Bánki Gergely és Bezerédi Zoltán még azt is viccesen adják elő, hogy levizelnek a zsinórpadlásról. Mégis, mi mehetne itt félre? Negyvenévesen már mindenki félhalott Az ő fürdőszobáját verte szét Kapa és Pepe, vele furikázott Hollósi Frigyes egy homokbányában, és ő dumálta le egy lányról a bugyiját horgásztörténetekkel. Bánki Gergely a kócos hajú, naiv bohóc a magyar filmekben, aki jóindulatával nem tud egyről a kettőre jutni. Most főszerepet kapott Vékes Csaba szatírájában, a Hetedik alabárdosban, ennek kapcsán beszélgettünk vele arról, hogyan lesz a szorongásból színészet, és mi változik az ember életében negyven felett, de szóba került Hollósi Frigyes halála, Xantus János ráksalátája és a térdkalácsáról filozofáló kéményseprő is. A Viszkist vagy a Budapest Noirt várjuk jobban? Lassan véget ér a pangó nyári szezon, ősztől jobbnál jobb filmek árasztják el a mozikat, köztük több magyar is, aminek minden esélye megvan, hogy a Kincsem után megint tömegével csavarja el a nézők fejét. Antal Nimród a Viszkis életét játssza újra egy kőkemény thrillerben, a Budapest Noir a főváros macskaköveire képzeli a magyar Humphrey Bogartot, egy roma permetezőpilóta pedig kilövi magát az űrbe, hogy legnagyobb vígjátékunk, A tanú nyomdokába lépjen.
Debrecen - Félidejéhez érkezett a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjának támogatásából készülő első játékfilm, a Hetedik alabárdos forgatása. A vígjáték valamennyi jelenetét a debreceni Csokonai Színházban veszik fel. A vígjáték valamennyi jelenetét a debreceni Csokonai Színházban veszik fel. A Hetedik alabárdos egy kisember csetléseiről, botlásairól, hatalomra jutásáról és a hatalommal való konfliktusairól szól - jellemezte a filmet röviden a pénteki forgatáson Vékes Csaba rendező, aki egyben a forgatókönyvet is írta. Szerinte "elképesztő" tempóban haladnak a munkával, hiszen összesen 20 napjuk van a forgatásra, miközben normál esetben legalább 30 napra lenne szükségük. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a debreceni Csokonai Színházra esett a választása, az első nagyjátékfilmjét készítő rendező azt mondta: megnézték az ország szinte összes vidéki színházát és a debreceni az, amelyikben a koncepciónak megfelelő terek vannak, amelyek minimális kompromisszummal alkalmasak valamennyi jelenet felvételére.
A Tom és Jerryben mindig imádtam, hogy a kisegér meg a megátalkodott macska mindig annyira eltúloznak mindent, és ha ordítani kell, akkor duplájára nő a fejük mérete, ha meg valaki meglepődik, akkor akkorára nyitja a szemeit, mint az ólajtó. De az az istenverte Tom és Jerry volt, nem egy elvileg felnőtteknek szóló, magyar film! Márpedig a Hetedik alabárdos legalább annyira érthetetlen minden tekintetben, mintha a nemzet színészei halál komolyan megpróbálnának újrajátszani gyerekkorunk valamelyik butább rajzfilmjét. Az elsőfilmes író-rendező, a Filmalap Inkubátor-programjának első felfedezettje, Vékes Csaba eleve olyan hendikeppet ad a filmnek, amit akárhány terapeutával sem lehetne legyőzni: már az alaptörténet is teljesen komolyan vehetetlen. Az ukrán ingatlanmaffia megparancsolja egy színház igazgatójának, hogy bukjon meg az előadása, hogy így aztán átvehessék a színházépületet, és wellnesshotelt építhessenek a helyén, ezért aztán az igazgató megbízza a társulat örök statisztáját, hogy rendezze meg saját, lila ködbe burkolózott darabját, mert azzal elkerülhetetlen a lebőgés.
Vékes ezek közül csak egyet választ: ő pojácákkal akar nevettetni, sztereotípiákat leleplezni, és ha bármi rázósabb dolog szóba kerül (mondjuk a korrupció), azt hárítja magától és áttolja az ukrán maffiózókra. Megúszásnak tűnik ez így, de ami nagyobb gond, hogy nevetni is csak elvétve lehet rajta. Szatíra akkor kerekedne ebből, ha lenne mit kifigurázni, de itt csak az elsőre felmerülő közhelyek kerülnek terítékre, a statiszta a lila ködöt rendezi a színpadra az egymásba szerető bolygók meséjével, a színikritikus sznob, a vezető férfiszínész beképzelt hólyag, a díva a szereposztó díványon jutna mindig előbbre. Itt a klisé karikatúrája is csak klisé marad. Sárközi-Nagy Ilona és Nagy Ervin a Hetedik alabárdos című filmben Forrás: Blue Duck Arts / Backfront A Hetedik alabárdos humorának semmi tétje nincsen, a poénok pedig ritkán ülnek: még a használhatóbbakon is az látszik, hogy jó irányba haladnak, de nem sikerült megtalálni hozzájuk a csattanót. A magaslabdák fennmaradnak a levegőben, a férfiak szexuális teljesítményére vonatkozó viccen ("Így nézek ki élvezés előtt öt másodperccel.
Rendben, hogy ez egy vígjáték, sőt, szinte bohózat, de ha az alapkonfliktus ennyire távol áll mindentől, ami legalább egy picikét is valóságosnak tűnhet – vagy, úgymond, hülyeség –, akkor nagyon nehéz, szinte lehetetlen ráhangolódni a filmre és átadni magunkat neki. Persze nem muszáj minden egyértelműen a mai Magyarországon játszódó filmnek a mai Magyarország társadalmi kérdéseiről szólnia, bár felmerülhet a nézői igény, hogy ha már a színházbezárások, a művészeti intézmények ellehetetlenítése valóban egy komoly probléma itthon, akkor az egyébként pont erről szóló filmnek is legyen valami köze ehhez a bizonyos problémához. Azaz hogy a színházak működésének itt semmi kapcsolata nincs se bukáshoz, se sikerhez, csak a fenntartó kegyeihez. Ha az író nem erről akar beszélni, az is teljesen rendben van, de az előadás megbukása mint a színházbezárás feltétele, meg az ukrán maffiával cseverésző, egy motoros szerkóban támadó fegyveres verőnő által befenyített igazgató annyira értelmetlen ötletek, hogy semmilyen univerzumban nem lehet velük azonosulni.
Az előbbi téren gyászosan gyengén teljesít a sorozat, s még leginkább talán egy-egy sprőd-gunyoros dialógusrészletben sejlik fel valami abból a színházi világból, amelyet Somerset Maugham vagy Molnár Ferenc amúgy pár alkalommal már sikeresebben megírt. A próbafolyamat imitálása kínos, s úgy lehet, még kínosabbak azok a részletek, amelyek "Lajtai Petra" közkívánatra felújítandó vígjátékából elhangzanak. "Nekem élet a színház, én csak itt vagyok én, / nekem kívüle nincs más e nagy Föld kerekén" – ez a két sor egy korábbi Lajtai-műből való, Lajtai Lajos Három tavasz című operettjéből, s mintha a sorozat színésznői is ezzel a Honthy Hanna-i mentalitással feszülnének neki a sikernek: akár a másik cipősarkát is lefűrészelve, no meg egymást mószerolva és kiborítva. Csak színház és más semmi 2016. 02. 15. Amikor az első epizód második percében felbukkant a képernyőn egy öltönyt-nyakkendőt viselő pesti színigazgató, rögtön világossá vált, hogy a Csak színház és más semmi jószerint még futó érintkezést se vállal a kortárs valósággal.
Csak színház és más semmi zene 2 Nekik legalább mintha lenne valami szándékuk a történetbeli bemutatóval, ellentétben a nézőtéren elterülő rendezővel, aki hat teljes részt bekkel ki egyetlen instrukciószerűség nélkül. Ami az érzelmi vonalat illeti, bizony ott sem sokkal jobb a helyzet. A drámaírónőnek elhisszük ugyan, hogy meginog a hűségében (lásd még: "Minden asszony életében jön egy pillanat"), ám a díva férjvisszaszerzési törekvése és pláne – alighanem a sorozat bombájának szánt – leszbikus megszédülése úgy lóg a levegőben, mintha a zsinórpadlásról eresztették volna alá. Schell Judit, Lovas Rozi A sorozat színészei persze mind tevékeny részesei a végeredménynek, amelyet jóindulatúan igencsak vegyesnek ítélhetünk. Csányi Sándor (Fazekas Barnabás rendező) például újra csak beleszorul hajdani, s voltaképp már akkor sem komfortosan testhez álló szerepkörébe, így tehetségét e szériában mindössze annak a változatos domborzatú hanghordozásnak a sokszoros reprodukálásával bizonyíthatja, amellyel rendszerint a gúnyt, a felindulást, a zavart meg minden egyebet jelezni szokott.
"Szerettük ezt a sorozatot, és jó, hogy megszülethetett, de vannak új terveink" - fogalmazott a kreatív producer, aki elárulta, hogy Divinyi Rékával már belekezdtek egy másik széria írásába. A produkció vezető írója változatlanul Divinyi Réka, az epizódok forgatókönyveit mellette Goda Krisztina és Kormos Anett jegyzi. A producer Kálomista Gábor, a line producer Helmeczy Dorottya. A vezető operatőr Babos Tamás, a vezető rendező Miklauzic Bence, a társrendező Vecsernyés János. / MTI A válogatáson két lány (Tóth Eszter és Réti Nóra) is hasonlóan tehetségesnek bizonyul, de csak az egyikük kaphat szerződést, ezért erős rivalizálás indul. Goda Krisztina megjegyezte, hogy a történet nem csak szerelmi háromszögeket mutat be. A magánélethez kapcsolódó témák mellett megjelenik a pénzszerzés, a színház működésének finanszírozása. Helyet kap a szakmai féltékenység témája, hogy hogyan veszi át az uralmat a fiatal generáció, és ezt hogyan éli meg az idősebb. A sorozatban Cilit alakító Bánsági Ildikó önálló történetszála például, azt a kérdést feszegeti, hogy mit kezdjünk azzal, ha elérjük a nyugdíjas kort, szabad-e még szerelmesnek lenni, vagy az ember alapvetően rendezkedjen be a biztonságra.
A produkció vezető írója változatlanul Divinyi Réka, forgatókönyvírója Goda Krisztina, operatőre Babos Tamás volt. A sorozatot Miklauzic Bence és Orosz Dénes rendezte. Alkotók: Kálomista Gábor – producer Helmeczy Dorottya – line producer Divinyi Réka – vezető író Goda Krisztina – kreatív producer, forgatókönyvíró Miklauzic Bence – rendező Orosz Dénes – rendező Babos Tamás – operatőr Madarász Gábor – zeneszerző Klimó Péter – díszlet- és látványtervező Gergely Dorka – arculat és főcím Szereplők, főcím iTT Hirdetés Erdős virág ezt is elviszem magammal szoeveg Dr dani győző orosháza rendelés
A színigazgató tehát talpig öltönyös, a felesége pedig ünnepelt színműíró, s van aztán még egy valóságos dívánk is: mit mondjak, egy Báthory Alinda, meg minden! Nos, ő pünkt szétment hites párjával, a szüntelenül fogyókúrázó rendezővel, aki viszont az ágyában már meg is találta a következő Júliát. És akkor ejtsünk még szót a beépített öltöztető lányról, valamint link kedveséről, az adósságokban úszó tahóról, aki a készülő bemutatóról werkfilmet forgat, de eközben bulvárbotrányért is szimatolgat a Komédiás Színház háza táján. Merthogy a botránysajtó ugyancsak főszerephez jut ebben a sorozatban: a lesifotókban utazó Klikk megírja a díváról, hogy "fiatalságszérumot" szed, s azt is, hogy egy nőbe szerelmes. (Hiába, ezek az újságírók mindent kiszagolnak! ) Így azután érthető, ha tán nem is helyeselhető, hogy az első epizód végén a Hajcihő című zenés tévéműsor sztárja embereivel megvereti a fent említett zugfirkászt, s a leckéztetést ezzel az életszagú megjegyzéssel zárja: "köcsög kritikus".