Nagyon sok dologról nem tudtam beszélni vagy megemlíteni se, de mi tudjuk, hogy ezek voltak, és egészen biztos, hogy még mindig feldolgozás alatt vannak. Ehhez kapcsolódik az idézet, ami természetesen nem maradhat el. Az idézet így szól: "Nem ismerjük egy pillanat valódi értékét, amíg az nem válik emlékké. "-Theodor S. Geisel.
Ez a 308-as volt, és itt is őszintén az első gondolatom az volt, hogy nem. Ez volt a második "nem" pár perc leforgása alatt. Aztán elkezdett a tanár úr mesélni a szobák működéséről, hogy hol a zuhanyzó, és hasonló dolgokról, és mai napig nem értem miért, de egyre jobban el tudtam magamat itt képzelni. Végül nem a 308-as lett az én szobám, hanem a 306-os, innen közel félév után átkerültem a 305-be, ahol azóta is élem a hétköznapjaim. Egy egész Bibliát lehetne írni arról, mennyi dolog történt itt, de azt hiszem ez minden szobával így van. A rögtönzött, helyben kitalált értelmetlen játékok, vagy amikor hosszabbítókat összekötve a végére egy kis szatyorral, étellifthez hasonló technikával húztunk fel a lányszintekről dolgokat, ahelyett, hogy lenn a lány szinthez vezető ajtó előtt találkoztunk volna. Ballagás búcsúztató by Anna Takács. De ugye, ami a szobában történt, ott is marad, ezért csak egy nagyon "lájtos" sztorit meséltem el a repertoárból. Mindezek mellett rengeteget jártunk boltba, Tesco-járatok alakultak ki, amihez szintén sok emléket tudunk fűzni, beszélgetések, nevetések, lelkizések, történetek.
Ekkor tudtam meg, hogy a fiú szinthez, egy rövid útvesztő vezet, ahova egyébként a portás vezetett fel. Elfordultunk balra a lányszinti ajtó mellett, végigmentünk egy folyosón, ahol az igazgatói iroda van, elmentem az akkor még működő kávéautomata mellett. Az ebédlőben lyukadtunk ki, ahova ma már megszámlálhatatlanul sok emlékem fűződik. Aki ismer, nagyon jól tudja, hogy imádok pletykálni, de őszintén, ki nem. Rengeteg dolgot itt tudtunk meg egymásról a vacsorák, hirtelen jött beszélgetések alkalmával. Néha több órát töltöttünk itt, mindenféléről társalogva, nevetve, néha sírva, ami bár a tanulás rovására ment, de ezek azok a dolgok, amit szerintem senki nem cserélne el. Rettentően sok barátság alakult ki itt, én is köszönhetek ennek a helynek szoros kapcsolatokat. Néha itt pattant ki a fejekből, hogy milyen jó lenne egy órán keresztül buszozni a legutolsó megállóig és vissza. Még véletlenül se velem történt, de egyik haverom mesélte, hogy a visszainduló buszra egy órát kellett várnia, de legalább nem volt se bolt, se semmi a közelben.
2022. június 10. 20:30 óra Vígjáték - Orlai Produkció "A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. " A fiatal pesti író egy szép napon k ét dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul… Gerlóczy Márton regényét Ötvös András eleveníti meg, a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével. Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója 1. rész - YouTube. A műsor hossza 1 óra 30 perc szünet nélkül Színpadra alkalmazta: Lőkös Ildikó – Göttinger Pál Előadja: Ötvös András Dramaturg: Lőkös Ildikó Produkciós asszisztens: Jánoska Zsuzsa A rendező munkatársa: Schneider Jankó Rendező: Göttinger Pál Jegyár: 2800, - Ft Medárd sajnos megtréfált bennünket... A Sződligeti Parkszínpadra meghirdetett "A csemegepultos naplója" című előadásunk a kiszámíthatatlan időjárás miatt az esőhelyszínen, a Váci Dunakanyar Színházban lesz. Helyfoglalás érkezési sorrendben.
Lőkös Ildikó, az egyik legkiválóbb színházi dramaturg 40-50 oldalas monodrámává sűrítette a terjedelmes regényt. Lehetett volna sokszereplős is a darab, hiszen az alapműben csak nőből is többel vall kudarcot Márczy Lajos. De Göttinger Pál rendezővel és Ötvös András színésszel valami olyan fergeteges, össz-művészeti színházi este született, amely határainkon belül, de akár azokon kívül is a legemlékezetesebb színházi emlékeinkben él tovább. A történet egyszerű. Az írói ambíciókkal eddig nem sokra jutott Márczy Lajosnál betelt a pohár, és elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja őt az eddig üresen állt lóhús-termékeket árusító bolt pultjába. Lajos élete ettől kezdve a csemegeboltba betérő mindenféle vásárlók, a házában előforduló lakótársak, és a szabadidejében felszedett nők között zajlik, akiket hősünk naplószerűen rendre felidéz, elmesél. Csak épp egy idő után már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban.
Hogy csak azt kell gondolnunk, úgy kell élnünk, hogy sikerülni fog, és akkor sikerül is. A boldogtalanság kínos és szánalmas. Egy mosoly mindent megold. Hogyne. 130. Azok szoktak nevetni, akik szegények. Magukat nevetik ki, hogy mennyire nincstelenek. A jómódúak nem nevetik ki magukat. A humorukat fölzabálja a pénz és az elégedettség zsíros disznaja. 137. Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (... ) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála. 156. A pénzt (... ) csak azért keressük, hogy legyen. Aki költeni szereti, annak nincsen. 200. Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda. 28. Száz kiló alatt a férfi csak karácsonyfadísz. 205. Az élet kegyetlen és csodálatos, mint egy hajnali okádás.