A Michelin Plate helyek listáján ezzel már tizennyolc budapesti étterem szerepel. Gwendal Poullennec szerint Budapest a különböző stílusú és árkategóriájú éttermek csodálatos választékát kínálja. "Néhányat a házon belüli séfek és vendéglátók vezetnek, néhányat olyan szakértők, akik külföldön gyűjtöttek tapasztalatot, majd hazatértek. Ez adja a főváros életerejét, ami azt is jelenti, hogy ígéretes jövő elé néz az éttermi szféra". Mivel a budapesti kalauz ezúttal csak digitális formában jelenik meg, a kritikusoknak több idejük volt dolgozni rajta, ami létfontosságúnak bizonyult a jelenlegi kihívások mellett. Ennek ellenére a Michelin Guide szakértői ugyanazokat a módszereket alkalmazták és értékeket keresték, mint a korábbi években, nem történt könnyítés, amely csorbítaná a Michelin-kalauz tekintélyét – hangsúlyozzák a közleményben. A budapesti Michelin-kalauz a címen, valamint az ingyenes IOS vagy Android applikációkban lesz elérhető. Már hét Michelin-csillagos étterme van Budapestnek - Adózóna.hu. Hozzon ki többet az Adózónából! Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.
A Michelin-kalauz kritikusai hat új, budapesti étteremmel egészítették ki az ajánlott Michelin Plate helyek listáját. Ezek között a következők kaptak helyet: Hoppá! Bistro Felix Stand25 Bisztró Spago by Wolfgang Puck Rumour by Rácz Jenő Pasztell © 2017-2018 FUNZINE Média Kft. | Minden jog fenntartva crafted with by PR
A Muzsikussors két CD-mellékletén (Oldies but Goodies? ; Ejnye) kronologikus sorrendben, közötte kiadatlan, illetve ritkaságszámba menő felvételekkel sorakozik a múlt, valamint a jelen vadonatúj zenéje. Ez utóbbiban olyan sokatmondó, szatirikus korrajz is fellelhető, mint az EU-konformitás, BKV-blues, Kommentbunkó vagy épp a Tört magyar ember. Hetvenévesen szokás egyfajta leltárt, számvetést készíteni. Visszatekintve elválik a jó a rossztól, a fontos a szükségtelentől; az emlékek megszépülnek, a negatívumok – jobb esetben – törlődnek az emlékezet memóriakártyájáról. Vagy épp összemosódnak. Tóth János Rudolf pengeélesen idézi fel, szinte mozgóképszerűen vetíti elénk a gyermekkortól a hetedik ikszig nyúló eseményeket, élményeket, amelyeknek akarva-akaratlanul a részeseivé válunk. A kronológia mellett megvillannak a geopolitikai, ma már történelminek számító társadalmi változások, persze a főszereplőre vetítve. Miképpen a szerző – másik, úgyszintén "előrement" barátjától, Hetesi Péter Páltól örökül hagyott szlogennel szólva – aposztrofálja önmagát: trendetlenül.
Úgy emlékszem, 1976 augusztusa lehetett, kötelező honvédségi szolgálatom mindennapjait morzsolgattam. Félidős katonaként zarándokoltam ki a hegyoldalba, a Tabánba, ahol kedvenc zenekarom az akkor rendkívül népszerű Bergendy ontotta magából a dallamos, minőségi muzsikát. Sláger gyáros billentyűsük ekkor már új ösvényeket taposott, "helyén" egy Zalaegerszegről érkezett fiatal, jellegzetes bajuszos, szemüveges, vékony testalkatú srác állt selyemszerű anyagból készült kezeslábasában. Ja, és nem a Hammond-orgona billentyűzetét túrta, gitáros lévén fekete Gibson SG hangszerén gyötörte a húrokat. Aki nem mellesleg a Latzin Norbert által magasra állított lécet is képes volt megugrani. Aztán egy időre eltűnt, hogy jóval később a Hobo Blues Band színpadán lássam ismét. Úgy véltük, Tóth János Rudolf a helyére került. Hogyan is szólnak Deák Bill idevágó sorai? "Nyomjuk a bluest, és majd lesz valahogy…" Ekkortájt egyszerű rock rajongóként álltam a közönség soraiban és meredtem a színpadra. Janó játéka mindig lenyűgözött.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: 2020. december 12. szombat 20:44 Tóth János Rudolf szeret visszahúzódó lenni, azt azonban mégsem kerülhette el, hogy legendás karriert fusson be. Igaz, nem is szereti ezt a szót, hogy karrier, ő csak muzsikálni akar. És tette mindezt a 70-es, 80-as évek meghatározó zenekaraiban is, a Kexben, a Bergendyben és a Hobo Blues Bandben. Közben pedig bejárta egész Európát, akkor, amikor ez még a mostaninál is nagyobb dolog volt. Ahogy mondja, a hazatérés mindig fájdalmas volt, mert itthon akkoriban semmi sem változott. Mégis hazajött. Most, 70 évesen könyvet írt Tóth János Rudolf, amelyben mesél. Többek között arról, hogy kivel milyen volt muzsikálni. Tóth János Rudolf (Janó, Tóth úr) gitáros, zeneszerző, énekes Fotó: MTVA/Zih Zsolt A tervek szerint a könyve a 70. születésnapján jelent volna meg. Noha ez valamelyest csúszott, azért már a kezünkben foghatjuk. Ebben több helyen írja, hogy erre vagy arra nem gondolt volna korábban.
Tóth János Rudolf - Szabad vagyok - YouTube
A teljes interjú ide kattintva érhető el.
– erről kérdeztem a Tanárnőt. Barna Zsombor 2022. május 29.
Akinek érdes-karcos-füstös orgánuma véletlenül sem téveszthető össze senkiével. Akinek ujjai még baráti beszélgetések közben is nyugtalanul száguldanak föl-s alá a húrokon. Aki nélkül nem jöhetett volna létre az említett, egykori emblematikus csapat utódja. Vagy épp a Dioptriótól a Meeting Pointon át az Ütött-Kopott Angyalokig, Janó bármely formációja. És aki nélkül ma szegényebb lenne a rock és a blues műfaja. Hegedűs István A könyv: Egy gitáros visszaemlékezései: A Cyklontól a Magyar Atomig 156 oldal, képmelléklettel " Amikor egykori kalandozásaimról mesélek, mondják, meg kellene írnom a történeteimet. Mert érdekesnek találják. Zenészként élni, a 70-es 80-as évek Nyugat-Európájában, s mindössze huszonhárom évesen, valóban nem mondható általános jelenségnek. Ám ez másokkal is előfordult. Végül meggyőztem magam és most megpróbálok egy könyvnek látszó valamit írni, mert azt biztosan tudom, hogy nem vagyok író. Sokan mások sem azok, mégis írnak, akkor miért ne próbálnám meg én is? Csak az időt kell rászánnom, az pedig bőven akad".