Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd a falakról, engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, hull a levél, közelít a fagy és eldől a merev rét, hallod a halk zuhanást. Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek! s nem szeretek már soha mást. Radnoti szerelmes versek . Küldd el ezt a verset szerelmednek! További versek honlapunkról: » Szerelemhez Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a... » Könyörgés a kedvesért Te segítsd, Uram bocsásd meg érte szívem... » Mire megjössz Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő... » Ne menj el Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,... » Napfény és szerelem Fehér felhőcsapat vonul nyugatra, a nedves égre... » Az Ezeregyéjszaka meséiből Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett, Add...
Jöjjön Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján költeménye. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszel és átkozott költők rettentő téli danákkal valahol a hegyeknek alján hiába énekelnek. Szép bánat feszül a homlokom alatt és fekete tájak tükröznek sötéten összecsörrenő fogaimon: ne félj. Radnóti szerelmes verse of the day. Csak a februári egyszerűség érett most bennem szerelemmé és teljes vagyok már, mint nyáron egy zengő égszakadás! Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Szerelmes vers Boldogasszony napján versről? Írd meg kommentbe! The post Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján appeared first on.
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Radnoti miklos szerelmes versek. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd a falakról, engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, hull a levél, közelít a fagy és eldől a merev rét, hallod a halk zuhanást. Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek! s nem szeretek már soha mást.