Az anti-bolsevik erők (a "fehérek") nem tudtak átfogó programmal szolgálni, és nem tudták megnyerni az orosz falvakat, legfeljebb ideiglenesen. Az eszerek (SzR - szociál-forradalmár, kb. a szélsőbalos parasztpártiak) pedig kétlelkűek voltak, mondhatni, jobban utálták a fehéreket, mint a bolsevikokat. Magával ragadta őket a rég várt forradalom, és az örvény azután a pusztulásba vitte őket. Nagy októberi szocialista forradalom o. Erősen antiszemita ízű plakát, amely a bolsevik vezetőket, köztük a kést tartó Trockijt mutatja, ahogy feláldozzák Oroszországot A harmadik tényező pedig a személyi tényező. Lenin nevét mindenki ismeri, és valóban, a bolsevikok személyében egy ördögi zsenit nyertek. Hatalmat akart és legyőzni, alávetni a másikat. Egyúttal azonban mozgosító erejű, és a bolsevik párton belül integratív személyiség volt. Ilyen karizmatikus vezetővel az anti-bolsevik oldal nem rendelkezett. Lenin politikus volt, míg ellenfelei - Jugyenics, Gyenyikin, Vrangel, Kappel, Kolcsak - egytől-egyig katonák, tábornokok voltak (illetve Kolcsak tengernagy).
A fenti néhány sor az első reális híradás az oroszországi fordulatról. Ettől kezdve a Pécsi Napló egy hónapon keresztül minden számában kiemelten foglalkozik a bolsevik forradalom eseményeivel. 1917. november 14-25. között Az új orosz forradalom címmel a címlapon ismertetik az új fejleményeket, november 29-től pedig Az orosz állapotok címmel gyűjtik egybe az információkat. Így győzött novemberben a „nagy októberi szocialista forradalom” » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Mind a Dunántúl, mind a Pécsi Napló többnyire egy rövid, tárgyilagos bevezetőt követően közzéteszi a külföldi tudósítóktól vagy távirati irodáktól származó jelentéseket, valamint értékeli az eseményeket és latolgatja a lehetőségeket. Kijelenthetjük, hogy a két korabeli pécsi napilap közül a Dunántúl című lap rendelkezett pontosabb információkkal, megbízhatóbb hírforrásokkal. Miután azonban bizonyossá vált a bolsevik hatalomátvétel, a pécsi olvasóközönség is gyorsan hozzájutott az Szovjet-Oroszországból érkező friss hírekhez. Vlagyimir Iljics Lenin a Szmolnijban/ TASZSZ A bolsevik hatalomátvétel hírét Európa-szerte megdöbbenéssel fogadták, a politikusok és a közélet iránt érdeklődő lakosság biztosra vette, hogy Lenin és társai belebuknak a kalandor akciójukba.
De, az volt. A Szovjetunió "valójában nem szocialista" jellegét mindenki szajkózza, a nem szovjet típusú baloldaltól szinte bármeddig, zöldek és trockisták ("bürokratizált munkásállam"), feministák és globkritek, a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök. Lengyel családok deportálása a Gulágra © Wikipedia De miért is olyan fontos ez? Miért kell állandóan leválasztani a csúnya gyakorlatot a szép elméletről? Mert esetleg rájönnénk, hogy az elmélet mégsem olyan szép, sőt? Hát persze, ráadásul a rémálom még mindig tart. Megszűnése óta a Szovjetunió nem állam, hanem politikai attitűd és lelkiállapot, ami konkrét országtól, bal-jobb felosztástól, kortól és nemtől függetlenül érvényesülhet. 1917-es oroszországi forradalmak – Wikipédia. A marxi szocializmus, tehát az állami erőszakkal teremtett egyenlőség és igazságosság alaptételeit nemcsak szovjetbarát értelmiségiek, hanem jóhiszemű emberek sokasága hazudta generációkon és kontinenseken át "az emberiség ősi álmának", ahol megszűnnek az osztályok, a munkások önigazgatnak, de annyira azért nem, hogy a termelőeszközök ne lennének állami tulajdonban, és nem az aljas profitvágy hajtja gazdaságot, hanem valami, ami most nem jut eszembe.
Más ideológiákkal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideológiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát – mutat rá az elmúlt évszázad nagy politikai blöffjére a magyar származású Molnár Tamás, a Liberális hegemónia című írásában. Thomas Steven Molnar – ahogy a világon ismerik és olvassák tucatnyi nyelven esszéit – a magyar akadémiai gondolkodás ellenséges érzülete miatt idehaza kevésbé közismert. "Ókonzervatív karanténba" zárták, avíttnak bélyegezték óriási életművét. Mert itthon csak liberális lehet a filozófus. Mintha a liberalizmus nem csupán egy lenne a versenyző eszmék közül, melynek megvalósulása ráadásul a jelenlegi globális váláság egyik eredője. Molnár Tamás több évtizeddel ezelőtti jóslatai a fogyasztói társadalomról és az ember változó szerepéről a világban beteljesedni látszanak. Az individuum végtelenné váló szabadságának pusztító erejére irányította figyelmünket. Megjelent magyarul Molnár Tamás Európa zárójelben című könyve. Pesszimista jövőt láttatott, de a harcot – annak hitében, hogy a világban ellentétes folyamatok hatnak egymásra – nem adta fel.
Hidvéghi Balázs szerint a nyugat-európai elit napjainkban hipnotizált módon követi az amerikai mintákat, amit alátámaszt az az elképesztő látlelet is, hogy a politikusok és a bürokraták két egyre kevésbé megkülönböztethető csoportot alkotnak – ahogyan erre Molnár Tamás több évtizede rávilágított. A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint éppen azért van szükség olyan konzervatív intézményekre, szellemi műhelyekre és könyvsorozatokra, hogy kialakuljon az az elit, amit a katolikus filozófus hiányolt. S. Király Béla úgy vélekedett, hogy egy-két nemzetállamnak ki kell tartania a brüsszeli centralizációs törekvésekkel szemben, hiszen Európa az amerikanizálódása által a saját érdekeit sem fogja tudni érvényesíteni a jövőben. Megjelent magyarul Molnár Tamás Európa zárójelben című könyve - XXI. Század Intézet. A könyvhöz fűződő kerekasztal-beszélgetés megtekinthető a XXI. Század Intézet facebook oldalán.
Molnár Tamás életművéről 2009. október 16-án rendeztek konferenciát a Sapientia Hittudományi Főiskolán. Mint azt Mezei Balázs filozófus, Molnár Tamás életművének szakértője a könyvbemutatón megjegyezte: eredetileg az MTA-n szerették volna megrendezni a konferenciát, ám az akadémia második szakosztályán ellenállásba ütközött ez a törekvésük, "ideológiai okokból". Ezért Pálinkás József konferencián való jelenléte és most ennek a kötetnek a megjelenése mérföldkő a magyar filozófia történetében – hangzott el. Frenyó Zoltán, a Molnár Tamás eszmevilágát bemutató kötet szerkesztője megjegyezte: akkor, 2009 októberében még nem tudták, hogy valamivel több, mint fél év múlva meghal a jelentős magyar filozófus (aki videóüzenetben maga is köszöntötte a rendezvény előadóit és hallgatóit). A kötetben úgy fogalmaznak: "E könyvvel szerettük volna megörvendeztetni a sokat megélt filozófust. Most már nem tehetünk mást, mint hogy e kötet közrebocsátásával kegyelettel adózunk emlékének. Molnár Tamás -. " Mezei Balázs, aki Molnár Tamás hagyatékának gondozója lesz, elmondta: a hagyaték rendezéséhez, kezeléséhez kormányzati támogatást is kapnak.
Budapest, 1921. június 26. – Richmond, Virginia, Amerikai Egyesült Államok, 2010. július 20. Amerikába emigrált magyar katolikus filozófus, történész, politológus. Molnár hatása publicisztikáján, önálló könyvein, utazásain, tanítványi és baráti kapcsolatain, illetve akadémiai nexusain keresztül érvényesült. Molnár élete során több száz hosszabb-rövidebb írást tett közzé oly folyóiratokban, mint a Commonweal, a National Review, a University Bookman, a Modern Age, a francia Esprit, a Pensée Française, a Le Contrat Social és az Aspects de la France, a német Dokumente és a Zeitschrift für Politik, a svájci Schweizer Monatshefte, a spanyol Razon Espanola stb. Ezek a folyóiratok általában a konzervativizmus fórumai voltak és maradtak ma is, Molnár publicisztikai megnyilvánulásait pedig nem utolsósorban éppen ennek a közönségnek szánta. Önálló könyveivel már szélesebb közönséget kívánt elérni, amit jól mutat Sartre-ról szóló, nagy figyelmet keltő 1969-es könyve, de még inkább legfontosabb munkája, The Decline of the Intellectual (magyarul Az értelmiség alkonya), amely a legszélesebb körben váltott ki komoly elismerést és vitázó kritikát.