A "bécsi király" követei a török tolmácsoktól tudták meg – 1573-as útjuk során –, hogy ha a janicsárok megtudták volna a szultán halálát nyomban beszüntették volna a harcot, s most is igen haragszanak a nagyvezérre – Szokolli Mehemed pasára – mivel a szultán halála után, míg az új szultán trónra nem lép, ősi joguk, hogy zsoldemelést követeljenek; azonban Nagy Szulejmán halála után, fiát és örökösét, ki Nándorfehérvárból sietett az ostromló táborba, hogy a hatalmat nyomban átvegye… Így a janicsárok nem gyakorolhatták e jogukat, zsoldemelésük – a szörnyű vérömlésük ellenére – elmaradt. A szerző megjegyzi: "ezeket a janicsárokat hívják a császár fiainak, s csak Konstantinápolyban több mint tízezer lehet belőlük. " Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat A szigetvári hős Zrínyi Miklós portréja - háttérben az ostromlott Szigetvár - talán a legismertebb ábrázolás Matthias Zündt korabeli rézmetszetén, 1566. Istvánffy. 352-353. Lásd. Zrínyi miklós szigeti veszedelem. A Szigeti veszedelem és költője. Összeállította Molnár Imre.
A Szigeti veszedelem forrásai Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem kézirata Zrínyi jól ismerte az itáliai szerzők munkáit. Hogy forrásként is használta Tasso művét (Megszabadított Jeruzsálem), először Arany János mutatta ki Zrínyi és Tasso című akadémiai székfoglaló tanulmányában (1859). Történeti forrásait (Istvánffy és Sambucus krónikái) maga a szerző is említi bevezetőjében, és utal az ókori nagy művekre is (Homérosz, Vergilius). A pontosság, hitelesség megteremtése céljából német történetírók (pl. Zrínyi Miklós - Szigeti veszedelem (Obsidionis Szigetianae) - Múzeum Antikvárium. Nicolaus Reusner) munkáit is felhasználta. Zrínyi az ajánlásban utal olasz és horvát krónikákra is. Művére históriás ének ek is hatottak: az eposz verselése, rímei emlékeztetnek e műfaj reneszánsz kori darabjaira. Emellett az sem lehetetlen, hogy Zrínyi a naiv-népi alkotások at is forrásul használta, hisz dédapja "mitikus" hős volt, számos történet szól róla. A mű alapvetően a történelmi hitelességre épül, de a történeti emlékek, tények Zrínyi számára csak a keretet jelentik. A valóságos személyek (Zrínyi, Szolimán, Rustán stb. )
A harcokat az este szakítja félbe, Deli Vid megöli Hamvivánt. 7. ének Megérkezik a szultán, közben Farkasics Péter meghal egy régi betegségben. Nem sokkal később Zrínyi 500 ezer emberével kitör a várból. A harcban Deli Vid, és Demirván (Hamviván barátja) összetalálkozik. A sötétség miatt abbahagyják a viadalt, de folytatni fogják. 8. ének A törökök tanácsot hívnak össze, melyben elhatározzák, hogy ágyúzni fogják a várat. 9. ének Megkezdődik a szüntelen bombázás. Juranics és Radivoly éjszaka kilopózik, hogy üzenetet vigyen a császárnak. Átverekednek a török táboron, de Juranics fogságba esik és megölik. Zrínyi: Szigeti veszedelem összefoglalása - Sziasztok!:) Irodalomra el kellene olvasnunk Zrínyitől a Szigeti veszedelmet, és fejezetenként rövid, pár mondatos (3-5).... Radivoly erre előugrik rejtekéből és nyomban leszúrja barátja gyilkosát. Ő sem bírt a túlerővel és szintén meghal. A várban Deli Vid szomorúan meséli álmát Zrínyinek, melyben vérbe fagyva látta Radivolyt, valamint Zrínyi és saját halálát is látta. Később meghozták a két hős testét és eltemették őket. 10. ének A külső és belső város török kézen van és a vár egyik tornya is leomlott a bombázástól.
Jöjjön Arany János: A fülemüle verse Bubik István előadásában. Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! Arany jános fülemüle tartalma. (Ami nem volt épen oly rég) – Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok. A teljes verset ITT olvashatod
Mert olyat mondok, hogy még a…" Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. "Hát kié – pattogja Pál – Mikor az én fámra száll? " "De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet! " Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordit: ő meg úgyse! Arany János: A fülemüle - Neked ajánljuk!. Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, – Hanem a just mégsem hagyva. Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe. Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, – elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember!
Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek. * Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja: De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!? (1854)
Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe. Fülemüle – Wikipédia. Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni, Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, – elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! – De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben. Felderűle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prokátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek!