xinqiangchem.com

A Merengőhöz Verselemzés

Fri, 28 Jun 2024 21:22:55 +0000
Blaha Lujza Tér Edzőterem
Tehát lényegében a túlzásoktól óv és az arany középút követésére tanít (mint Horatius). Többször elmegy a konkrétumoktól az általánosságok felé: elkanyarodik a lírai alaphelyzettől, aztán visszatér hozzá (" Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába… "), aztán a konkrét szituációt feledve megint elvonttá válik a vers. Vörösmarty Mihály: A merengőhöz. Végül megint Laurát kérleli, hogy ha van miben reménykednie (" Ha van mihez bizhatnod a jelenben "), akkor ne vágyakozzon jobbra annál, ami megadatott neki. A vágyak ugyanis többnyire nem teljesülnek (az ábránd ugyan " szebb, de csalfább " is a valóságnál), és hiba feladni az elérhető, megszerezhető dolgot olyasmiért, ami ugyan szebb, jobb, de amit talán soha nem érünk el (" a bírhatót ne add el álompénzen "). Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3

A Merengőhöz Verselemzés Befejezés

Nem az ujjongás, hanem a szenvedélytelen megnyugtatás és rábeszélés versét kényszerült helyette megírni. Csalódott vajon? A lány kezét, szeretetét és tiszteletét meg tudta szerezni, szerelmét azonban nem? Vörösmarty Mihály akkor ismerte meg Csajághy Laurát, amikor már szinte lemondott a szerelemről, mint arról 1839-ben írt Késő vágy című verse tanúskodik. Az ő életében a viszonzott szerelem csak álom maradt, hiszen fiatalkori szerelme Perczel Etelka iránt beteljesületlen volt, és későbbi versei is csak reménytelen vonzalmakról vallanak. Vágyai és a valóság kibékíthetetlen ellentétben álltak egymással, ez lehet az oka, hogy epikai műveiben a reménytelen szerelmek jelentkeznek a realitás talaján ( Zalán futása), a boldog, beteljesült szerelem azonban mindig valamilyen irreális közeghez, álomvilághoz kötődik ( Csongor és Tünde). Vörösmarty Mihály Búvár Kund Elemzés: Vörösmarty Mihály: Ábránd (Verselemzés) - Verselemzes.Hu. Mivel szerelemvágya kielégítetlen maradt, nem csoda, hogy 42 éves korában még mindig úgy vágyódott a beteljesedett, boldog szerelemre, mint mások fiatalon. Kapcsolata Laurával nem volt mindennapi.

A Merengőhöz Verselemzés Példa

Hős Béla parthoz tart legott, Hol vészben a megcsapdosott Dunának árja zúg. Járása, mint a rémeké, Éjfélig le és fölfelé Dobog magányosan; S még semmi hang, még semmi jel: Kund nem jő, távol és közel A puszta szél rohan. Ki az, ki a víz szörnyekint A förgetegre föltekint S meg habba öltözik? Ki vagy te, aki jársz alatt S ijeszted a futó halat, Mely mélyeken lakik? – Vésztűzben néha vízen át Henriknek látni táborát, S Pozsony kivillanik; S ím a Dunából szirt gyanánt Egy ember, kit mély árja hányt, Sötéten felbukik. "Hah Kund te vagy? " s még nem hiszi; "Hah ember! " őt így kérdezi: "Mi dolgod ott alant? " "Hej Béla! víz hullámiban, Míg rajta zúgó vész rohan, Jó lenni ott alant. A merengőhöz verselemzés példa. " Szó Kund – és ő az – "Nézz oda, Hol Henrik felriadt hada Tolong a víz iránt! Nézd, táborában mint remeg: Hajóit e kar fúrta meg; Hadd vesszen, aki bánt. " S villám tüzénél Béla néz, Túl parton minden habba vész: A zászlók hullanak, Özön fut rajtok el vadon, És száz hajón, és száz hadon Hullámok omlanak. Kund hol van?
Túl a mezőn, túl a hazán, S a part fölött, a nagy Dunán Ki népe zajlik ott? Föl Endre! Béla! föl magyar! Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott. Ő az, ki partidon halad És száz hajót és száz hadat Hoz, oh hon ellened, A gőgös Henrik az, ki rád Hoz háborút, és hoz halált, S bízik, hogy eltemet. Föl Endre! Béla! föl magyar! Pozsonyhoz kell a férfikar: A vítt Pozsony remeg. – S melyik magyar nem megy, ha kell? A merengőhöz verselemzés minta. Utánok a hon puszta hely: Mind harcon termenek. De a király bús, s Béla szól: "Csaták miatt ha nyughatol Oh ifju szép hazánk? Teremt-e Isten több magyart, Míg a világ, míg napja tart, Ha mink is elfogyánk? " S fellázad a bú, a harag Busult szivekben háborog, Mint tenger és vihar; Még inkább vért, hadat kiált S hírért, hazáért száz halált Kész halni a magyar. Csak barna Kund nem háborog; De bátor szíve feldobog, Mint hegyben a tűzár; "Halld, Béla, majd ha éj jövend S a part fölé száll néma csend, Ott Kund egy szóra vár. " Csekély a szó, köz a vitéz, De úgy van mondva, oly merész, Hogy nem lehet hazug.