A hét csoda közül ez készült el utolsóként, de az első volt, melyet lerombolt egy földrengés i. 226-ban. A szobor a térdénél tört el és így zuhant a földre. Egyiptom fáraó ja felajánlotta, hogy kifizeti a rekonstrukció költségeit, de a Delphi jósda álláspontja miatt a rodosziak attól féltek, hogy Héliosz megharagszik, ezért nem engedték újjáépíteni. Gízai Piramisok A gízai Nagy Piramis t Khufu fáraó síremlékeként építették több mint 20 évek keresztül, i. 2560 körül. 2, 3 millió mészkő téglából áll, melyet a közeli kőbányából hoztak. A hatalmas gránit kövek a Királyi Kamrában 25-80 tonna súlyúak voltak és Aswanból, több mint 500 mérföld távolságból szállították őket ide. A 146, 5 m magas piramis a legmagasabb emberi kéz alkotta építmény volt a világon 3800 éven keresztül. A gízai Nagy Piramis a legrégebbi az ókori világ hét csodája között és az egyetlen, mely túlélt mindent. Ahogy egy arab közmondás mondja: "Az ember fél az időtől, de az idő fél a Piramisoktól. " Oszd meg a hírt ismerőseiddel!
A kihagyástól függetlenül a kertek történetei idővel elterjedtek az ókori világban, és az ókori írók számos leírást rögzítettek. A történet arról szól, hogy Nebudchadnezar II. Kr. hetedik században függőkerteket épített, hogy reprodukálja a hegyi tájat, amelyet felesége megszokott hazájából, Medinából. A levegőben lebegő kertek romantikus képe ellenére sok szakértő egyetért abban, hogy ha egyáltalán léteztek, a függőkertek kidolgozottak voltak kertek sorozata "teraszos" a tetején egy dombos vidéken. A Zeusz szobra Olümpiában Több mint 40 láb magas, elefántcsontból és aranyból készült Zeusz szobrát az olümpiai templomban (a modern Görögország nyugati partján) Pheidias görög szobrász építette Kr. 435 körül. Az óriási és lenyűgöző fehér szobrot az eredeti olimpiai játékok helyszínére nézve ülték le. tartották, és a görög birodalom minden tájáról jöttek emberek, hogy tisztelegjenek Zeusz előtt és részt vegyenek a játékokban. A tudósok egyetértenek abban, hogy a szobor több mint 800 évig maradt a templomban, de némi vita folyik arról, hogy mikor és hogyan pusztult el a szobor.
A rodoszi kolosszus A Rodoszi Kolosszus, a Héliosz görög istent ábrázoló hatalmas szobor Rodosz városa fölé emelkedett. 292-280 között építették bronzból és vasból. Több mint 30 méteres magasságával az ókori világ egyik legmagasabb szobra volt. A hét csoda közül ez készült el utolsóként, de az első volt, melyet lerombolt egy földrengés i. 226-ban. Egyiptom fáraója felajánlotta, hogy kifizeti a rekonstrukció költségeit, de a Delphi jósda ezt nem javasolta. Mivel attól féltek, hogy Héliosz megharagszik, végül nem engedték újjáépíteni. A pharoszi világítótorony Az egyiptomi Alexandria város melletti Pharos sziget világítótoronya i. 280-247 között épült, hogy utat mutasson a tengerészeknek éjjel a kikötő felé. Hatalmas világosszínű tömbökből építették 120-140 méter magasra, háromszintesre. Az alsó szint négyszögletű, a középső nyolcszögletű és a teteje kör alakú volt. Több földrengés is súlyosan megrongálta, még végül az utolsó 1480-ban teljesen lerombolta. A világítótorony maradványait felhasználva egy erődöt építettek a helyére.
2560 körül épült, a gízai nagy piramis az egyetlen csoda, amely továbbra is az eredeti hetes listán áll. Az egyiptológusok úgy vélik, hogy a lenyűgöző emlékmű körülbelül 2 millióból épült kőtömbök, amelyek feltehetően körülbelül 20 évet és 20 000 embert igényeltek, a negyedik századi Pharoah Khufu sírjaként épült. A történelem során a szakértők csodálkoztak a piramis figyelemre méltó pontosságán " s építése. A 13 hektáros alap szinte tökéletes négyzet, és minden sarka szinte pontosan illeszkedik az iránytű négy pontjához. Az ásatások három kamrát tártak fel, az úgynevezett Befejezetlen Kamra, a Királynő " kamara és a király kamara. Ezenkívül egy robot segítségével a kutatók számos alagutat és sikátort fedeztek fel, amelyek mélyen belemennek az emlékműbe. A babiloni függőkertek A babiloni függőkertek állítólag Babilon ősi metropoliszának középpontja (mintegy 50 mérföldre délre a mai Bagdadtól délre). Furcsa módon a babilóniaiak történeti feljegyzései nem említik a csodálatos függőkerteket, ami néhány kutatót kétségbe von, hogy valaha léteztek.
Némi valós érdekességet Douwe Jacobs és Tom Schouten összehajtható Flux széke okozott, bár az apatikus látogatók nem nagyon törték magukat az amúgy ötletes székhajtogatási versenyen, ahol Flux széket lehetett nyerni. A legotthonosabb bútorokat egy újonnan alakult retróbútor-kereskedés hozta. Az egyetlen valóban izgalmas stand idén is a zsebkendőnyi helyre összezsúfolt madeinhungary volt - vegyes érzelmekkel néztük. A kiállítás idején a "Lakástrend 2011" keresésre a Google oldalán a madeinhungary a Lakástrend hivatalos oldalát is megelőzve elsőnek jött föl a listán. Remek ötlet, kár hogy többre nem futotta, az oldal eléggé egyhangú volt. Csak az a szép zöld gyep 6. A stand kiállítói ideszokott veteránok, ősidők óta tavaly volt először vérfrissülés az ötvösök bevonulásával, bútorfronton pedig az idén. Az EnterTeam bútortervezői már az őszi designhéten ígéretesen helyezkedtek, most is fölhívták magukra a figyelmet: a fiatal cégtulajdonosok náluk is fiatalabb formatervezőkkel fogtak össze, és közös bútorkísérleteket állítottak ki.
Az árulást sokfelé szeretik, de az árulót sehol VAN, AMI NEM FÉR BELE. Feljelentés az internetes oldalunkat feltörők ellen (KATT IDE! )
Egy reggelen jövünk ki a kertbe a szokásos kárfelmérésre/lelkendezésre, mikor látjuk ám, hogy a borsóágyásban, egy friss vakondtúrás mellett ott fekszik a mi vakondunk. Holtan. Ennél döglöttebb már nem is lehetett volna. És semmilyen külsérelmi nyom nem látszott rajta. Létezik, hogy a gondolati úton nyiffantottuk ki?! Javasoltam a férjemnek, hívjuk a helyszínelőket, mert mégiscsak gyanús… Szerencsére Szofi lányom jól viselte a vakond-veszteséget, kicsit pityergett a rend kedvéért, de aztán apjával ünnepélyesen becsomagolták, apa kisebb nekrológot is rittyentett emlékére, majd örök álomra hajtották fejét a cseresznyefa alatt egy jó mély gödörben. Hogy én mennyire megkönnyebbültem! Ha még egy napig hallgatnom kellett volna vakond-ügyben a férjem szentségelését/a lányom picsogását, úgy éreztem, magam mászok le a földalatti járatok egyikébe és rángatom elő azt a k. vakondot, és hajítom ki úgy a kertünkből, hogy ásólába se éri a földet. „Csak az a szép zöld gyep” – Rajz Jánosra emlékezünk. Mert minden vakondnak innen üzenem: a földet felőlem feltúrhatja, de a családi békénket soha!