Az evangélium hirdetése nem egy formális tanítás átadása, nem is valamiféle bölcseleti okfejtés levezetése, igazolása. Lényege szerint tanúságtétel. A második Péter-levél határozottan kijelenti: "Nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk fenségének" (2Pt 1, 16). Isten Jézusban, a megtestesült, emberré lett Igében nem közöl valamit önmagáról, hanem a szó legteljesebb értelmében kommunikációba kezd velünk. Megosztja velünk önmagát, létközösségre akar lépni velünk, behív az életnek abba a bensőséges osztozásába, amely a Szentháromság misztériumának szívében felragyog, s amely a keresztényként létezés ősmintája. A legelső és legteljesebb értelemben vett tanú mindvégig a Mester. Az ő szájában Izajás jövendölése nem ígéret és tan, hanem "lélek és élet" (vö. Jn 6, 63): "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje. "
Igenaptár - napi olvasmányok 2022-05-07 2022-05-07 húsvét 3. hét szombat SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből Az Egyház az üldöztetések ellenére is erősödik, és a Szentlélek békéjében él. A jeruzsálemi üldözés elmúltával az Egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett, és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt, és a Szentlélek vigasztalása töltötte el. Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment. Így a Liddában élő hívekhez is eljutott. Ott egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban feküdt. Péter megszólította: "Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl, és vesd be ágyadat! " Az nyomban fel is kelt, Lidda és Száron lakói mindnyájan látták a meggyógyultat, és megtértek. Joppében volt a tanítványok között egy asszony. Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint gazella. Sok jót tett, és bőven juttatott a rászorulóknak. Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát, és felravatalozták az emeleti teremben. Mivel Lidda közei esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: "Késedelem nélkül siess hozzánk! "
Mégis valami megváltozott a meghívás eseménye óta, és a tanítványok másképpen fogadják Jézust, mint három évvel korábban. A szeretet átalakította szívüket. A szeretett tanítvány, János felismeri a parton megjelenő Jézust. János volt, aki fejét az Úr ölébe hajtotta az utolsó vacsorán, aki elkísérte őt a kálváriáján, és aki Máriával együtt a keresztje alatt állt. János befogadta a szeretetet, ami készségessé és nyitottá tette őt az Úr felismerésére. Lehetővé teszi, hogy a megváltozott külső mögött felismerje az Úr Jézust. A feltámadott Úr ma is közöttünk él, és kapcsolatba akar lépni velünk a különféle történéseken, találkozásokon keresztül. Mi segít őt meglátni mindenben? Mi az, ami feléleszti a mi szívünket is, hogy a látásunk egyre inkább a felszín mögé tudjon hatolni? János válasza az Istennél való elidőzés, a vele való szeretetkapcsolatban való növekedés. Nem mi formáljuk át látásmódunkat, a szívünket. Nem a mi erőfeszítésünk eredménye, hogy a gondolataink, a szavaink és a cselekedeteink egyre imádságosabbá és igazabbá válnak.
VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 24. szám, 2022. június 17. Deák Dániel Idegennek lenni írása ( ÉS, 2022/20. május 20. ) egyfajta továbbgondolása az Idegen idegensége ( ÉS, 2022/17., április 29. ) című írásomnak, amelyre röviden szeretnék reagálni. Az "idegen", "más" (és nem utolsósorban az "azonos") fogalmi tisztázása véleményem szerint egyfajta alapvetés azokhoz az értelmezési szintekhez, amelyeknek nem csupán szociológiai, politológiai vagy teológiai, hanem pszichológiai, sőt akár gazdasági vagy ökológiai stb. vonatkozásai is vannak/lehetnek. Mindezekre egy rövid esszében kitérni lehetetlen, ezért is írtam meg ennél részletesebben egy, a COVID dühöngése idején megjelent könyvemben (Gyenge Zoltán: Idegen és Más, L'Harmattan, 2020). Mindennek előzménye egy 2014-ben a Korunk című laptól, még a harmadik évezred népvándorlásának megindulása előtt érkezett felkérés egy tematikus számra az idegen fogalmáról (megjelent: Korunk, 2015. 9. ). Heller Ágnes, Vajda Mihály, Csepeli György, Ludassy Mária vagy Gyáni Gábor mellett elsődlegesen nem az idegen, hanem a "más" jelentését próbáltam meg tisztázni – az "azonos" értelmezésével párhuzamban.
Meggyőződésem azonban (lehet, hogy tévedek), hogy ennek alapjait filozófiai aspektusból lehet/kell tisztázni. Minden más ezt követi, még mondjuk a fenomenológiai elemzés is (például Waldenfels: Topographie des Fremden). Deák Dániel fontos reakciója talán értelmezések sorát nyitja meg. És esetleg elindulhat egy kulturált párbeszéd korunk egyik legfontosabb, ha nem a legégetőbb kérdéséről.
1993-at írunk, és meg kell nyitni a határt. Irtózat: ettől kezdve mindenhová befészkeli majd magát a bagettmorzsa belga földön, és gyümölcssörtől bűzlik majd a föld, a szent föld, amelyért Asterix küzdött. Leginkább Ruben Vandevoorde (Benoit Poelvoorde) belga vámos fogja fel tragédiának a történteket. A franciagyűlölet hagyomány a családjában, a fiát is erre neveli, ha franciát lát, vörös köd telepszik az agyára, és olyan ámokfutásokat rendez, mint egy beamfetaminozott Louis de Funès. Finánc a pácban teljes film. És akkor itt jön a nagy csavar, egyenesen a dramaturgiai közhelyek duty free shopjából: Ruben húga titokban Mathias Ducatellel jár, a francia vámhivatalnokkal (Dany Boon). És ha ez még mindig nem elég: a közös Európa egy közös autóroncsba ülteti Rubent és Mathiast, hogy mobilegységet alkotva üldözzék a csempészeket. A drogos bűnbanda se tétlenkedik, igyekszik kijátszani a belga–francia együttműködést. Szerepet kap még egy vendéglő, annak bugyuta vezetője és rátarti felesége, helyzetkomikumok minden kiszerelésben, és persze pattog a ki- és beszólások verbálpingpongja az egyre virtuálisabb határ mindkét térfelén.
Ruben Vandevoorde (Benoît Poelvoorde) keményfejű, szigorú és mélyen patrióta Belga vámtisztviselő, aki előszeretettel keseríti meg az átutazók életét. Mellesleg szívből gyűlöli a Franciákat. Finánc a pácban (DVD) - eMAG.hu. Mathias Ducatel (Dany Boon), Ruben francia kollégája épp az ellentéte: barátkozó természete és kedvessége már-már megkérdőjelezi, valóban alkalmas-e a munkára, amit végeznie kell. Amikor a '90-es években az Európai Unió miatt a határok megnyílnak, a két vámos kénytelen lesz együtt dolgozni, aminek eredményeképp igazi tragikomédia alakul ki a határon...
Előzetes képek Az előzetesek nagy felbontású képeit nézhetitek itt meg és akár le is tölthetitek.
TPP Rien a déclarer / Nothing to Declare – színes, feliratos, francia vígjáték, 2010. Rendezte: Dany Boon. Szereplők: Dany Boon (Mathias Ducatel), Benoît Poelvoorde (Ruben Vandevoorde), Julie Bernard (Louise Vandevoorde), Karin Viard (Irene Janus), François Damiens (Jacques Janus), Bouli Lanners (Vanuxem) Olivier Gourmet (pap). 108 perc. Forgalmazó: Budapest Film. Finánc a pácban videa. Hazai bemutató: november 24. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Ahogy felfuvalkodik dühében, azt gyakorlott képregényfigurák is megirigyelhetnék. Milyen kár, hogy az előítéletek e komikus szobrának nem akad méltó kihívója: igaz, hogy a camembert-zabálók oldalán Boon is odateszi magát színészként, de elég erőtlen Jerry a belga Tom oldalán. Komplikált dolog belgának lenni, aminél talán csak a burleszkkészítés komplikáltabb. Finánc a pácban | Magyar Narancs. Csak egy kis szellem meg egy kis humor kellett volna ide, nélkülük viszont kutya nehéz vígjátékot csinálni - ahogy belgának és franciának lenni is. A Budapest Film bemutatója