Eckhart mester (1260-1328) műve. A nyugati miszticizmus egyik legnagyobb képviselője. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyország. Mit jelent ez? Szegénység kétféle van: külső, mely dicséretes, ha valaki Jézus iránti szeretetből vállalja, belső, erről van szó az idézetben. Ki az igazán szegény ember: aki nem akar semmit, aki nem is tud semmit, akinek nincs is semmije. Aki nem akar semmit, az nem csupán úgy él, hogy soha semmiben sem teljesíti be saját akaratát, s törekszik Isten akaratának teljesítésére. Hiszen míg az az ember akarata, hogy Isten akarata legyen, addig megvan benne az akarat, azaz nem semmit akar. Az igazi szegénység az, ha annyira nincs akarata az embernek, mintha nem is létezne, azaz se nem akar, se nem vágyik. Ez a nemlétezés állapota olyan volt, amiben önmagunk megismerői voltunk az igazság gyönyörűségében. Akkor Istentől és mindentől szabadon léteztünk. Megteremtésünkkel már lett Istenünk, s maga Isten se volt ebben az értelemben Isten akkor, sokkal inkább volt "az ami".
Ha azt érzed, hogy minden drága adomány, ami van a lelkedben, Semmit sem ér, mert nem önt el hivalkodás sem Földön, sem Egekben. Ha önmagadban semmit nem találsz, mire végleg hagyatkozhatnál, Hiszen tudod: minden üdvözítő ajándékot Jézustól kaptál. Kulcsold imára reszkető kezed, mert ima nem vész sosem kárba: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. " Ha a belső, kínzó fájdalomtól lelked a sírásban megszakad, Hisz` amit tettél, súlyos vétek, és a vétekben elakadt szavad. Ha bűnbánat terheli roskatag szívedet, és nem látsz kiutat, Jézus boldogan mutatja az Istenhez vezető, rögös utat. Az Úr lehajol hozzád, megsiratott bűneid megbocsáttatnak, Szavai élnek: "Boldogok, akik sírnak: mert megvigasztaltatnak. " Vajon te képes vagy szótlanul hallgatag, alázatos maradni, Mikor sebzett szívedet bántásokkal halálra akarják marni? Tudod-e magasztosan továbbra is vinni a rád szánt keresztet, Mikor térded már a földre roskad, és nehéz súly nyomja lelkedet? Mikor többször is árulón megtagadnak téged, hallgasd a bölcset, Hisz`: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet. "
péntek, november 18, 2011 Ülök a lottózóban, Zét várom. Velem szembe leül egy kopottas ruhát viselő, idős úr, majd nemsokára megjelenik még elhanyagoltabb külsejű nő. Arcán széles mosoly, ami mögül elővillanak fogai. Mind a kettő. Látszik a két emberen, régóta ismerhetik egymást. Találgatok, talán hajléktalanok lehetnek. - Na Juliskám! Hoztam a papírokat, amiket majd kitöltünk! - Azt mindet? - vidul fel Juliska - de én találtam ám ilyen papírt is itt az asztalon! - Mutasd csak! Na majd ezt is kitöltjük, bízd csak rám! - mondja az idős úr, majd komótosan helyet foglal, miközben a zsebeit kutatja. - Jaj Juliska, baj van! Otthon hagytam a szemüvegem, nem látok semmit. Ide hallom, hogy röhög most rajtam. Közben Juliska szemeivel már toll után kutat az asztalokon. Sikeresen. Szélesen gesztikulál, s már hozza is. - Na Juliska, odaadom neked a papírt! Írd, amit mondok! Bejelölöd az első és az utolsó számot. Megvan? - Megvan hát - válaszol büszkén Juliska, akár egy első osztályos kislány, aki most tanulja épp a betűvetést.
Bizonytalan volt a békesség, bizonytalan volt az élet. Reményük abban állt, hogy egy olyan világ jön, ahol a Gyermeknek lesz igazi hatalma, ahol az lesz az igazi hatalom, ami gyermeki. Egy alapvető változást reméltek, a legalapvetőbbet. Azt remélték, hogy a saját életük és a világ is alapvetően megváltozik. Abban reménykedtek, ahogyan most mi is mindannyian, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, hogy az életük a helyére kerül. Az, hogy a mi életünk a helyére kerül, azt jelenti, hogy azok leszünk, amire teremtettünk, és a karácsony fényében úgy látszik minden és mindenki, amilyen valójában. Egy másik világ követe üzeni: Ne féljetek! A Gyermek, Krisztus, a Messiás, a Megváltó az, aki feltárja az eget, aki megnyitja számunkra Isten világát, betekinthetünk abba a világba, ami nekünk készíttetett. Szükségünk van erre a csodára. Az életünk az elmúlt években kezdett olyan jól kiszámíthatóvá válni, s ezt az optimizmust mára látszólag elvesztettük a világjárvány ámokfutásával. De karácsonykor jön egy gyermek, aki azt mondja: itt vagyok, hozzád jöttem, "Immanuel = velünk az Isten".
Ebben a szeretetben egyszerre van benne a kereszt árnyéka és a kapunyitás az örömre. Így kínálkozik a világjárvány kellős közepén, 2021-ben számunkra a karácsony ünnepe, ami gyógyítóan meg akarja törni a dolgok megszokott menetét, az élet sodrását vagy éppen az életünk tragédiáit, a betegséget, a halált, hogy fölmutassa a reményt, a gyógyulást, hogy elűzze a félelmet, és hirdesse nekünk az örömet! A szerző református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
A teremtéssel Isten már nem önmagában volt Isten, hanem a teremtményekben. Ez az "Isten" nem képes beteljesedést nyújtani a teremtményeknek. Ezért kérjük Istent, hogy "Istentől" mentesek lehessünk, hogy az igazságot ott, ahol minden egy, megragadhassuk és örökkön élvezhessük. Ami a tudást illeti, az a szegény ember, aki tudni se tud semmit. Aki ilyen szegénységet akar, annak úgy kell élnie, hogy tudni se tudja: nem él se magának, se az igazságnak, se pedig Istennek. Annyira mentesnek kell lennie minden tudástól, hogy ne is tudja, ne is ismerje fel, ne is érezze, hogy Isten benne él, sőt mentesnek kell lennie valamennyi ismerettől. Mert mikor az ember Isten örök lényegében létezett, nem élt benne semmi más, csak ő maga. Akkor hagyta Istent, tegyen, amit akar. Ami valaha is Istenből eredt, tiszta működés céljával eredt. Az ember tulajdon műve: hogy szeressen és megismerjen. Kérdés, hogy melyikben rejlik inkább a boldogság. Egyikben sem, sokkal inkább van a lélekben valami, amiből ismeret és szeretet árad, ami maga nem ismer meg és nem is szeret.
Az I. -ben nem lát lehetőséget megjavulására – nemzethalál; A II. -ben bizakodó – látja a fennmaradás lehetőségét. Nyelvi megformálás: fennkölt pátosz, erőteljes kifejezések, költői képgazdagság Versforma: alkaioszi strófaszerkezet. "Egy 1919 szeptemberében kelt hosszabb naplóbejegyzés tanúsítja, hogy az otthontalanság tapasztalata valóban alapjaiban érinti az írói identifikáció elbeszélését is" – írja Schein Gábor Füst Milán Naplójának zsidó vonatkozásairól szóló esszéjében (A "zsidó" Füst Milán Naplójában, Literatúra, 2011/3). Az idézet sértettség, identitásbizonytalanság, némi öngyűlölet, de hűség jegyeit egyaránt mutatja: "Nem vagyok itthon saját hazámban (... Forr A Világ Bús Tengere Ó Magyar, Berzsenyi DNiel: A Magyarokhoz (Ii). ) Tekinteteket érzek magamon, – mérlegelnek, – védekeznem kell, – mint egy rühes állat: szégyenkezem, futok, hogy valami hibám van. (... ) Nemrég volt egy pillanatom, melyben azt gondoltam, hogy ki kell térnem, – nem félelemből, hanem mert nem köt engem sem a valláshoz, sem a fajhoz semmi, – keresztény nevelésben részesűltem, a keresztény gondolat jobban foglalkoztatott 15-16 éves koromban, mint bármi – s ezenfelül: – nincs okom, hogy vállaljam e mártíriumot: rokonaim rosszak voltak hozzám s a zsidóság nem különben... De aztán meggondoltam s a megvetés és gőg nem hagyott így tennem.
Mit üzen a költő az utókornak? Használd a napokat, s ami jelen vagyon, Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod Boldog csillaga tündököl. Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak.
A költeményben megszólaló ostorozó hang Kölcsey Ferenc és Ady Endre költészetében él tovább. Berzsenyi nem volt termékeny alkotó, 137 költemény került ki a fiókja rejtekéből. Vajon a tiéd milyen kincseket rejt? Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, A balti partot s Ádria öbleit Állni-tudó legyen a habok közt. Berzsenyi dániel a magyarokhoz 2.1. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, Ez Marathont s Budavárt hiressé. 1807 Kamionos bolt debrecen budapest Mecset apartman eger na 8 évesnek ajándék pack 2013 Magyar címer raz le bol