Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat? 1. Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében: Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni! " Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát! " Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja! 2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára – mondjuk el nekik. Popper Péter: Öngyilkosság és értékválság 2. rész - ADDICTUS. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk – üssünk és simogassunk. De visszaszólni a megsemmisülésből – ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkben és elnémulni halálunkban. Ha a halálnunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetünkért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen primitív módon még egy kicsit tovább akarunk élni. 3. A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik.
Ezt a receptet nem sokan merték leírni addig - persze, a szerző ezzel nem öngyilkosságra buzdít, nem akarja trenddé tenni, inkább ellenkező értelemben. Életet önt az öngyilkosjelöltbe, rávilágít nagyon is fontos lényére, életére, aki ezáltal meglátja önmagát és kineveti korábbi szándékát - ez a tökéletes terápia. Siva nevető tánca A szerző legutóbbi könyve tavaly jelent meg Válság és megújulás kívül és belül (Siva nevető tánca) címmel. A kötetben a különböző kultúrkörökben megjelenő társadalmi és magánéleti krízisek okait kutatja. Popper Péter: Az öngyilkosságról... 1. rész - ADDICTUS. Vizsgálódása nem kerüli el a nagyon is rászoruló magyar társadalmat sem. Nem direkt módon elemez: a válság és a depresszió legyőzése érdekében az ember belső lelki építkezéséről elmélkedik. Nem keres bűnösöket és szenteket, nem teremt pánikhelyzetet, de reményt sem ad sokat. Csupán kis kapaszkodókat nyújt, ami a jelen kor emberének éppen elég, mert a nagyobbakat talán meg se látná. Ahogy eddigi köteteiben megszokhattuk, most is komoly idézeteket, példákat alkalmaz a teljes közérthetőség érdekében.
Ahogy maga a szerző írja könyvéről: "Ami él, mozgásban van. A történelem, a társadalom is. A lényeg: Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki. Testileg, lelkileg, társadalmilag nagy események váltogatják egymást. Ne ítélkezz túl korán, hogy jók-e, vagy rosszak! Pusztulás és újraszületés ugyanaz a folyamat. KÖNYVAJÁNLÓ :: papilona-pszichológus. Az új eljöveteléhez a réginek meg kell semmisülnie. És ez sokszor fájdalmas, ijesztő megrázkódtatás, egyéni sorsunkban és kollektív életünkben is. Ennek ellenére ne ess pánikba, mert ez csak rontja a helyzeteket. A kiváró nyugalom megőrzése lenne az ideális, a legnagyobb zűrzavarban is. Csak hát érzékeny és önmagunkat féltő lények vagyunk. Tehetünk magunkért valamit válságok idején? Ebben próbálnak segíteni ezek a tanulmányok. Talán nem adhatnak sokat, de a bajban a legkisebb kapaszkodó is hasznos és megnyugtató lehet. "
Válaszolni próbál olyan kérdésekre, hogy mit tegyünk a halálfélelemmel, miben érdemes hinnünk, és mi az a kevés, amit az "ismeretlen birodalomról" tudhatunk. Józanságát és elfogulatlanságát például az a nagyszerű gondolata bizonyítja, melyben senkit nem akar lebeszélni az öngyilkosságról: egyszerűen elmondja, mi is az, és ha már mindenképpen elszántuk rá magunkat, hogyan csináljuk. Ha leugrunk a tetőről, azzal csak mocskot csinálunk és megijeszthetjük vele a gyerekeket, nem beszélve arról, ha esetleg túlélnénk és egy életen át társunk lenne a tolószék. A gyógyszer túladagolásba nem biztos, hogy meghalunk, legfeljebb nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat a gyomormosást követően. A csuklófelvágáshoz megint gyomor kell, azonkívül fájdalmas és gusztustalan. Konklúzió: a legtutibb módszer az éhenhalás - amikor nem veszünk magunkhoz több táplálékot és a szervezet szépen, folyamatosan leépül. Teljesen fájdalommentes, nyugodtan elszenderedünk tőle és beleájulunk a halálba (következő újjászületésünkbe).
Az ostorom, csigám örökli öcskös, a bélyegkönyvet valami közömbös, a kisszínházam a kicsi húgom, vagy egy paraszt fiúcska, mit tudom. Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak. Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van? Úgy itt hagyom ezt az egész világot, amelybe annyit, ah annyit csalódtam. "Szegény fiú" mondják majd hangtalan, "egy pici angyal felrepült az égbe". S egyszerre roppant sajnálom magam, s én is szepegve suttogom: "Szegényke"... Tehát egyrészt meghal, másrészt valahonnan mégis szemlélője mindannak, ami történik a holtteste körül, a szülők gyászának, bűntudatának, hiszen éppen ez az élvezet benne. A gyerekek öngyilkossága tehát mindig segélykiáltás a környezet felé: "Bánjatok velem jobban! ", s önmaga veszélyeztetésével próbálja bűntudatossá tenni a szüleit, tanárait. Serdülőkortól kezdve azonban számolnunk kell a valódi reaktív öngyilkosság lehetőségével. Ennek a motívuma az, hogy "meg akarok halni! " A serdülő élményvilága rendkívül szélsőséges, nem bírja elviselni az érzelmi ellentmondásokat, tiszta érzelmi minőségeket akar, csak gyűlöl vagy csak szeret, vagy csak közömbös stb.
Itt élt és jól menő zenei-kiadóhivatalt vezetett az a Szirmai Albert, aki idehaza számos operettjével vált híressé. New Yorkban egy napon munkába menet az egyik Zeneboltban tehetségesen játszó vékony nyurga fiúra figyelt fel, másnap berendelte az irodába az ifjú Leonard Bernsteint. Itt élt és alkotott a Broadway kedvelt zeneszerzője, akit egyesek az amerikai musical atyjának is tartanak, a magyar Sigmund Romberg, akit egyébként az egyik legtöbbet játszott zeneszerzőként is nyilvántartanak Amerikában. A világ első hangos színesfilmjét (1930) az ő operettjére készítik el, és dalai nem hiányozhattak a Három tenor repertoárjából sem. Leslie Vadnay a hazai Hacsek és Sajó kreátora számtalan televíziós produkció forgatókönyvét írja itt. A "Háború a háború ellen" című televíziós filmje elnyeri a New York-i kritikusok díját. A tévéjáték egyébként Nobel Alfréd titkárnőjéről, Bertha Suttnerről szól, akibe Nobel szerelmes és aki viszont gyűlöli őt, mert lőport ad el háborús célokra. Nobel végül is Bertha kedvéért alapítja meg a Nobel-békedíjat.
Bartók Béla is ide menekült, és itt is halt meg. Emlékplakettjét megtalálhatjuk Manhattanben és New York Állam egy kis falujában. Dohnányi Ernő (1877–1960) is itt telepedett le, és komponált tovább. William Fox, producer (1879–1952) a 20th Century Fox filmgyár alapítója, amely a mai hollywoodi stúdiók egyik legnagyobbika, Tolcsváról New Yorkba vándorolt, a filmvilág úttörőjeként élt, de elszegényedve halt meg. Krencsey Marianne (A Liliomfi című film főszereplője) szórakoztatta a magyarságot rendszeres rendezvényeivel. A magyar negyed Manhattan északkeleti részén alakult ki a "magyar negyed", amely jelenleg már megszűnőben van. Egykor még magyar éttermek, üzletek tömege díszítette az európaias környezetet, mára csak utazási iroda, hentesüzlet, templomok és a Magyar Ház található itt. Mind a mai napig nem lehet ezen a környéken sétálni anélkül, hogy magyar szót ne hallanánk. Ez a "magyar negyed" a 80. utca és a 2-es sugárút körüli részen található. New York kormányzója volt a magyar származású George Pataki, akinek nagyszülei bevándorlók voltak.
A férfi nem volt ismeretlen a család számára, azonban nem volt priusza a New York-i rendőrség aktáiban. Az esettel kapcsolatban a nap folyamán később sajtótájékoztatót tartanak. Korábban a gyilkosságról egy videófelvétel is kikerült, amelyen az látható, hogy a gyilkos a holttestet tartalmazó táskát a járdán gurítja.