Bevallom, Ember Márk nekem jobban tetszett Cheechként, mint a filmben látott Chazz Palminteri. Márk gengsztere közönségesebb, brutálisabb, piszkosabb, igazi keményfiú, akiről tényleg elhiszed, hogy bármikor szemrebbenés nélkül lelő, ha csak rosszat szólsz. Jelenléte fenyegető, és így sokkal nagyobb a kontraszt, amikor kibukik belőle a mélyen eltemetett művész. Dívát alakítani mindig hálás feladat. Ehhez nem kell Woody Allennek lenni – megnéztük a Lövések a Broadwaynt a Thália Színházban – Programz – A programajánló magazin. Szinetár Dóra ki is hoz mindent Helen Sinclairből, a lecsúszott színésznőből, aki igyekszik fenntartani az A listás sztár imázsát, és ennek érdekében bevet minden manírt és cselt, ami csak egy színésznő fegyverkészletében megtalálható. Neki sem könnyű az összevetés: a filmben a csodás Diane Wiestet láthattuk, aki a 80-as 90-es években Allen egyik kedvenc színésznője volt. De Szinetár megmutatja, hogy kisujjában van a színház és a showbusiness, és képes kellő iróniával nézni önmagára és a szakmára. Ugyanez elmondható Szervét Tiborról is, aki a dörzsölt színházi ügynököt, Marxot alakítja, roppant szerethetően.
Számos musical ezt úgy védi ki, hogy főszereplőjéül olyan hőst választ, aki valahogyan kapcsolatban áll a popkultúrával, és éppen egy előadásra készülnek. Nem mondom, hogy a tick, tick… BOOM! ezt a stratégiát működteti, viszont az vitán felül áll, hogy egy színházi zeneszerző / zenés színházi író természetes módon kezdhet énekelni. Jonathan Larson élete szó szerint a zene körül forgott. A dalok egyrészt Larsonról, másrészt arról a procedúráról szólnak, hogyan ír meg egy dalt. Két csúcspontja is van a filmnek, ahol a dalok által a különböző történeti rétegek összeérnek, és áthallások vannak közöttük. Az egyik Larson és a barátnője közötti szakítás jelenete: a Therapy című számot éneklik az előadáson, miközben a történet szerint (mely ezt a dalt ihlette) Larson és Susan veszekednek egymással. A varázsige i love you baby. A másik jelenet szintén Susanhez köthető: Larsonnak sikerül megírnia a Superbia bemutatójára azt a dalt, amelyet barátnőjéről mintázott ( Come to Your Sense). A bemutatón játszó statiszta ( Vanessa Hudgens) alakításában halljuk a dal elejét, majd váltunk a Susant alakító Alexandra Shipp re, aki Larson lelki szemei előtt énekli a számot.
Felesége volt többek között Diana Keaton és Mia Farrow is. Jelenleg Soon-Yit a felesége, akit 1997-ben vette el, elég nagy botrányt kavarva, hiszen a nevelt lánya volt. Alan Alda – Filmnézés.hu. De kapcsolatuk továbbra is tart, két gyermeket nevelnek. A legismertebbek filmjei közé tartoznak: Játszd újra, Sam! (1972), Annie Hall (1977), Manhattan (1979), Broadway Danny Rose (1984), Hannah és nővérei (1986), Varázsige: I Love You (1997), Agyament Harry (1997), Z, a hangya (1998) (hang), El a kezekkel a feleségemtől (2000), Süti, nem süti (2000), A jade skorpió átka (2001), Holly Woody történet (2002), Csak az a szex (2003), Füles (2006).
2019. A varázsige i love you forever. szeptember 4. -én a The Guardian napilapban megjelent a film rövid cselekménye: "Egy fiatal pár szerelembe esik egymással a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon, ezáltal az évente megrendezett esemény egy romantikus vígjáték helyszínévé válik. " [2] Cselekmény Egy amerikai házaspár elmegy a San Sebastián Filmfesztiválra, és megragadja őket az esemény varázsa, a város szépsége és sármja, és a filmek fantáziája. Szereplők Wallace Shawn: Mort Rifkin Cameron Hunter: fiatal Mort Rifkin Gina Gershon: Sue Christoph Waltz: halál Elena Anaya: Jo Rojas Louis Garrel: Philippe Sergi López: Paco Damian Chapa: a fesztivál egyik tagja Bobby Slayton: a fesztivál egyik tagja Douglas McGrath: Gil Brener Ken Appledorn: a koktél parti egyik vendége Richard Kind: Mort apja Nathalie Poza: Mort anyja Enrique Arce: Tomas Lopez Georgina Amorós: Delores Tammy Blanchard: Doris Iñigo Etxebeste: házigazda Steve Guttenberg: Jake Megjelenés 2020 áprilisában a Tripictures megszerezte a film spanyolországi terjesztési jogait.