- Uraim! – kezdte az értekezletet a kapitány – a helyzet nem veszélyes, kézben tartjuk a dolgokat. Ahol hozzánk koccant a jéghegy, okozott egy kisebb folytonossági hiányt a hajó oldalán, de az merő rémhír, hogy bazi nagy léket kaptunk volna. És mindenkit megnyugtathatok: a zenekar játszik tovább! - Az utasok hangulata, egészsége jó – folytatta az elsőtiszt – bár harmadik osztályon állítólag az egyik csecsemő elcsapta a gyomrát a túl sűrű tápszerrel. A másodosztályról néhány katasztrófaturista elment megtekinteni a léket. Pillanatnyilag ott szelfiznek és közben vidám dalokat énekelnek. Az első osztályon éppen maszkabált tartanak, dől a pezsgő, ropják a táncot, mert a zenekar játszik tovább! - A legénység munkára, harcra készen áll teendői elé – folytatta a második tiszt -, az erőnlét, a morális felkészültség kiváló! Büszke arcéllel tekintenek a fényes jövőbe! A kiképzési feladatoknak megfelelően éppen azt gyakorolják, mi a teendő napszúrás veszélye esetén, ha netán egy ciklon felragadná a hajót és a Szahara közepén pottyannánk le a hajóval.
A Maiden már az előző két lemezen is túlgondolta a zenéjét, tévesen az önismétlő témahalmozásban látva a progresszivitás zálogát, a Book … viszont egyenesen a zenekar Titanicja lett, amely másfél órás dupla lemezként összeroppan a saját súlya alatt. A hangvételt filozofikusabbnak, a tempót pedig gondolkodtatóbbnak szánták, de inkább csak azt a benyomást keltik, mintha lassított felvételen játszana a sprintjeiért kedvelt zenekar. Sok az ismerősen csattogó üresjárat, rozsdásabbak az átkötések, és közel sem felejthetetlenek Dickinson dallamai. De azért így is pumpáltak egy lemezre elegendő izgalmat a Book of Souls ba: régisulisan húz a When the River Runs Deep, a The Nomad és a Mother Russia bravúrját ismétli a maja kultúrát megéneklő címadó, az eredetileg Bruce szólólemezére írt If Eternity Should Fail pedig úgy flott, ahogy van. Továbbra is működik tehát a Maiden-formula – csak a friss gondolatok hiányoznak belőle, amelyekkel még 10-15 éve is új és izgalmas területek felé tudták kormányozni a heavy metal műfaját.
Talán tévedtem, és soha nem is volt értelme a mikrofonba ordítani, hogy "máshogy is lehetne"! Talán eltévedt az üzenet, vagy csak süket fülekre talált, mint ahogy most sem figyel senki, de a zenekar játszik tovább! Refrén: Úgy érzem, hangom kárba vész. Nem tudom, kinek énekelek. Gyomromban már a felismerés, hogy talán ez nem kell itt senkinek. Látom, gitár van nálad, és elégedett vagy magaddal, de a szó a lényeg a zene csak zaj! Úgy érzem, máshogy is lehetne. Tudom, hogy máshogyan kellene felhasználnunkelpocsékolt napjaink. És ahogy játszótérré válik a színpad meg kell védenünk, ami még megmaradt!
Úgy néz ki, a Mielőtt megismertelek című filmnek sikerült a nézőközönséget alaposan megosztania. Az Amerikában múlt hét pénteken bemutatott filmre az első három napon nagyjából 18 millió dollár értékben keltek el a jegyek, azóta pedig nem tudnak leállni a kritikusok. Vigyázat, SPOILER! Ízekre szedték a kritikusok a Mielőtt megismertelek című filmet. Az alapsztorit nagy vonalakban vázolom: adott egy extrém sportoló, Will (Sam Claflin, aki olyan filmekben játszott, mint az Éhezők viadala), aki nagy kanállal habzsolja az életet, majd egyik pillanatról a másikra motorbalesetben teljesen lebénul, kerekes székbe kerül. Gyűlöli az életet, mély depresszióba süllyed, hiszen elveszít mindent: az álommelóját, a csodaszép barátnőjét, az izgalmakkal teli hétköznapokat. Mellé kerül gondozónak – a véleménye kikérése nélkül – a szürke kisegér, Louisa (a Trónok harca Sárkányok anyja), aki végtelenül optimista, zilált, szóval Will szöges ellentéte. Látszólag elégedett a szürke életével, ám az együtt töltött idő alatt minden megváltozik. Egymásba szeretnek, Will kinyílik, ahogyan Louisa is, a férfi megtanítja a lányt szenvedélyesen élni, afféle utolsó ajándékként, majd úgy dönt, önkéntesen lemond a saját életéről, mivel nem szeretné, ha a lány idővel megbánná, hogy egy mozgássérült férfiba szeretett bele.
A Központi hírszerzés ennek megfelelően, ha nem is maradéktalanul, de teljesíti küldetését, vagyis egy könnyed szórakozást ígérő, akciódús. hülyülős mozi, melyben a mélyebb mondanivaló felszínre törését rendre megakadályozzák. Mielőtt megismertelek könyv kritika official fb. De hogyan lehetne komolyan venni bármit is, amiben a rosszfiút Fekete Borznak hívják. Ennél még a Fekete Vipera is meggyőzőbb. A mellékszereplőknek garantáltan örülni fogunk. Hozzászólások hozzászólás
Központi hírszerzés (Central Intelligence), rendező: Rawson Marshall Thurber, szereplők: Dwayne Johnson, Kevin Hart, Ryan Hansen, amerikai akció-vígjáték, 105 perc, 2016. (12) Fegyverbarátság Bob Stone soha nem felejti el, amit Calvin Joyner tett vele húsz névvel ezelőtt a gimnáziumban. A végső megsemmisüléstől megmentett túlsúlyos srác ezt úgy hálálja meg, hogy CIA ügynökként egy lövöldözős, autós üldözős kalandba rángatja bele a könyvelőként dolgozó, minden kockázatot kerülő egykori bálkirályt. A rendkívül találó címből sokan fogják azt a következtetést levonni, hogy a filmnek köze lehet a CIA-hoz, és tulajdonképpen nekik van igazuk. Mielőtt megismertelek könyv kritika. És bár a játékidő túlnyomó részében öltönyös-nyakkendős ügynökök kergetőznek, a Központi hírszerzés központi témája mégis inkább egy húsz évvel ezelőtti esemény, mintsem a hírszerzés. 1996-ot írunk, a végzősök a tornacsarnokban ünneplik a gimnázium legnagyobb királyát, Calvin Joynert (Kevin Hart), becenevén Golden Jetet, amikor nyílik az ajtó és néhány srác az anyaszült meztelen Nyomi (Furgyik) Robbie-val törli fel a padlót.