A 131 ezer forintos magyarországi férfiátlagnyugdíj felét sem éri el a Kossuth-díjas művész, Demjén Ferenc juttatásának összege. "Havonta 48 500 forint nyugdíjat kapok. Hát, mit mondjak? Demjén Ferenc ingyenes koncertet ad szeptember elején Sopronban? – Cyberpress. Nagyon beosztom" – mondta a Blikknek Demjén Rózsi, aki hozzátette: nem maga miatt aggódik, amikor hihetetlenül alacsony nyugdíjára gondol. "Én ma is dolgozom, anyagi háttérrel is rendelkezem, de mindig, amikor az utalást a számlámon meglátom, azokra a korombeliekre gondolok, akik hasonlóan jártak, és most szociális juttatásokra szorulnak, hogy ebből a pénzből valahogy, nagyon szegényesen megéljenek. Nagyon bánt, hogy azok, akik egykor az életüket tették fel arra, hogy másoknak a muzsikálással örömet szerezzenek, ma nyomorognak" – fűzte hozzá Demjén, aki több mint 40 éven át fizette a járulékokat. A zenész úgy véli, azért ilyen alacsony a nyugdíja, mert az egykori Országos Rendező Irodánál lenyúlták a zenésznyugdíjakat, nem fizették be a járulékokat.
– Mindig kitűnő tanuló voltam a nyolcadik osztályig. És nagyon kövér is! Az átlagosnál sokkal kövérebb – mondta a Heti Portré című műsorban. Demjén Ferenc az iskolában kezdte Demjén még gyermek volt, amikor a családjával vidékről Budapestre költözött. A Ferencvárost azóta is a szűkebb értelemben vett hazájának tekinti. Ott járt egy zenei általános iskolába, igaz, a zenébe már négyévesen beleszeretett, amikor a testvérével a rádiót hallgatta. – Az iskolában kezdtem komolyan zongorázni, bár az apám inkább vegyésztechnikusnak szánt. Mindig azt tanította, hogy fontos dolog, hogy legyen a kezemben egy normális szaka. A középsikolát aztán elvégeztem és le is érettségiztem, bár tény, hogy annyira szerettem az iskolát, hogy a harmadik osztályt meg is ismételtem – nevetett Demjén, akin a saját bevallása szerint a Bergendy Szalonzenekar tagjaként vált komoly zenésszé. Aztán a karrierje egyenesen ívelt felfelé. Egészen a Kossuth-díjig jutott, de az alkotással még mindig nem hagyott fel. Demjén Ferenc úgy érzi, meglopták: ennyi a nyugdíja | 24.hu. Hirdetés
Később a rendszerváltás után más világ lett, akkor elindulhattam a saját utamon. Mi szabtuk meg az árakat, ha valami nem tetszett már nem tudták letiltani. Folyamatosan javult a helyzet. Most nem panaszkodhatok egy cseppet sem, remélem a zenekar sem. Meglehet belőle élni. Persze sokszor nehéz, mert utazni kell, nem számítanak a körülmények ott kell lennünk az éppen aktuális helyszínen. MyMusic » Fesztiválblog 2017 » VOLT 2017 » Demjén Ferenc életműdíjat kap a Volton. – Az idő múlásával a világ egyre jobban kinyílt a zenekarok előtt is, sok magyar banda angol nyelven próbál meg érvényesülni. Mennyire tartja fontosnak, hogy a dalokat anyanyelven közvetítsék a közönség felé? – Alapvetően Magyarországon magyar embereknek énekelünk. Pofátlanságnak tartom, hogy angolul énekelnek, amit sok esetben az énekes sem ért. Ráadásul a fordítások is katasztrofálisak, sok esetben nem is lehet egyik nyelvről a másikra pontosan lefordítani. Viszont a magyarul éneklők is gyakran énekelnek közhelyes szövegeket. Nem tudom értékelni a mostani feltörekvő zenészeket. A rádióban is állandóan angol nóták mennek, azoknak a szövege sem különb, tele van közhelyekkel.
Skijöringverseny az 1930-as években Underwood Archives / Getty Images Hungary Egyéni szinkronúszás – 1984–1992 Tracie Ruiz, az egyéni szinkronúszás aranyérmese az 1984-es olimpián Tony Duffy / Getty Images Hungary Az egyéni vagy egyszemélyes szinkronúszás elnevezés önmagában ellentmondásnak hat, nem csoda, hogy sokan nem tudtak mit kezdeni az inkább vízibalettra emlékeztető versenyszámmal, melyben a résztvevők zenére mutattak be különböző mozdulatokat a medencében (vagyis a magyarázat szerint a "zenével szinkronban" mozogtak). A furcsa úszószám az 1984-es Los Angeles-i olimpia programjában debütált – az aranyérmet az amerikai Tracie Ruiz hozta el –, az 1992-es barcelonai játékokat követően azonban, teljesen érthető módon, végleg kikerült a menetrendből. Görhoki – 1992 Az említett barcelonai olimpia szervezői úgy gondolták, ne csak a téli olimpia nézői élvezhessék a hokimeccsek izgalmait, ezért felvették a programba a jégkorcsolya helyett görkorcsolyával játszott "nyári hokit": a sportág természetesen csekély érdeklődésre tartott számot, és Barcelona után soha többet nem kapott helyet a játékokon, így máig az argentin csapat birtokolja az egyetlen olimpiai görhoki-aranyérmet.
Hőlégballonverseny a párizsi olimpián Wikimedia Commons Motorcsónakázás – 1900, 1908 A hőlégballonozás mellett egy másik technikai sport, a motorcsónakázás is szerepelt a korai olimpiák versenyszámai között: a járművek hosszától függően három kategóriában (6, 5–8 méter, 30 méter alatt, illetve kötetlen hossz) is megmérethették magukat a nevezők, akiknek 40 tengeri mérföldet kellett megtenniük a nyílt vízen. A sportág népszerűségét azonban több dolog is aláásta: a kezdetleges technikai adottságok miatt a motorcsónakok maximum 30 km/h sebességgel tudtak haladni, a megtett táv okán a közönség nem tudta végigkövetni a versenyeket, az 1908-as londoni játékokon pedig a kilenc megmérettetésből hatot lefújtak a rossz időjárás miatt. Téli olimpia jegkorcsolya . Nem csoda, hogy a motorcsónakázás ezt követően végleg kikerült a programból, és nem is valószínű, hogy valaha visszatér oda, ugyanis az Olimpiai Charta ma már tiltja a technikai sportok szereplését. Pisztolypárbaj – 1906, 1908 Az úri nézeteltérések klasszikus elintézési módja, a pisztolypárbaj két alkalommal – az 1906-as (nem hivatalosnak számító) athéni játékokon versenyszámként, két évvel később Londonban már csak bemutató sportágként – is helyet kapott az olimpián.
Az első alkalommal a versenyzők viaszbábukra lőttek, a feladat a bábu mellére festett céltábla minél pontosabb eltalálása volt, a brit fővárosban rendezett játékokon azonban egymásra kellett célozniuk a feleknek: ugyan a pisztolyok vaktölténnyel voltak felszerelve, a párbajozók pedig fémsisakot és vastagon kitömött ruhát viseltek, több személyi sérülés is történt, melyek miatt az olimpiai bizottság mindörökre törölte a programból a látványos, de nem éppen veszélytelen versenyszámot. Síjöring – 1928 A svájci St. Jégkorcsolya | Nők Lapja. Moritzban megrendezett, második téli olimpián élvezhették a nézők először és utoljára a síjöring névre hallgató – az elnevezés a norvég skikjøring vagyis "sívezetés" szóból származik – sportot, melyben egy kutya vagy ló húzza a síléceken haladó versenyzőket, utóbbi esetben az állat hátán gyakran nem ül lovas, így a mutatvány különösen veszélyesnek számít. A résztvevők azonos időben haladtak a pályán, melyen nem voltak akadályok, végül a dobogó mindhárom helyére svájci versenyzők állhattak fel – a bemutató sportként szereplő síjöring azonban nem aratott különösebb sikert, ezért soha többet nem hozták vissza a programba.