Vendégszereplők, képregényes utalások és más érdekességek, amiket csak akkor olvass el, ha már láttad a filmet, vagy nem bánod, ha fontos részleteket tudsz meg róla! A rajongók tudják, hogy a Marvel Moziverzumhoz tartozó alkotások soha nem csak arról szólnak, amit először gondolnánk, ugyanis az alkotók odafigyelnek arra, hogy a játékidőt teletűzdeljék olyan titkokkal, képregényes utalásokkal és vendégszereplőkkel, amelyek miatt érdemes a megtekintés után kicsit boncolgatni a látottakat. A mozikban jelenleg futó Marvel Kapitány is tele van rejtett utalásokkal, amiket az alábbi spoileres listába gyűjtöttek össze. Monica Rambeau: A filmben bemutatásra került egy olyan karakter, aki fontos szerepet kaphat a Marvel Moziverzum jövőjében. Ő Monica Rambeau, aki a Marvel Kapitányban még gyerek, de a képregényekben már felnőtt és szuperhős. A képregényekben egy ideig ő volt Marvel Kapitány Carol előtt, majd olyan álneveket használt, mint Spectrum és Photon. Az utóbbi az anyja hívójele volt. Fury szeme: A Marvel-filmek rendszeres nézői közül biztos, hogy sokan évek óta várják, hogy végre kiderüljön, hogy Fury hogyan vesztette el a fél szemét.
A Marvel Kapitányban erre végre választ kaptunk, ugyanis kiderült, hogy Goose, a macskára hasonlító flerken karmolta meg. A képregények ismerői valószínűleg nem erre a magyarázatra számítottak, ugyanis a füzetek egyikében egy gránát repesze találta el, míg az Ultimate-változatban egy katonai konvoj az X-fegyver program egyik tesztalanyát szállította, amikor robbanás történt, amiben Fury elvesztette a szemét. Az ASIS: A Marvel Kapitány alkotói a karaktereket újraértelmező Ultimate Marvel-képregényekből is merítettek ihletet, ugyanis abban szerepelt az ASIS nevű, fénynél is sebesebb hajó, amit a Dr. Philip Lawson álnevet is használó Mar-Vell épített. Carol az ASIS biztonsági főnökeként is dolgozott. Carol hívójele: Ahogy a filmben, úgy Carol a képregényekben is pilótaként jelent meg, de ott teljesen más hívójelet kapott. A szuperhősnő azt követően lett Carol "Sajtburger" Danvers, hogy egy alkalommal rosszul lett a szimulátorban, és kiadta magából az ebédjét. Gubanc hadnagy: Carol a filmben Gubanc hadnagy becenevet adta Monicának.
És hiába választottak egyéni szerkezetet a figura előtörténetéhez, azaz hogy kiforrott szuperhősként ismerjük meg, aki múltjában elmélyülve tárja fel azt, hogy honnan jött, a film végső soron ugyanazt a mantrát mondja fel, melyet a legtöbb moziverzumos társa: fogadd el, ki vagy, és akkor hősként is helyt állhatsz. Ami pedig a film fordulatait illeti, a Disney-szivárgásoknak hála egy részüket kilométerekről lehet látni, egy más részük viszont egészen új színben tünteti fel az MCU világát. Szóval formulák ide, felejthető világépítés oda, a Marvel Kapitány bizonyos tekintetben azért mégis csak ott hagyja lenyomatát a filmes univerzum egyre bővülő palettáján, még ha összességében kicsit szürkének is hat. A Marvel Kapitány március 7-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Talán emiatt könnyebb is vele azonosulni, mint felnézni rá. És ezzel nincs is semmi baj. A bajok forrása inkább abban rejtőzik, hogy az írók az infantilis figurához infantilis humort párosítanak, és azon belül sem azt a csattanósat, mert hát A galaxis őrzői sem a kifinomult poénjairól volt híres, mégis a jelentős részüket a mai napig idézgetjük. És ha már szóba került James Gunn rendezése: míg az ő filmjeinek volt egyénisége, a Marvel Kapitány ebben sem tud kitűnni, és a látványvilágát is maximum úgy jellemezhetnénk, hogy "korrekt". Mint ahogy végső soron a film is az. Értékelendő, hogy a Marvel Kapitány rendezőpárosa, a független filmek világából érkezett Anna Boyden és Ryan Fleck a nagy CGI-csaták helyett felépített díszletekben és betanult koreográfiákban hittek, de míg az előbbiek tényleg jól visszaadják a 90-es évek ma már egyszerre nosztalgikus és megmosolyogtató miliőjét, addig az utóbbiak inkább csak kötelező jellegűnek hatnak. Humor tekintetében Larson még akció közben is odateszi magát lobbanékonyságával, de a csörték - legyenek kéziek vagy űrhajók között lezavartak - ezzel együtt sem lesznek emlékezetesek.
Legyen ugye a tartalom valamelyest új, de régi karaktereket is csempésszünk bele. Továbbá egy szerethető állat sem jön rosszul (macska). Mivel a 90-es években járunk, akkor nagyon menők voltak a haverokká váló karakterekkel mesélt akciófilmek, ez jó lesz alapnak. Ehhez társítani lehet az ütős zenei aláfestést, ami jól időzítve hangsúlyossá teszi az adott jelenetet, amit a Galaxis Őrzőiben fedezhettünk már fel. Mintha senki nem engedett volna az ötleteiből, mindenki szerette volna belepakolni saját magát ebbe a részbe. Olyan mindez, mintha fognánk egy shakert és a kedvenc italainkat öntenénk bele, de a végeredmény már nem oly ízletes, mint amilyet szerettünk volna. A Bosszúállók: Végjáték hoz már azzal a tudattal ülünk be a mozikba, hogy pontosan tudjuk, fontos szerepe lesz hősnőnknek, hisz tavaly a stáblista után erről egy apró utalással már tájékoztatott minket a stúdió. Az utóbbi pár évben már kicsit rugalmasabban és bátrabban választ a Marvel rendezőket mint régebben, ami most is javukra vált új filmjük kapcsán.
). Tökéletes film, ha önfeledt szórakozásra vágyunk. Klikk a poszterre a nagyobb változathoz Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell) magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 120 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Rupert Sanders Forgatókönyvíró: Jamie Moss Operatőr: Jess Hall Producer: Ari Arad, Steven Paul Vágó: Neil Smith Scarlett Johansson (Az Őrnagy) Pilou Asbaek (Batou) Takeshi Kitano (Daisuke Aramaki) Michael Pitt (Kuze) Juliette Binoche (Dr. Ouelet) Hat olyan nagyon sokszor nem lathattad, ha szerinted az alaptortenet lenyegeben egyezik.. a tortenet lenyegeben teljesen tenyleg teljesen.... Sajnos azzal nem értek egyet, hogy az alaptörténet egyezik. Nagyon sok elemet, főleg az akciókat, a látványvilágot átvették, de a történet lényege kimaradt. Kaptunk helyette egy nagyon semmitmondó csavart, ami önmagában nem semmitmondó, csak az eredeti mondanivalóhoz képest az. Ettől függetlenül én is ajánlom, jó a látvány, jó Johansson, kis kiegészítésnek, egy kis világ színezésnek jó.
A Páncélba zárt szellem amerikai feldolgozása az 1995-ös japán eredeti világát és témáit csak vázként veszi át, hogy aztán saját történetét installálhassa belé, ami nemcsak másra fut ki, de másként és mást is mond a forrásmű tisztelettudó megidézése mellett. Hollywood egy ideje már köröz az ázsiai animációk körül, hisz egyrészt az ázsiai piac egyre fontosabb tényező lett, közben pedig világszerte felnőtt egy generáció, amelyik pontosan tisztában van vele, hogy mi fán terem az Akira, a Ghost In The Shell, a Death Note, és már azok gyerekeinek is ismerősen cseng az Attack On Titan, sőt, a manga és az anime közti különbséget sem kell nekik magyarázni. Ugyanakkor ezek világpiacra való gyártása nem lesz egy könnyű menet. Ahogy nem volt könnyű jelen filmnél sem, hisz a Ghost In The Shell egy jellegzetesen japán történet, még ha találunk is benne univerzális témákat. Egy olyan korszakban készült, amikor Japán teljesen leépítette a hadseregét, miközben ezzel nagyjából egy időben elkezdett minden energiát a számítástechnikába ölni – így adott volt egy ország, ami a világ vezető technológiai nagyhatalmává vált, miközben gyakorlatilag nem tudja magát megvédeni egy esetleges fenyegetéstől, ezek a témák pedig megjelennek mind a mangában, mind az abból készült animében.
Páncélba zárt szellem (2017) - EXKLUZÍV új magyar szinkronos előzetes - YouTube