Aktuális Archívum Naptár Programfüzet Fesztivál "Amikor az úrinép kivonul a Margitszigetről, akkor én szépen bevonulok; így most is. Üveghegy | Meseirodalom innen és túl. Nekem ez a legszebb és legismerősebb hely a világon…" – Ez a mondat Bródy Sándortól származik. Minden, ami Petőfi! Idén is részt veszünk a Művészetek Völgye Fesztiválon, a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódóan számos, Petőfit fókuszba állító programmal készültünk: hímző workshopunkon házi áldást készítünk; beszélgetünk majd Petőfi és a divat kapcsolatáról; bárki belebújhat Petőfi karaktere Elérhetőség 1053 Budapest, Károlyi utca 16. Térkép Telefonkönyv Kutatás
Mrt flek az erdn? Hogy olyasmit is elveszthetek, ami nem is az enym. Nyugalom az erdn A vadszlesben egy z. Neve gnes. Tvcsvn figyeli a gidkat. Kleinfeld menyasszonyi ruhák István várdai Megye hungary Dr stagel judit közjegyző antonio Vörös bársony torta Üvegballon Demizson új, olcsó áron eladó Vigyázz, vigyázz, a lehetetlent éled! Ő azt hiszi, hogy örökké fog élni, és bajait nagyvidáman lenézi, míg álomszagú jókedve feléled. De nem tudja a sorsot lecserélni, halál mögé egy kisajtón belépni, képzelt jövőt egy másikkal cserélget, ő azt hiszi, hogy örökké fog élni, mert városi, nem elmúlás-vidéki. Vigyázz, vigyázz, a lehetetlen éled! De nem tudja a sorsot lecserélni, és végül ezt a csontjaiban érzi, megkoptak már az oszlopos vitézek. Ő azt hiszi, hogy örökké fog élni, de nem tudja a sorsot lecserélni. Megjelent a Bárka 2019/2-es számában. Főoldal 2019. április 29. Ám fel se ismeri a tébolyt. Vörös istván versek. VOLT PÁR ESKÜNK Na, kisöreg, ez a közeg olyan, mintha a becsület csak egy lyukas fazék volna, amiben a víz felforr, ha a lyukat egy kéz befogja.
A jelen bádogzászlaja zörög, egy földre hullt kanál. A díjazott éjszakája A díjazott párnája dühös gubancba gyűrve, a pizsama szétreccsent. Kijárt talán az űrbe? Az álma álom volt-e? A dunyha átizzadva. Miféle démon tánca lépett az éjszakába, lépett a tüdejébe, a májra és vesére? Ó, mennyiféle jóság siet felé, hogy mérje bűnét, mi meg se történt, de bárki nála jobban tudja, hogy úgyis meglesz? Jószándék, mint a ketrec, csapódik rá, s a foglya, orrából vér csorog ma. Vörös istván verse of the day. Eddig tartott a játék, a nem is kért ajándék vágja most orrba. Hagyja. Az éjszaka sok romja elszáll, mert kiszellőztet, a párnáját fölrázza. Barátok, ellenségek, s közömbösök, ti drágák, most annyi segítséget, jószándékot is kaptam tőletek, nem tudjátok, mennyire véd az átok, mennyire bánt a mindegy. Nélkülem mire mentek, míg ugyanabban hisztek, amiben én is hittem, amihez most is tartom magamat, hogyha számít. De akkor milyen álom zúgott át éjszakámon, taposott párnamélybe, a peremre, a szélre? Rettegtem, sírtam, fáztam a végső éjszakában, hová kicsit beleláttam.
Mikor mindenki jót tesz, abból nagy baj lehet majd. Mikor mindenki bűnös, jobb bocsánatot kérni, és fogadni a kérést, kilépni a haragból.
Az idő metszeteiben (A tűzlopó) Ultima realitas (Rapszódia a hűségről) Eszmék és tánclemezek (Rapszódia a hűségről) Költözés (A tűzlopó) Mikor a rózsák nyílni kezdtek (Rapszódia a hűségről) Nem számít (A tűzlopó) A kimondhatatlan (A tűzlopó) Mindig előre (A tűzlopó) Nyárban az ősz (Rapszódia a hűségről) Etruszk szarkofág (A tűzlopó) Ki mást se tud... (Ki mást se tud) Független Magyarország (Ki mást se tud) Rapszódia a hűségről (Rapszódia a hűségről) Cambridge-i elégia (Rapszódia a hűségről) Pesti elégia (Rapszódia a hűségről)
A végzet vet véget neki, talán nem ő rugdossa ki a lejárt embereket innen? Nyakkendőben, kihízott ingben. Nem indul be, aztán repül – a bűneinkkel egyedül maradunk. Jobb, ha nincs sok sötét folt, min széttekints, mert rád telepszik bármelyik, és múltad sötét árnyait, úgy fölnagyítja, szinte sírsz. Az arcodat az arcradír, a sorsodat a dzsin, tonik simán simára rendezik. Hát készülődj, most indulás, nem szól a jel, de így szokás, ki túl sokáig volt szemét, az eldobta a végzetét, mi elrepült, de visszaszáll, és váratlan összekuszál minden biztosnak hitt napot. A többit már tudod. Tudod. JÓ VÁLTOZÁST KÍVÁNOK! Ez a csoda, s annyiban meg is esik, hogy kivan tőle, aki láthatja, a döbbenet áthatja. Ez a közöny. Vörös István | Vörös István versei | Helikon. Úgy esett, hogy megtörtént az eset, jött az idő, és elmúlt, kocsmában cuk- rot árult. Cukrászdában sóágyat. A valóság hiány csak. A bölcsesség csak szakma, ki van ott be- avatva az ész annyi titkába? Vagy csak szimplán csinálja? Ez a nagy baj. Megesik, a világból kiesik néha egy-két másodperc, amikor is ráismersz arra, ami másképp volt.