Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] m v sz Garry Marshall Filmrendezései Szerelmes doktorok (1982) Flamingókölyök (1984) Alma a fájától (1986) A vasmacska kölykei (1987) Barátnők (1988) The Lottery ( rövidfilm, 1989) Micsoda nő! (1990) Krumplirózsa (1991) Irány az éden (1994) Égiposta (1996) Carla új élete (1999) Oltári nő (1999) Neveletlen hercegnő (2001) Kisanyám – Avagy mostantól minden más (2004) Neveletlen hercegnő 2. : Eljegyzés a kastélyban (2004) Anya, lánya, unokája (2007) Valentin nap (2010) Szilveszter éjjel (2011) Anyák napja (2016) Forgatókönyvíró/producer How Sweet It Is! (1968) The Grasshopper (1970) Televízió Hey, Landlord (1966–67) Me and the Chimp (1972) The Brian Keith Show (1972–1974) Happy Days (1974–1984) Laverne & Shirley (1976–1983) Blansky's Beauties (1977) Egy úr az űrből (1978–1982) Angie (1979–1980) Joanie Loves Chachi (1982–83) Kapcsolódó személyek Penny Marshall (húga) Rob Reiner (ex-sógora)
Jegyzetek További információk m v sz Garry Marshall Filmrendezései Szerelmes doktorok (1982) Flamingókölyök (1984) Alma a fájától (1986) A vasmacska kölykei (1987) Barátnők (1988) The Lottery ( rövidfilm, 1989) Micsoda nő! (1990) Krumplirózsa (1991) Irány az éden (1994) Égiposta (1996) Carla új élete (1999) Oltári nő (1999) Neveletlen hercegnő (2001) Kisanyám – Avagy mostantól minden más (2004) Neveletlen hercegnő 2. : Eljegyzés a kastélyban (2004) Anya, lánya, unokája (2007) Valentin nap (2010) Szilveszter éjjel (2011) Anyák napja (2016) Forgatókönyvíró/producer How Sweet It Is! (1968) The Grasshopper (1970) Televízió Hey, Landlord (1966–67) Me and the Chimp (1972) The Brian Keith Show (1972–1974) Happy Days (1974–1984) Laverne & Shirley (1976–1983) Blansky's Beauties (1977) Egy úr az űrből (1978–1982) Angie (1979–1980) Joanie Loves Chachi (1982–83) Kapcsolódó személyek Penny Marshall (húga) Rob Reiner (ex-sógora) {{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}} This page is based on a Wikipedia article written by contributors ( read / edit).
Neveletlen hercegnő 2- Lord Nicholas - YouTube
2004. október 28. Bevétel 95 170 481 amerikai dollár [1] 134 734 481 amerikai dollár [1] Kronológia Előző Neveletlen hercegnő (2001) További információk weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Neveletlen hercegnő 2. : Eljegyzés a kastélyban témájú médiaállományokat. A Neveletlen hercegnő 2. : Eljegyzés a kastélyban (eredeti cím: The Princess Diaries 2: Royal Engagement) 2004 -ben bemutatott amerikai romantikus filmvígjáték Garry Marshall rendezésében. A 2001-es Neveletlen hercegnő folytatása. Az előző filmből főszereplőként tér vissza Julie Andrews, Anne Hathaway, Héctor Elizondo, Heather Matarazzo és Larry Miller. Új szereplőként tűnik fel John Rhys-Davies, Chris Pine és Callum Blue. Cselekmény [ szerkesztés] Mia hercegnőnek házastársat kell választania, ugyanis ez a hagyomány. Mia egy hónapot kap, hogy jegyest találjon magának. Egy angol herceggel, Andrews Jackobyval eljegyzik egymást, azonban Nicolas, a rivális trónkövetelő lord fia bonyodalmat okoz. Nicolasék családját rég kiűzték a genoviai királyi családból, amennyiben Mia nem talál magának férjet, ők lépnek a trónra.
Csupán annyi a gond, hogy a jóképű és megnyerő ifjú, Nicholas Devereaux nagybátyja, Mabrey őrgróf, Mia helyett inkább saját unokaöccsét látná szívesebben a királyi trónuson, és ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy megakadályozza a gyönyörű, ám esetlen hercegnő trónra lépését. És itt kezdődnek a romantikus vígjátékokra jellemzően nevetésre fakasztó bonyodalmak. A film humora persze jellegzetesen amerikai. Többnyire elcsépelt poénok sorjáznak egymás után, a szellemesség forrása pedig gyakran pusztán a helyzetből fakadó irónia, a könnyed és jórészt kifogástalan alakítások azonban hitelessé teszik még a legbárgyúbb élceket és a másutt talán erőltetettnek ható helyzetkomikumot is. Különösen szórakoztató Mia két szobalánya, akik a megkétszerezés hatásából eredően a fénykor – elsősorban Stan és Pan, no meg Charlie Chaplin kora – komédiáinak karaktereit idézik. Az első film óta Anne Hathaway határozottan kiforrottabb és kifejezetten szép színésznővé érett, aki sikeresen túllép az első rész amerikai tinilányának esetlenségétől humoros jelenetek – bár ilyenből is akad elég – sablonosságán, és ezúttal már arcjátékával és gesztusaival is képes megindítani a fantáziánkat.
Nicolas szerelmes lesz Miába, a lánynak azonban eltökélt szándéka, hogy a nép érdekében belemenjen egy számára boldogtalannak ígérkező házasságba. A királynő eközben szép lassan tanítgatja Miát az illő uralkodói viselkedésre. A végén a hercegnő úgy dönt, nagyanyjához hasonlóan egyedül fogja kormányozni az országát, így megkoronázzák. A film végén Nicolas megcsókolja Miát, a királynő összejön Mia testőrével, Joe-val, a királynő titkárja pedig Andrewsszal. Szereplők [ szerkesztés] Színész Szerep Magyar hang [2] Mia Thermopolis hercegnő Bogdányi Titanilla Clarisse Renaldi királynő Hámori Ildikó Joe Reviczky Gábor Viscount Mabrey Helyey László Lilly Moscovitz Kuthy Patrícia Nicholas Devereaux Miller Zoltán Callum Blue Andrew Jacoby Takátsy Péter Tom Poston Lord Palimore Kun Vilmos Anna Jurjevna Nyetrebko önmaga Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a The Princess Diaries 2: Royal Engagement című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
1966: MFSZ tagja; 1981: MAOE tagja; 1977–1980: a World Press Photo zsűrijének tagja; 1982: a Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagja, 1996 óta a Czech Press Photo Nemzetközi zsűrijének tagja. 1971: EFIAP; 1975: Balázs Béla-díj; 1983: Érdemes Művész; 1994: Csaba von Ferenczy-díj, 1995: Magyar Művészetért Alapítvány díja. 1996: aMagyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1999: Kossuth-díj, 2004: Pulitzer Emlékdíj, 2004: Prima Primissima, Prima-díj, 2010: A Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíja, Magyar Örökség díj. Korniss Péter a 60-as évek végén a hagyományos paraszti kultúrát bemutató képeivel, Erdély eltűnő világáról hozott híradásaival lett ismert. Tánc- és balettfotókkal kezdődött, s a 25. A vendégmunkás / The Guest Worker - Korniss Péter, Losonczi Ágnes - Régikönyvek webáruház. Színház előadásain készített képeivel folytatódott munkássága. Tíz évig követte egy ingázó munkás életét. Budapestet, Magyarországot és Erdélyt örökítette meg kamerája a 90-es években. Klasszikus fotóriporter, akinek egyetlen célja, hogy fotói segítségével minél több emberrel ossza meg élményeit, a világból általa fontosnak tartott részleteket.
~ Amerikája, Fotó, 1982/ 8. AUER, M. -AUER, MI. : Photographers Encyclopaedia Internationale, 1985 [DÉNÉMETH]: Amszterdam, Fotó, 1987/10. J. GROSS, J. : Egy letűnő világ emlékei, British Journal of Photography, 1989. november 23. (ismerteti: Fotó, 1990/3. ) SZABOLCS K. : "Nem tudok kívülálló lenni", Fotóművészet, 1989/3. VARSÁNYI GY. : Hozzászólni ahhoz, ami a társadalomban történik, Kritika, 1989/2. Contemporary Photographers, USA, 1995 Szilágyi Sándor: Az eltűnő idő nyomában. Népszabadság, 1993. máj. 8. 26. o., Dárdai Zsuzsa: "Megörökítés mint lehetőség és feladat". Magyar Narancs, 1994. jún. 30. 28. o., Hajdú Éva: Könyvtár ajándékba. Egy fotográfus, aki tesz a városért. Magyar Nemzet, 1996. okt. 12. o., Parti Nagy Lajos: Vízkék tavasz. Horizon, 1997. márc/ápr. 24-25. o., BEKE L. : ~ beállításai, Kritika, 1998 TÍMÁR P. : Erdély, utólszor?, Fotóművészet, 1998/3-4. MRÁZKOVÁ, D. : Inventura, Fotografie, Prága, 1998/11. P. SZABÓ E. : Világ útján hűségesen, Fotográfia, 1999/2. Beke Dániel " Akkor érzem jól magam, ha elfogadnak"- interjú Korniss Péter fotóművésszel 2009. június 12., Rózsa Gyula: Korniss kötődése.
Népszabadság, 2009. jan. 31. Egyéni kiállítások 1972 • Kluuvi G., Helsinki • Magyar Intézet, Varsó 1973 • Szófia • Magyar Intézet, Berlin 1974 • Az eltűnő paraszti életforma nyomában, Műcsarnok, Budapest (kat. ) • Nemzetközi Folklór Fesztivál, Billingham • az USA több városa (pl. New Brunswick • Lincoln • Salt Lake City) 1978 • Dél-balatoni Kulturális Központ, Siófok • Barátság Ház, Moszkva • Expositiehuis t'Hoogt, Utrecht 1980 • Tihanyi Múzeum, Tihany • Párizs • M. Nicephore Niépce, Ville de Châlon-sur-Saône (kat. )