A páros kiállítás tehát tematikájában összefügg, ám a két alkotó munkái külön egységeket alkotnak a galéria terében. Gesztelyi Nagy Zsuzsa kifejezetten a debreceni gyermekkorhoz köthető jellegzetes épületeket és részleteiket mutatja be kompozícióin, míg Posta Máté Velence szubjektív nézőpontú vedutafestményeiből válogatott. A festményeken múltbeli idilli pillanatok tanúi lehetünk. Ezek sokszor nem általánosan szép vagy tökéletes állapotokat rögzítenek, hanem a művészek számára fontos látványokat és körülményeket, amelyek egyensúlyi lelkiállapotokat ragadnak meg. A megfestett kompozíciókon keresztül saját emlékeink is felderenghetnek, akár lakótelephez kötődő gyermekkorunkból, akár velencei utazásainkról. A kiállított festmények nézőpontjai váltogatják a kinti és a benti környezetet. Fontos motívumaik az ablakok, amelyeken keresztül személyes terekre és a megnyíló környezetre is ráláthatunk. Klasszikus értelemben azonban nem nevezhetők tájképeknek, mert ábrázolásaik és esszenciális részleteik továbbvezetik a nézőket – ha úgy tetszik, tégláról téglára vagy ablakról ablakra – saját emlékek és kötődések feltérképezésére.
Bővebb ismertető Részlet:"Az a folyamatos nyugtalanság, kifinomult izgalom és szenvedélyes türelmetlenség, ami Gesztelyi Nagy Zsuzsannát a világ dolgait érzékeltető érzékszervi képeinek megszerzésére készteti, olyan léthelyzet, amelyben mindaz, ami látható, őt elementárisan és ellenállhatatlanul izgatja. Mert amit csak ő láthat meg, csak az ő szeme vehet észre, azt valóban megnézheti éjjel nappal, feladatának tartja, hogy azután a saját érzékies képalkotó képzeletén átszűrve és elrendezve teljesíthesse ki mindazt. Már a kezdet kezdetén az érzéki szemlélet tiszta intuíciójával tudott a látható világhoz zdetben két, egymástól eltérő vonalon haladt párhuzamosan a művészeti tevékenységem. Egyrészt az elvont, tárgy nélküli képeimnek ábrázolás-mentes világa adott nekem lehetőséget valami olyasminek a kifejezésére, ami legbensőbb igényem, ami csakis színekkel, árnyalatokkal, formai feszültségekkel kifejezhető. Itt találtam meg saját világomat, színeimet, azt a rendet, ami belső igényemnek megfelel.
A 'kint' terepe idővel ugyancsak egyfajta belső térré vált, a belsőt tükrözi. A két pólus nem csak elszakadt, eltávolodott egymástól, de az elemek beazonosíthatósága is kérdésessé vált; önmagukban is szétzuhantak, elhasadtak. A padlók mintázata nem üres ornamentika, hanem lehetnek akár a belső, determináló erejű mintázataink végtelen sorozata, melyek megszakadhatnak mégis; vagy hálózatok, amik át- meg átszövik az életünket, összekötnek minket egymással, összekötik a teret is, miközben tagolják is. A célom végülis mindig a jelen tettenérése, megragadása, és hogy az ember felismerje önmagát, ráébredjen önmagára és sorsa természetére. A lélek valódi történéseit próbálom meg ábrázolni. A művészet egy szellemi és lelki mozgás, az érzékek fognak fel abból valamit, amikor életünk meghatározó momentumai történnek, ezen meghatározó létpillanatok emblematikus ábrázolhatóságát kutatom. " Itt tudjátok őt jobban megismerni: Köszönjük, hogy már ötödször vesz részt aukciónkon!
Persze, a saját rajzomon nem a Sixtus kápolnát készítettem el, hanem egy pálcikaemberkét, aki "mindenféle mintával" kifest egy hatalmas teret. A mai napig élő emlékem, amikor rájöttem, hogyan lehet térben ábrázolni a lépcsőt! 5 éves koromtól tudatosan készültem erre a pályára, és sosem volt kérdés, hogy képzőművész legyek. Öt éve dolgozol a Belső Balkon sorozaton. Miből merítettél inspirációt a kiállításon szereplő festményekhez? Úgy tudom megfogalmazni a legjobban, hogy gyerekkoromban "annyira magasan állt felettünk a nap" – annyira teljes volt, erős, tiszta! Tiszta volt a lelkünk és a tudatunk is. A teljesség lehetőségét éltük meg ott, és bíztunk az életben. Az is olyan különös, hogy a nappalok mennyivel világosabbak voltak régen, az éjszakák pedig mennyivel sötétebbek. Hallgattam a csendet, Debrecent és a gyerekkoromat… olyan makulátlannak tűnt a délutánok csendje. Az a néhány ház és utca, mely körbevett, jelentette a világot, számomra magát az életet. A lelkemben talán ez a pillanat él még most is.
Ez az örökké jelenlévő, megállt pillanat, mely annyira őszinte volt akkor. Egy voltam a házakkal, amelyek olyan nagynak, biztonságosnak, erősnek, magasnak és stabilnak tűntek. Számomra szépnek és öröknek számított az egész: az utcák, az arany napsütés, a mérhetetlen csend, ami által sokkal erősebb volt a világ körülöttem. Annyira gyönyörű volt, és annyira otthon éreztem magam a csodavilágban, mely érzést szavakkal nem lehet elmondani- minden a helyén volt. Így utólag azt érzem, hogy részese voltam egy igazi csodának. Hol a metszéspontja a panel balkonnak és az univerzumot átszelő utazásnak, amit több alkotásod is sugall? Ahogy említettem, a teljességet éltem meg gyerekként, és ennek az élménynek az "ikonjait" festem a mai napig. A másik törekvésem az új, képi törvényszerűségek megkeresése: a Belső balkon című sorozat esetében az átlóval foglalkozom sokat. A képeim – vagyis a rajta szereplő dolgok – nem a világ részletei, hanem a világ újra alkotása, és a saját világom megalkotása: a számomra fontos elemek új, önálló képi egységbe történő rendezése, egy élmény teljességének megalkotása.
Posta Máté nagyméretű kompozícióin Velence patinás épületeinek részleteit fedezhetjük fel. A megjelenített utcatáblák segítenek a tájékozódásban vagy a beazonosításban, a művésznek mégsem célja a jól ismert látványosságok megjelenítése. A város jellegzetes szegleteinek megragadásával karneváli jellegzetességek és klasszikus építészeti elemek is feltűnnek. A látvány valósághű és részletes ábrázolásmódban jelenik meg, amely kötődik a veduták realista városábrázolásaihoz. A málló vakolatok és a több évszázados téglák lenyomatai a mulandóságra is emlékeztetik a nézőket, ezért a vanitász műfajhoz köthetők. A kiállítás minden műalkotása épületek megjelenítésével világít rá olyan mélyebb értelmezési rétegekre, amelyek a lélek "épületességét" hivatottak szolgálni. Felidéződhet bennünk az elmúlás gondolata, lakóhelyeink és környezetünk jelentősége vagy akár gyermekkorunk emlékei, melyekkel az élet egyes szakaszaiban érdemes számot vetni. A művészek március 23-án, a finisszázs alkalmával tárlatvezetést tartanak.
Hozzátette, hogy a magyarok kálváriáján az asszonyoknak külön hely jár, mert mindig ők pótolták a vérveszteségeket, nekik köszönhető, hogy a túlélés és az "országépítés művészete a génjeinkben van". – Mi vagyunk a túlélés európai bajnokai: nem lettünk német tartomány, török vilajet vagy szovjet tagköztársaság. Béke és biztonság szobor. Mi, magyarok nagy kultúraépítő és államszervező nemzet vagyunk – mondta büszkén. A XX. századról szólva megjegyezte: "Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték, az országot ellenségeink, a kormányt a bolsevikok kezére adták, majd a Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált". A miniszterelnök szerint a Nyugat erkölcsi aggályok nélkül rajzolta át Közép-Európát, és ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha. Mint mondta, a második világháború után szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak, ahogy a többi közép-európai országot is.
A Jelenések könyve egy másik fenevadat is említ, amelyet pedig a sárkányhoz hasonlít. A készítők Instagram oldaláról az is kiderül, hogy a két szobor együtt is kiállításra került New Yorkban, mégpedig a Rockefeller center előtt. Elmondásuk szerint mindkét alak egy hibrid lény, rendkívül ellenállóak és nagyon erősek.
A köztársasági elnök hozzáteszi: A csúcson megerősítették elkötelezettségüket Ukrajna szuverenitása és demokratikus működése mellett. Ez azt is jelenti, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak teljes körű biztosítása az ukrán állam mindenkori kötelezettsége. Bike és biztonsag. Novák Katalin úgy fogalmaz: a háború miatt éppen azokban a térségekben kerülhet veszélybe a biztonságos élelmiszer-ellátás, ahol most is nehezek az életkörülmények, így a migráció további növekedésére számíthatunk. Közölte: a magyarországi haderőfejlesztés gyors ütemben halad. 2024-re a védelmi költségvetés eléri majd a GDP 2 százalékát. Országunk, térségünk és szövetségeseink biztonsága mindennél előbbre való – hangsúlyozta a köztársasági elnök. A bukaresti kilencek azért egyeztettek, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az Észak-atlanti Szövetség madridi csúcstalálkozójára, amit a hónap végén tartanak.