A festmény ezt követően, 1915-ben került az Egyesült-Államokba, a világkiállításra. Munkácsytól két kép utazott a tengerentúlra, a Naplemente csaknem 100 év után tért vissza Magyarországra. Munkácsy Mihály (1844-1900): Naplemente, 1873 (Fotó/Forrás: Virág Judit Galéria) Törő István hangsúlyozta, hogy több életműrekord is született a téli árverés második napján. Rekordot döntött Scheiber Hugó Világváros című festménye, amely 30 millió forintról érte el a 53 millió forintos leütési árat, de egyéni csúccsal végzett Szobotka Imre Fekvő aktja is, amely 20 millió forintról indulva végül 46 millió forintért cserélt gazdát. Magas leütési áron kelt el Paál László Békák mocsara: a fontainebleau-i erdő című műve, amelyet 15 millió forintról indulva 40 millió forintnál ütötték le, Vaszary János Reggelizőasztala pedig 30 millió forint kikiáltási árról kúszott fel 42 millióig. Tihanyi Lajos: Akt Studium (Fotó/Forrás: Virág Judit Galéria) Törő István kiemelte, hogy messze a várakozás feletti, magas árak születtek és a kisebb tételekre is komoly licitek érkeztek.
Munkácsy Mihály: Köpülő asszony, 1872-1873 (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria) A kiállítás vezérfonala – a címnek megfelelően – a realizmus és annak változatai. A kiállítás központi gondolata a valóság ábrázolását járja körül Munkácsytól Mednyánszkyig. A valóság megragadása, az embert körülvevő világ minél pontosabb leképezése régóta foglalkoztatta a művészeket, mégis a 19. század tekinthető a realista és naturalista törekvések évszázadának, amikor a festők és szobrászok koruk társadalmának és valóságának hiteles és objektív bemutatását tűzték zászlajukra. Az 1850-es évektől a századfordulóig követhetjük nyomon a realizmus és naturalizmus kibontakozását, virágzását, majd meghaladását, vagyis azt a folyamatot, ahogyan a kor művészei a valóság különböző felfogású megragadásával kísérleteztek. A termeken végigsétálva feltárul előttünk egy letűnt kor, a 19. század végének világa: a kisvárosi utcák és a vidéki tájak, a magyar falusi élet jelenetei és színgazdag enteriőrjei. Életképi jelenetek a nagyvárosok környezetéből, megmutatva a gazdag nagypolgárság szalonjainak fényűző világát és a városi szegények és számkivetettek hétköznapjait.
Újrarendezve, eddig raktárban őrzött alkotásokkal és nemzetközi művekkel kiegészítve nyílik meg november 15-én a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című új állandó tárlat, amely a valóság ábrázolásának változásait járja körül. A Magyar Nemzeti Galériának az utóbbi években újrarendezett állandó kiállításai (a 19. századi művészet – a reformok korától a századfordulóig és a Modern idők) új szempontok alapján, a korszerűbb tudományos szemléletnek megfelelően gondolták újra a 19. század és a 20. század első felének művészetét. Ezt követően vált időszerűvé a megújuló állandó kiállítások sorában az utoljára 2012-ben átrendezett Munkácsy-teremsor anyagának újrarendezése is, így az új koncepcióval átrendezett teremsor lett az utolsó egység a 19. század egészét bemutató, a Magyar Nemzeti Galéria első emeletét elfoglaló állandó kiállítóterek sorában. Munkácsy Mihály: Ásító inas 1868–1869 (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria) A merev monografikus csoportosítást az elmúlt években felváltotta egy másik, a művészeket és a műveket kontextusukban, tágabb összefüggések mentén tárgyaló szemlélet.
S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. [Részletek] - Arany János Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és... [Részletek] - Wass Albert Talán a titok a türelem. A lehetőség biztosítása arra, hogy a másik engedjen be az ajtón anélkül, hogy rátörnéd azt, amikor még nincs is felkészülve arra, hogy belépj. [Részletek] - Oravecz Nóra Ha jó anya vagy, tudod, hogy a gyereked nemcsak a "gyereked", hanem egy Ember van rád bízva. A tiéd - és nem a tiéd. Legjobb Arany János idézetek - IdézetABC. Kié? Ha vallásos vagy: Istené. Ha nem vagy vallásos, akkor mondd így: a... [Részletek] - Müller Péter
A nép fontosabb dolgot is megért, csak nyelvén adják elő, anélkül, hogy egy szóért lapokra terjedő magyarázatokat kívánna. Egyszerűen, néhány szóban megmondani neki valamit; ez a... [Részletek] - Arany János Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó láng - én megyek utána! Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre - temetőbe viszen. Arany János 5 legmeghatóbb verse. [Részletek] - Arany János Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol! [Részletek] - Arany János Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. [Részletek] - Arany János Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának. [Részletek] - Arany János Azért találták fel, - emeljünk kalapot! -Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:Máskép a szeretet közülünk kihalna;Máskép a halandó, nem lévén alkalma, Sohasem óhajtná embertársa... [Részletek] - Arany János Azért találták fel, - emeljünk kalapot!
A bíráló szavak további munkára késztették Aranyt. 1846-ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki. Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő, s az ő utasítására vették fel a követelmények közé a népies formát. A pályázat szövege: "Készítessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakain élő történeti személy, például: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. Beküldés határnapja: nov. Arany jános idézetek. 26. 1846. Jutalma 15 db arany. " A Toldi már egyöntetű győzelmet aratatott, s nem csak a pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte), hanem bírálói ámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult feléje, és Petőfi volt az első, aki üdvözlésére sietett. Egy évre rá a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Ezidőtől kezdve folyamatosan írogatott az Életképekbe és a Pesti Divatlapba kisebb költeményeket. 1847-ben készítette el a Toldi estéjét és mellette a Murány ostromát.
MÁSODIK Sem hegedű, se cimbalom, Beh szomorú lakodalom! Mintha orruk vére folyna – Dehogy lennék menyasszonya! HARMADIK Jaj, ki vágyna menyasszonynak, Akit harangszóval hoznak! Gyászos ének búg előtte: Sírva mennek esketőre. NEGYEDIK Nem menyasszony, – vőlegény volt: Hat legény hoz zöld koporsót, Apja, anyja sír előtte, Keserves a menyegzője. ÖTÖDIK Apját, anyját jól ismerem, Megmondanám, de nem merem, Mert a szívünk megdöbbenne… Egyikünké megrepedne. Lyányok, lyányok, vegyetek fel Fehér ruhát s jőjetek el Ma csak halott-látni, … holnap Kivinni zöld koporsómat. Arany János - lysa.qwqw.hu. (1847) A Rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal; Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába; De hiába!
te vagy az. Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel! S boldogságot Irígy nélkül még ki látott? A hír, ha kivált rossz, mint levegő, terjed, Nehéz kikerülni hogy bé ne lehelljed. Ollyá lettem, mintha már földön se járnék. Mint róka, az által esik kelepcébe, Hogy nagyon is bízik a maga eszébe S ravaszul sokat mer. Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Nem hallok, nem látok: Keresek világot: Oh, ha most valaki egy sugárkát adna! Bár a látás után szivem megszakadna... Neved örömnapja imé hozzánk juta, Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa, Mégis az én Múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta. Istenem, istenem, mily jó volna ennyi Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni! Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta.