mely az özvegy Vauquerné tulajdona. Sylvia, a szakácsnő itt dolgozik és minden reggel korán neki is lát munkájának. A panzió lakói: Sylvia, Michonneau kisasszony, Poiret úr – volt hivatalnok, Goriot apó – volt metélttészta, makaróni és keményítőgyáros, Eugene de Rastignac – joghallgató, Victorine Taillefer – Taillefer lánya, Vautrin Goriot apót mindenki gazdag tésztagyárosként ismeri a panzióban. Már több, mint hatvan éves, Vauquerné mégis jó partynak tartja. Meg is próbált mindent, hogy az öreg közelébe férkőzzön, de mindig visszautasítja. Innentől kezdve csak gyűlölettel gondol az idősödő lakosra. Balzac: Goriot apó (olvasónapló) - SuliHáló.hu. Mérgét csak jobban fellobbantja, amikor fiatal, csinos hölgyek teszik nála látogatásukat. Később kiderül, hogy ők csak a lányai, de Vauquerné ezt nem hiszi el. Az egyre szegényedő férfi így lassan minden tekintélyét elveszti a házban. Az egész panzió kíváncsi szokatlan viselkedésére.
A Vauquer-ház a korabeli Párizs keresztmetszetét adja: " Egy ilyen közösségen belül kicsiben az egész társadalom elemei föllelhetők " – írja Balzac. Vagyis az egész társadalmat bemutatja néhány szereplő életútján keresztül. A lakók részben szürke kispolgárok (Poiret), részben lecsúszott, elszegényedett emberek (Goriot), részben pedig szegénynek születő, de a szegénységből kitörni akaró, felfelé kapaszkodó fiatal törtetők (Rastignac). Ahogy Balzac a penziót leírja, nehéz elképzelni, hogy van ennél rosszabb is, pedig van. A penzió világa igazság szerint valahol középen helyezkedik el a társadalmi rangsorban: nincs fényűzés, sivár a környezet, de azért a nyomor sem jellemző (a lakók kispolgárok, akiknek van némi jövedelmük, amiből ha szűkösen is, de meg tudnak élni).
Igazából az sem teljesen világos, hogy miért is került be a darabba… Duzzog Fejedelem A Kalmárral és a Tudóssal együtt allegorikus alakok, akik egy-egy emberi életutat, életlehetőséget mutatnak be, természetesen negatívan. A Fejedelem a hatalomvágy, az erőszakos hatalomgyakorlás, a véres hódítás jelképe, akinek egyetlen célja, hogy seregével minél nagyobb területet hódítson meg. Hódításának azonban nincs célja, a hódítás kedvéért hódít. Csongor kétszer találkozik vele: először, amikor Tündérhont keresi. A Fejedelem kineveti és közli vele, hogy nem tudja, hol van Tündérhon, de ha Csongor megtalálja, akkor szóljon neki, és ő majd meghódítja. Másodszor a mű végén találkoznak, ekkorra a Fejedelem már megbukott, elvesztette hatalmát. Túl sokat, túl nagy hatalmat akart, és végül elárulták. Érdekesség, hogy eredetileg nem Fejedelemnek, hanem Királynak hívták, de ebben a formában a cenzúra nem engedélyezte, ezért változtatta Vörösmarty Fejedelemre. Ilma Tünde szolgálója, maga is tündér. Azonban nem mindig volt az, eredetileg Böske néven ember volt, Csongor családjának szolgálója.