Húsvét táján Rómában – ezt már rég szerettem volna. És biztos ön abban, hogy csupán azokat fogja sérteni, akiket akar? Nem kéne körültekintőbbnek lennie? Hát nem ismeri a szenvedések és megaláztatások monoton történeteit? Ezt a rohadt gazdagságot? Ismeri, mert ismernie kell. Aki itt él, az ismeri ezt. A fenyegetettségnek ezt az állandó, tompa, megszégyenítő jelenlétét. (Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat) Tamás Gáspár Miklós az Élet és Irodalomban írja, hogy időnként megvész az ellenzéki populáció, és ilyenkor gyalázza, rágalmazza a magyar állam vezetőjét. Ő már bánja, helytelennek tartja, hogy olykor megvetően, gőggel, fölényesen nyilatkozott a magyar jobboldalról. A filozófus ezért bocsánatot kér. Azért is, amiért írásában visszaidézi az alaptalan rágalmakat (kövér, cigány, elmebeteg, iszákos és veri a feleségét), amelyeket egyrészt cáfol, másrészt úgy véli, egyik sem érv a kormányfő politikája ellen. A korrupciónál nagyobb baj a rendezett állam, a valóban szakszerű közigazgatás fölszámolása, emellett eltörpül a miniszterelnök családjának, baráti körének, politikai kengyelfutóinak és tányérnyalóinak az egyéni gazdagodása, ami persze roppantul helytelen.
Persze ez a botrány évtizedekkel ezelőtt, a közösségi médiát és a kommentszekciók rémuralmát megelőzően robbant ki, amikor az irodalmi szakmának volt még egészséges immunrendszere és az integritáshoz elegendő önbizalma az – azóta egyre nagyobb befolyást szerző – politikai vagy promóciós trollhadseregek ellen. És a fordított előjel? Az olvasást ugyanúgy megspóroló igazodás esetében nem rémületesen hasonló lett a szekértábor-logika? Akik saját vélelmezett erkölcsi vagy intellektuális fölényükben annyival riposztolnak és zárnak folyton rövidre bármit, hogy "bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá". Vajon ők azt gondolják, hogy Esterházy Péter szellemében szólanak méltón? Biztosan így van az idézet pontosan? És honnan való? Nem pont ezek a szembenálló szekták kerülnek ilyenkor a szellemi szűklátókörűség közös gyékényére – épp Esterházy Péter ellenében, aki viszont a munka, a távlat és az olvasás pártján áll? "Én az a munka vagyok, amit ezen a hagyományon, ezzel a hagyománnyal elvégzek", írja Az olvasó országá nak 378. oldalán, de ezt nem muszáj l ∞ polva idézgetni, elég, ha csináljuk csöndesen, mai magyarok.
Az "Így gondozd a magyarodat! " írója is dedikált az Ünnepi Könyvhét megnyitója után 18+ Kommentár nélkül – Esterházy Péter – Így gondozd a magyarodat – MINDEN SZÓ Nos, lehet, hogy a Fidesz‑frakció tapsolt Magyar Bálintnak, de ez így igencsak félreérthető. Arra enged következtetni, hogy a Fidesz egyetértett a válasszal. Pedig nem. A Fidesz nem fogadta el a miniszteri választ. Tehát egyetértett Torgyán Józseffel abban, hogy Petri György és Esterházy Péter nemzetgyalázó etc. Túl azon az abszurditáson, hogy egy zavaros múltú, az országnak tényszerűen rettenetes károkat okozó dilettáns figura két olyan jelentős írót gyaláz az ország házában, akik igazán tisztességesen viselkedtek a szocialistának nevezett "vidám barakk" diktatúrában, az akkor éppen harminc körül járó fiatalemberek, akik közül néhányan talán olvastak is Petrit és Esterházyt, mindahányan egyetértettek Torgyán címkéző mocskolódásával, aki viszont garantáltan egy sort sem olvasott egyikőjüktől sem. Nyilvánvaló, ahogy Turai is írja cikkében, hogy a szélsőjobb kultúrharcosai látták el az interpellációjához szükséges munícióval.
De ha bárkinek Esterházy Péter önvallomásai kapcsán kételyei támadnának, érdemes a magyar irodalomtörténet is szemügyre venni. Az író művei közül nem egyet az irodalomtörténészek kifejezetten katolikus irodalomként is tárgyalnak. Szénási Zoltán Mert a prédikátor Isten trombitája című, az Iskolakultúra című folyóirat egyik 2006-os számában megjelent tanulmányában így ír az íróról, nevezetesen a Javított kiadás című regényről: Ha a jelen irodalmi horizontját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azokat a kérdéseket, amelyek a katolikus irodalom központi kérdései (is), a kortárs irodalom újra és újra tematizálja, sõt arra is találunk példát, hogy a "katolikusnak lenni" kérdése válik a mûvészi önértelmezés egyik dimenziójává. Cimkék: Esterházy Péter katolikus keresztény kurucinfó zsidó zsidózás könyvhét Eger
- A sárgamagyar... a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar.... mámoros. A vörö A jómagyarember.... az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegõt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos. - A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik. - Olcsó magyarnak híg a leve! - A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt! Kérdezem tehát a Miniszter Urat: l. ) Kossuth-díj -e a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak? 2. ) A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti-e, hogy a mûvelõdési kormányzat a jövõben hivatalos rangra emeli és követendõ példaként állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan gyalázását? 3. ) Az Ön tanultsága és jóízlése szerint beleférnek-e az idézett mûvek a mûvészi szabadság fogalomkörébe és ha nem, akkor hol, mikor és milyen formában emelte fel szavát az ilyen és ehhez hasonló ocsmány hangvételû, perverz és otromba nemzet- és vallásgyalázás ellen?